Történetünket onnan folytatjuk, hogy végre be tudtam indítani az autót, miután megőrült a riasztó. Első utam mindenképp az autóvillamossági szerelőhöz vezetett, a fontosabb elektronikai hibák javítása miatt: riasztó, jobb oldali ablak (elkezdted lehúzni, nem történt semmi - majd hirtelen zuhant vagy 3-4 centit), szélességjelzők, antenna, beltéri világítás. Az ablakmosó tartállyal még nem foglalkoztam, viszont az kiderült, hogy a hűtésnél már nagyon nem hozzáértő kezek babráltak: áthidaló kábelek forrasztgatva ide-oda, ventilátor direktbe kötve, termosztát lehúzva - szakszóval élve: kendács. Hogy teljes legyen az öröm, a vizet is forralta a drága, valószínűleg az autópályán azért nem volt ebből problémám, mert amúgy is hűtötte a menetszél. Szerencsére a villamos szaki ezt megoldotta, legalábbis itt még ezt hittem...
Következő kör a generic autószerelő ismerősömhöz vezetett, aki elvégezte az összes létező szakszerű folyadék cseréjét, plusz gyertya, vízpumpa, vezérműszíj - tudjátok "csak a szokásos". Át is nézte, közben a fejét csóválva jött a "te jó ég, megint mibe ugrottál bele" megjegyzés.
Mindenesetre, ezek után már nyugodtan neki is álltam használgatni a paripát, legalább azért, hogy tudjam - mi az, ami még nem működik, vagy nem úgy működik, ahogy kéne neki. Ja, idő szerint 2014 novembere környékén járhatunk.