Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Az esemény

  Utólag így nevezték, de senki nem tudta pontosan, hogy mikor történt meg. Az első napokban, hetekben csak arra figyeltek fel az orvosok, hogy nem változik a betegek egészségi állapota, nem történtek halálesetek az osztályokon, ugyanakkor nincsenek új betegek sem. Először mindenki örült annak a jelenségnek, hogy a kritikus állapotban fekvő betegek állapota ugyan nem javul, de nem is rosszabbodik - bár az okát még nem tudták.

  Furcsa módon senki nem érzett szomjúságot, éhséget, ezért többé üríteni sem jártak a mellékhelyiségekbe. Mivel semmilyen fizikai munka hatására sem izzadtak meg az emberek és hidegben sem fáztak többé, ezért a vastag vagy nedvszívó ruházatnak sem volt többé szerepe.

  A gyermekek és a magzatok is megálltak a fejlődésben - ennek a várandós anyák nagyon nem örültek - és a felnőttek sem öregedtek tovább. A népesség lassan mégis csökkent, mert meghalni egy módon még lehetett: erőszakos vagy baleseti halállal.
  A társadalom kezdett felbomlani. Az emberek céltalanul lődörögtek, nem dolgoztak olyasmiért, amire nem volt szükségük. - A tökéletesnek látszó világ tehát nem volt tökéletes.

  Szerencsére az egyik tesztelőnek végre feltűnt valami
  és soron kívül jelezte a programozóknak, hogy reszelgetni kéne a kódon,
  különben az új társadalomszimulátor ebben az állapotban
  nem lesz eladható.

  Pacák 11 éve 1

• Időgép nélkül... :)

  Ma reggel egy pillanatra átvillant az agyamon - ahogyan baktattam az őszi napsütésben a munkahelyem felé -, hogy egy pillanatra jó lett volna látni magamat gyermekként. Elképzeltem, hogy ott, abban a pillanatban visszalépek az időben vagy 25-30 évet. Nem akadályoz senki és semmi.
  Aztán valami villant. Nagyon furcsa a környezet. Ismerős, de mégsem... A hatalmas bevásárlóközpont eltűnt, csak egy mocsaras, vizes rét van a helyén. Ott az autópálya, ahol lennie kellene, de nagyon fura járműveket látok közlekedni. Hová keveredtem? - Csak nem történt meg? - Na, ott egy újságos - megnézem a napilapok címlapjait!
  Köszönök, nézelődöm. - Esti Hírlap?! - gyermekkoromban Apu minden nap hozott egyet haza a táskájában. - a címoldalon 1981. október 21. - szerda van. Tehát megtörtént...
  - Akkor megnézhetném magamat az iskolában! - Már csak a kivitelezés a gond. Furcsa a dzsekim a környezetemhez képest - itt és most tényleg kirívó, pedig csak egy sima drapp műszálas darab, de talán megteszi. Beletúrok a zsebembe. Kulcsok, bicska, pénztárca, zsebkendők. A pénztárcámban egy kevés apró, egy ezres, egy kétszázas, bankkártya - a hajamra is kenhetem az egészet.

  Folytatás...

  Pacák 15 éve 0

• Félek

  Félek attól, hogy elveszítjük Aput. Adenocarcinomát - mirigyes daganatot - találtak a gyomrában, kicsivel Balázs születése után jött meg a szövettani vizsgálat eredménye.
  Pici korunk óta tudjuk, hogy melyik dobozban tartja karikagyűrűjét és a pecsétgyűrűt, amit jubilánsként kapott még régen. A gyűrűket meg lehet nézni, játszhattunk is vele, de ezeknek a dobozban van a helye, olyan bizonyosság ez, mint az, hogy Máté is tudja, anya bizsuival játszhat, de a helyük a kicsi dobozban van - és mindig vissza is kerülnek oda. Most megkaptam a pecsétgyűrűt Aputól. Tiltakozni akartam - működnek bennem a reflexek - a gyűrűnek a dobozban van a helye. Amikor Mátét öltözetettem, Apu odajött hozzánk - és furcsa, félig sírós mosollyal az arcán - határozottan a kezembe nyomta, hogy viseljem. - "Ez a tiéd Gyerek." Utánamentem, de nem engedte, hogy visszaadjam. Megmondtam neki, hogy én nem egy gyűrűt, hanem őt, az Apámat akarom. Azóta mégjobban félek, de reménykedem.
  Hétfőn befekszik a klinikára, hogy megműtsék. Talán marad valami a gyomrából, de az is lehet, hogy nem. Reménykedem, hogy a statisztikai átlagból a jobbik fele jut ki neki és túléli sok-sok évvel a műtétet. Mellesleg ez a daganat nem gyógyitható besugárzással, egyszerűen nem reagál rá, csak a környező szövetek károsodnak.

