Sámsonnal régóta vagyunk jó viszonyban. Ő sosem hagyott cserben és én is mindig vigyáztam rá. Szóval ismerjétek meg :[link]

Remélem felismertétek, hogy egy kis Simsonról van szó. Ekkor még nagyon ''szűz'' volt, 23 éves kora ellenére. Csak apukám tette bele a 4.sebességet. Rajta tanultam meg motorozni pedig egész életemben rühelltem a motorokat, egészen addig amíg rá nem ültem unokatestvérem szimójára. Na ott vége lett minden előítéletemnek, elkezdtem a jogsit és megkértem apámat, hogy had legyen az enyém sámson. Így is lett megszereztem a jogsit 3 hónapon belül. Addigra úgy-ahogy megtanultam motorozni (elindulás, váltás).

Sokat motoroztam a szomszégokkal de nekik mindig erősebb jobb motrjuk volt/van. Kínoztam is Sámsont, majdnem mindig üveghangon járt szegény. Meg is lett a foganatja. Egy nap elmentünk egy viszonylag nagyobb körre. Hazafelé Taksony elött elszállt a gyujtás. Gyertya ki nincs hézag. Na vajun mi ütötte össze?? Nem találtam semmi értelmes választ ugyhogy szétnyitottam és tovább mentem. Pöccrre indult úgyhogy rendes tempóban mentem tovább.
Aztán az egyik kanyar kigyorsításán olyan 40 körül beblokkolt a hátsó kerék. Hát rendesen leizzadtam. Nem lehetett se berugni se betolni. Szerencsére volt velünk egy nagyobb motoros és hazahúzott.

Itthon ledobtam a bukót és gyorsan lekaptam a hengerfejet. Hát kiderült mi történt. Eltört a csapszeg és mivel a dugó el tudott mozdulni ez nyomta össze a gyertyahézagot. Tovább nézegettem és megláttam egy alátétet a dugó és a persely között. E miatt szorult meg.
Elvittuk a szerelőhöz aki mondta, hogy fel kell furni mivél szét lett nyírva a persely. Erre meg jött a kedvem és megkértem hogy akkor már egy kis tuningot is tegyünk bele.
Egy héten belül készen lett az új 60 ccm-es tuning blokkom 3,5 lóról kb 5 pacira hergelve.
Ment is mint a golyó.Gondoltam akkor már nézzen is ki jól ugyh. mekiálltunk lefújni. Egész jól sikerült de egy éven belül megmarta a benzin és felhólyagosodott.
Nemrég kapott egy metálfényt és így már teljes értékű kismotor lett. Azóta rengeteg robogós lepődik meg zöld lámpánál, mivel iszonyat módon megy, kb 75 a vége és 6 mp alatt ér 60 ra de utána kínszenvedés tovább gyorsulni. Nagyon szeretem ezt a gépet és ezt ő is meghálálja.

