Hirdetés

Leszokásom a dohányzásról 2. rész.

Folytassuk!

Nem volt ötletem, mikor lenne itt az ideje megírni ezt a cikket az első után, de mivel közeledik az egyéves jubileumom, gondoltam időszerű nekikezdenem.

Nem egyszerű kezdés ez, mert az előző íráshoz a vártnál jóval több hozzászólás érkezett, de ennek csak örülni tudok. Látszik, hogy egy "örök" téma, ami foglalkoztat dohányzót és nem dohányzót egyaránt, ezért először szeretnék reagálni néhány fontosabbnak ítélt kérdésre, vitaalapra.

Mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy semmi bajom nincs a dohányosokkal, az általam leírt dolgok a saját véleményem tükrözik és örülök, ha valakinek kiindulópontot jelent a leszokáshoz ez a cikk.

Ezzel el is érkeztünk az első ponthoz:

Leszokásom a dohányzásról 1 rész.

Bevezetés

Kossuth Lajos Általános Iskola, Szabadság téri épülete, fiú WC. Azt hiszem itt kezdődött minden.
Ha emlékeim nem csalnak, már tavaszodott, jó idő volt, úgy 2-3 hónap is eltelhetett a születésnapom január óta. Már nagyfiú voltam, 14 éves! :) Ezelőtt is szívtam már néhány slukk cigit, de annyira köhögtem tőle, hogy nem igazán fogott meg. Valószínűleg a szüleim – akik közepesen erős dohányosnak számítottak akkoriban (sárga Symphonia és barna Sopianae kb. fél és egy doboz között) - épp ilyen célzattal kínáltak meg.

Ez mondhatni sikeres is volt egy darabig, de amikor a fent említett mellékhelyiségben álltunk a nagyszünetben – természetesen kémet kiküldve, ha tanár jönne – már „ciki” lett volna ellent mondani a többiek hívó szavának és egyébként is light-ot vettek a Helikonból, mi baj lehet?

Akkoriban semmi nem is volt belőle. Olcsóbb helyeken kb. 200 Ft –ért meg tudtuk venni (még nem volt egységárasítva), összedobva a kajapénzt és kitartott 3-4 napig legalább. Főként egymás szemében akartunk nagyobbnak látszani, mert nem hiszem, hogy bárki az íze miatt szívta volna, mert mondjuk ki: az szar volt.
Néha még köhintettünk is egyet-egyet, de csak úgy hogy nagyon ne vegyék észre a többiek vagy valami kifogást keresve, hogy tegnap kicsit megfáztam. Igen, hát hogyne. De elvoltunk, mi, a „keménymag”. Akik pedig nem cigiztek, hogy tartozhatnának hozzánk?