  Folytatás...

  Pacák 15 éve 3

• Egy pohár célzóvíz :)

  Miközben a sörből kortyolok egy jólesőt - a raktár mélyén egyikünk a rádióba próbál életet lehelni, amíg mi, többiek minden lehetséges bejáratot szemmel tartunk. A gyorsan múló másodpercek mindegyike ajándék - haladék? - társunk számára, és a mi számunkra talán az élet - a túlélés reménye. Végre bejön valami adás a mi nyelvünkön, pattogó parancsszavak az éterből, segélykérések -, innentől már tényleg nekünk dolgozik az idő.
  Odakint kézigránátok csilingelve pattognak a kövezeten - tehát felfedeztek minket, vagy csak sejtik, hogy errefelé próbálunk menedéket keresni. - Egy sima mozdulattal megtöltöm a Lee-Enfield -et -, gyorsan ellenőrzöm a félautomata pisztolyomat és gránátokat is. A tér beszűkül a balomon lévő teherkapu nyílására.
  Semmi. Talán... valaki... ...jön? - Lépteket, halk lépteket hallok, kavics csikordul. Az ajtónyíláson át valaki egy német krumplinyomót hajít be kintről. Kikerekedő szemekkel ugrom egy nagyobb láda takarásába. - Dobhártyaszaggató dörej, azután megint... Közben az egyik gránátomat én is kibiztosítom, magamban számolom az időt, ami hátravan a detonációig, - és zord elszánással az arcomon - a láda fölött odavágom a szeretetcsomagot az ajtóhoz.

  Folytatás...

  Pacák 15 éve 1

• Keleti szél szárnyán a sárkány lehellete messze száll :)

  Már azt hittem, hogy soha nem fogom megérteni, hogy miért ígérnek meg olyan megjelenési dátumokat, amit a szerzők és könyvkiadók nem tartanak be.

  Előzmény: az Úr 1999. évében megjelent a Keleti szél első része. Sokan vártuk epedve a folytatást. Én közben megnősültem, gyermekem született, ezért valahogy elvesztettem az érdeklődésemet, amit sajnos már nem lehetett tovább csigázni, még ilyen apró előzetessel sem: [link] Röpke pár év elteltével 2006 –ban végre megjelent a második kötet – amivel sajnos akkor nem szembesültem. Ekkor már régen a gügyögő gyermekünk játszotta a legfőbb szerepet az életünkben - engedtessék meg nekem, hogy elkerülte a figyelmemet a könyvesboltok és webes áruházak kínálata. Mentségemre legyen mondva, hogy elköltöztem a szülői házból és ifjúkorom könyvgyűjteményét nem állt módomban magammal vinni. Viszont 2007 folyamán kezembe került az első kötete a Keleti szélnek, ami arra indított, hogy kihasználjam az Internet adta lehetőségeket – barátunk a Google – és elkezdjek módszeresen vadászni a második kötetre. Az első megdöbbenés akkor ért, amikor kiderült, hogy már majd’ egy éve megjelent, a másodszor akkor döbbentem meg, mikor kiderült, hogy egy fia példány sincsen már sehol a széles világon. Illetve volt egy, de kirakati példány, ami belül hibás – és nem eladó. Én itt feladtam.

  Folytatás...

  Pacák 16 éve 24

• Megint egy pillanatkép...

  Valami nincsen rendjén, - pedig olyan nyugodt a táj - egy élő lélek sincs rajtunk kívül...

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Teszt 17 éve 7

• Pillanatkép

  Mausert markolva lopakodom a romos, szétlőtt házban. Kerülgetem a törmeléket, falból kiesett téglákat. Minden csendes. A következő pillanatban szemből lábdobogást hallok a lépcsőn. Gyorsan szememhez emelem a fegyver irányzékát - a tizedmásodpercek ólomlábon vánszorognak - feltűnik egy hetykén félrecsapott orosz katonasapka. Megijedni sincs időm - máris lövedékeket köpköd felém egy ppsh géppisztoly - és golyók tépik a lobogó egyenkabátom szárnyát. Ijedtemben elsütöm a fegyveremet, az orosz elterül. Mozdulnék előrébb, de újabb sapka, újabb orosz tűnik fel a lépcsőn. Eluralkodik rajtam a pánik, de a testem szinte magától mozdul. Oldalra lépek - mintha mindig is ezt csináltam volna -, újratöltök, egy lövedék süvít el ott, ahol az előbb álltam. Ráemelem a fegyvert - szinte magától mutat rá a puskacső - újra elsütöm a puskám. Ő is elterül. Kiver az izzadtság - újratöltök - aztán csend. Hallani egy távolban becsapódó tüzérségi lövedék robbanását is.
  
  Végre van időm a statra is pillantani.

  Pacák 17 éve 6