A történet 2006. október környékén kezdődött el, egy véletlen folytán. A keresztanyám férje írt egy cikket Don Fenyő Vendel Római papról. A Piliscsévi Flekács családfő ( Flekács Misi) felfigyelt erre a cikkre mivel volt a családjukban aki Flekácsról Fenyőre változtatta a nevét. Mivel felkeltette érdeklődésüket a cikk felkeresték a cikk íróját, Gáll Sándort.
Felvették a kapcsolatot egymással és kiderült,hogy a Sanyi felesége Nyári Ildikó. Kis nyomozás után kiderült hogy a Flekács és a Nyári család erős összefüggésben áll egymással. A dédszulők összeházasodtak a két családból.
Ezek után jöttek a családlátogatások először Ők mentek Csév-re, utána a Flekács család Dunaharasztira hozzájuk majd hozzánk is. Nálunk Misi megmutatta az addig kemény munkával összeszedett családfát. És szóba került, hogy szervez egy családtalálkozót. Ekkor mi még nem igazán hittünk a dologban de azért bíztattuk Őt. Hónapokig tartó csend után kaptuk az üzenetet, hogy készülődik a találkozó. Az unokatestvérem csinált egy bemutatót a Dunaharaszti leszármazottakról.
A találkozó időpontja 2007 Júni 23.-a volt. Szóval erről még frissek az emlékeim. Igaz, hogy késtünk egy kicsit a Pesti forgalom miatt, de igazából nem maradtunk le semmiről. Ahogy beléptünk a kultúr házba elkezdte a beszédét a helybéli pap. Elmondta, hogy ez milyen szép dolog és nem sokan foglalkoznak az elveszett rokonaikkal. A polgármesterasszony is szép beszédet mondott, de lényegében ugyanazt mondta el mint az elötte szóló. Sikerült helyet foglalnunk a vetítővászon előtt Misi régi képeket vetített le és közben elmondta, hogy ki kicsoda és kinek a rokona. A képek felvillanásakor az idősebbek zúgolódni kezdtek : ''Nézd ott a Manyi milyen szép is volt az esküvőjén és mellette ott a Pali mindig tetszett nekem...'' közben volt aki magát vélte felismerni a képen és segítettek elmondani a rajta szereplők neveit. Aki nézett már képeket a nagyszüleivel az sejti mire gondolok. A bemutatót tapsvihar követte.
A képek vetítése után jött az unokatestvérem feljebb említett bemutatója. Ezzel meg is ismertettük magunkkat az ottaniakkal. A filmet is tapssal viszonozták a meghívottak.
Én leültem beszélgetni de apukámat félrehívta egy ídősebb hölgy. Nem is figyeltem rájuk igazán, aztán anyukám szólt, hogy gyere ott vannak a Nyári-rokonok. Felugrottam nehogy elhalasszak bármit is a beszélgetésükből. Ahogy beléptem a körbe édesapám bemutatott az őt körbe állóknak. Elkezdődött a sztorizgatás amit csak a kisebb tömegen átvergődő emberek''elnézést''-ei szakítottak meg pillanatokra Lenyűgöző volt számomra az ottani sosem látott emberek közvetlensége. Kis idő után odajött hozzánk a polgármesterasszony és megemlítette a falumúzeumot. Egy helybéli Úr vezetett át minket egy régi házban berendezett múzeumba. Visszasétáltunk a kultúrba ahol a helyi kórus elénekelte a Piliscsévi himnuszt magyarul, majd szlovákul. Nagyon kellemes hangja volt a helyi kórusnak. Kimentünk az udvarra a friss levegőre. Nagymamámhoz odalépett a falu fuvarosa:
''Csókolom! mi már találkoztunk.
nem hiszem-jött a válasz
de bizony én fuvaroztam az öreg Nyári Péter örökségét Harasztira.''
Hát rendesen elképedtünk...
Meghívott minket a jövőheti falunapokra, és felajénlotta hogyha arra járunk vár minket a pincéjébe. Elbúcsuztunk tőle mert hívtak minket a templon lépcsőjére egy családképre. Mi összeáltunk a frissen megismert rokonokkal a tömeg közepén. Itt derült ki, hogy tényleg rengetegen voltunk csaknem 140(!)fő. Visszaszállingóztonk a kultúrba de elkapott minket egy idős úr : ''Maga a Nyári Péter fia? Versenyeztem vele a Dunán. Ő komppal ment én pedig úsztam, életemben 27 km-t úsztam. Ismét elcsodálkoztam ezeknek az embereknek a kedvességén, nyíltságán. Beültünk az egyre üresedő terembe és meghozták a friss fasírtot a krumplipürével. Érdekes íze volt mert nem volt benne paprika de azért jól esett.
Kaja után odajött hozzánk egy idős neni egy albummal. Megmutatta benne a szüleit a gyermekeit, unokáit és elmondta, hogy 87 éves. Már kezdtem megszokni a nyíltságukat.
Odaült még az asztalunkhoz egy úr ismét képekkel és bemutatta hogy nézett ki a falu régebben. És érdekes történeteket mesélt mellé. Ő ismét megemlítette a falunapokat és szintén meghívott minket a pincéjébe. Megtudtuk, hogy 150 pince van a faluban.
Odajött hozzánk az idősebbik Flekács Mihály. Elmesélte mit csinál a fia és a másik fia most jön mert eddig dolgozott. Mi mondtuk neki, hogy büszke lehet a fiára hogy ennyire életerős és talpraesett, hogy sikerült összehoznia neki ezt a találkozót