Csak egy 17 éves fiú szerelmi bánata...egy pillanattal kezdődött az egész, akkor még nem gondoltam volna, hogy már sosem fogom tudni elfelejetni.

Az egész csak barátságnak indult, nap mint nap tartottuk (és tartjuk mai napig is) a kapcsolatot.Hirtelen valami többet éreztem, úgy éreztem hogy Ő kell nekem.Ahogy kell bíztam magamban, és meg is kaptam.Boldog voltam, annyira, mint még sosem.Na jó, azért nem egészen így volt...

A leányzó furcsán viselkedett, és szerelmes volt belém, azt hiszem.Viselkedése megmagyarázhatatlan volt, ő féltékenykedett állandóan, de én ezt nem tehettem meg.A minden napos stressz teljesen leamortizált,nagyon elkeseredtem.Az egyik nap azonban megbeszéltük hogy találkozunk...gondoltam hát itt a nagy lehetőség!Nem csak neki tetszettem, és tudtam is róla...de hát így van ez, egyszer egy sor áll előtted, egyszer meg észre sem vesznek a lányok...ha mégis, nem lesz semmi...

Nem tudtam dönteni..a lány viselkedése nagyon bizonytalanná tett, ugyanakkor a másik lány viselkedése vonzó, és teljesen érthető volt (hát igen a női gondolkodás rejtelmei...).Nem akartam hogy így történjen,de így történt.A legváratlanabb pillanatban amikor nem számítottam rá megcsókolt.Közben a lány aki szerelmes volt belém csak várt, várt, nem tudta merre lehetek,eszméletlenül aggódott.