Úgy gondoltam, leírom.
ÁPR.15. csütörtök. Ezen a napon történt, hogy az iskolában fociztam, felugrottam és a könyökömre érkeztem. Mai napig nem tudom, hogy érkeztem könyökre a fejelésből. Akkora roppanást éreztem a könyökömben, hogy majd bes**rtam.[Bocs a kifejezésért.] Odamentem a tanárhoz, kábé 5méterre volt, de úgy szédültem hogy a tanárnak kellett elkapni, mert majdnem elájultam, szerencsére nem kellett. Lefeküdtem a padra és jobban lettem.
Már hívták volna a mentőket, de én szóltam hogy Fater itthon van, és eljön értem. Bementünk a sürgősségire, behívtak 2 perc múlva, mondták, hogy röntgen lesz. (tanár sínbe tette a kezem, ezt levágták rólam) Mondták, hogy nyújtsam ki. Mondom, jól van [Biztos vagyok benne, hogy akkor mozdult el a könyököm, de már mindegy] megint elszédültem, és bejött Fater, hogy ha elájulok, elkapjon. [Amikor másodszor is majdnem elájultam, akkor sem vették észre, hogy baj van...] Kaptam egy kerekes széket, hogy ne essek össze. Körülbelül 2 órát vártam még a sürgősségin. Akkora volt a kezem, mint egy kenyér. 3x akkora mint a másik. Ekkor már sejtettem, hogy baj lesz.
2 óra után azt mondták, menjek CT-re mert még fiatal vagyok [14], így még fejlődők, és nem látszik rendesen a törés. Megvolt a CT. Vártam egy fél órát aztán behívtak.
-Sajnálom, de műteni kell.
Bevittek a gipszelőbe begipszelték a tenyeremtől a vállamig. Akkor kérdeztük, hogy is estem el. Mondtam, hogy a tenyeremre estem és az tovább lökte a csontokat és még ráesett 58kg .
-Megkérdezhetjük mikor műtenek?
-Hát majd a héten.
-Nem e kell protekció?
-Nem, nem .