...szóval...Nem minden esetben derül ki, hogy igazam van egy témában, de ha nagy ritkán igen, akkor az úgy fel tud dobni, hogy namég.

Előre leszögezem: akinek nem inge, ne vegye magára.

Már gimiben, tehát az 1500-as években mondtam, hogy a velem kb egykorú lányok ha állandóan buliznak, erősen sminkelik magukat és cigiznek, mert azt hiszik az menő, holott rohadtul nem az, akkor 30 éves korukra úgy fognak kinézni, mint a saját nagymamájuk. Ez a véleményem azóta csak egyre erősödött, ahogy látom az utcán reggelente a múmiára sminkelt kis tizenéves csajokat cigivel a szájukban.
A másik, ami nekem mindig bosszantó volt ez a gyerekprodukáltató szülő, a gyerekajnározással, meg jaj hát sztár lesz, olyan szépen énekel / táncol / hasít atommagot. Aztán ebbe a Dáridón meg Házibuli Attilán meggárgyult nagymama is beszáll meg a szomszéd néni, meg ángyom meg a térgye, szóval mindenki. Senki ne értse félre, a tényleg tehetséges gyerekeket érdemes támogatni, nézze meg bárki a Virtuózokat például.

...szóval... van ez a zenekarosdi, amiben, mint az elmúlt pár évben kiderült számomra, sokkal több ember van benne, mint gondoltam. Ebbe persze én is beletartozom, én is zenélek de nem annyit és nem azon a színvonalon, hogy ebből élnék. Ugyanolyan 9-től 5-ig melóm van, mint sokmindenkinek.
Valahogy ez a zenekar dolog külföldön, főleg USA-ban nem úgy megy, mint nálunk. Mintha a hazai amatőr zenekarok fegyelmezettebbek lennének. Mennyi olyan bejegyzés van blogokon, meg persze a Youtube is tele van vele, hogy béna zenekarok béna számok feldolgozását játszák egy koncerten, bénán. Valahogy ott ennek hagyománya van, hogy "Hú, alapítsunk zenekart. Egyikünk sem játszott soha semmilyen hangszeren, de tökmindegy." És akkor 3 óra próbálás után kiállnak a helyi Walmart parkolójába és eljátszák a Smoke on the watert meg még 3 klisé számot, de fülfájdítóan rosszul. Ilyenkor mindig ugyanaz jut eszembe, mint a hazai tehetségkutatókon a válogatás nézése közben: Ezeknek az embereknek nincs egy darab olyan barátja vagy családtagja, aki leül velük, hogy: "Figyelj, szerintem nem kéne erőltetni, felveszem, ahogy énekelsz/játszol és meghallgathatod, hogy nagyon nem jó." ?

…szóval… Az animációs filmeket kicsi korom óta szeretem. Mai napig van egy csomó, amit szívesen nézek újra, mert felnőtt fejjel újabb poénokat fedezek fel benne. Pl a rettenetes szóvicceket a Dr Bubó-ban: „Az elefánt trombitaszólóval lépett fel…a közönségre. A dízőz művésznőnek meg elcsuklott a hangja, mert az oroszlán kísérte.” Az is mostanában esett le fogmosás közben (az ember bámul a tükörbe és csaponganak a gondolatai….) hogy nemcsak Bubó a kókler, hanem maga a boa is akitől a valószínűleg hamisított, vagy vásárolt diplomát kapta.”Füllentett a hüllő, az a vén bolondos. Csak úgy rektor úr ő, ahogyan én orvos.”
Aztán ott van a Mézga család, hát az valami zseniális. Dr Máris Ottokár 100% hogy valós személyről lett mintázva. Ilyen szomszédja mindenkinek volt már.

- Jó napot kedves Mézga szomszéd, sajnos épp most fogyott el.
- Micsoda?
- Hát amit kölcsön akart kérni.

- Nem vállalom annak az ifjú hölgynek a nyelvtan korrepetálását, aki pontos j-vel írta az ajtómra, hogy „Hüje Máris”.
- De miért nem vállalja?
- Mert ami összeget én kérnék, azt maguk előbb lealkudnák a felére, aztán tőlem kérnének kölcsön, hogy kifizessék a negyedét.

...szóval... Nagy filmrajongó vagyok. Sokan azt mondanák, egyenesen filmsznob. Van, aki ki is mondja  Ez van, nem tagadom.
Ez persze nem azt jelenti, hogy lenézem Hollywoodot és csak és kizárólag fekete-fehér azerbajdzsáni filmdrámákat nézek amikben a vak tangóharmonikás hermafrodita a láb nélküli anyja által húzott talicskán járja be a Szaharát, hogy megkeresse 5 éve rákban és AIDS-ben egyaránt elhunyt apja holttestét. Ez azt jelenti, hogy pl elvből nem néztem meg a Minyonokat (Minion rohadtul nem minyont jelent, de tökmindegy) mert a franc se kíváncsi egy csapat idióta sárga kapszulára, akik jaj hát furán beszélnek és jaj hát nem beleestek a trutyiba? Jaj hát móka és kacagás.... NEM!A Gru is sokkal jobb lett volna nélkülük, vagy mittudomén, nem ennyire kihangsúlyozva ezeket a kis gyökereket.
Nemrég olvastam egy hozzászólást valamelyik film trailerénél Youtube-on, hogy „Ezt nem úgy kell nézni,mint a többi filmet, hogy elolvasod Wikipedián a sztoriját, aztán megnézed az akciósabb jeleneteket, a dumálós részeket meg áttekered.” Mondom, mi van? Ez egy létező filmnézési mód? És akkor jönnek Előreugró-állkapcsúék, hogy: He, gecc, nem értettem az Eredetet, meg F***om, he, hát tök érthetetlen ez az Interstellar. Talán ha nem a telefonon nézted volna, vagy nem tweetelted volna végig a moziban akkor értetted volna. Én valami agyontekert sztorit vártam ezek alapján az Inerstellartól és a végén azt nem értettem, hogy én miért értettem a filmet. Aztán jött a Zinternet népe és odalett a maradék reményem is az emberiség jövőjét tekintve. Aszondják, hogy: Jaj hát tökre nem is így néz ki egy szupermasszív fekete lyuk. Teljesen rossz volt az egészben a fizika, nem is így viselkedik egy űrhajó az extradimenzionális térben. Tényleg? Nem így? Ezt gimiben tanultad? Azért azt megnézném, hogy ezek a sufnifizikusok leülnek ezt megvitatni Kip Thorne csillagásszal, aki a felkért szakértő volt és Christopher Nolannal, aki az egyik legalaposabb rendező mostanában.
Majd lesz még sok filmes bejegyzés, mert érzékeny téma ez nekem.