Hello mindenki!

Még sosem írtam blogot a neten, és most először vállalkozom logout-os cikk írására. Úgy gondolom, hogy elég érdekes sztori lesz ez, és megéri írni egy cikket róla......

A történet 2008. február elején kezdődik. A 2007-es gépfejlesztési project két hete fejeződött be, mivel a ”nagy 8800GT válság” miatt csak február elején sikerült megvenni a VGA-t. A gépem teljesen kész lett, sikerült eredményesen feltuningolni mindent, és hogy egy klasszikust idézzek: ”öröm és boldogság” uralkodot rajtam.

Február 20-e van, délután. Épp most fejeztem be a gép szerelgetését, mivel még be kellett tennem pár kiegészítő dolgot, ventiket, neont, stb…… Elrendeztem a kábeleket, beállítottam a ventiket optimális fordulatra, majd elégedetten tettem fel a ház oldallapját, és végül sietve meghúztam a csavarokat. Ezután gyorsan elpakoltam a kellékeket, szerszámokat, és végre következett a várva várt játék. A COD4 már fel volt telepítve, szóval indítás, gafika beállítás, és play. Egész este játszottam, nagyon élvezem, állati jó lett ez a játék. 2-kor már nagyon elálmosodtam, úgyhogy gép kikapcs, még egy utolsó cigi, és alvás. Másnap délben keltem, és ebéd után újra játék. Sietnem kell, mert este 7től már meló van, és addig be kéne fejezni, mert egy hétig megint nem lesz időm gépezni. (Éjszakai recepciós vagyok egy kisebb hotelben, és olyan a munkarend, hogy 7 nap meló, 7 nap szünet. És minden nap 12 óra munka, este 7-től reggel 7-ig. Most kezdődik a melós hét, és elég rossz lenne úgy otthagyni a játékot, hogy már csak a vége maradt hátra.) Hihetetlenül élvezetes, de nehéz volt az utolsó rész, megmentettük a világot egy atomcsapástól, közben 100 számra gyilkoltam a terroristákat. (Aki ismeri a játék végét, az tudja mire gondolok) 5 óra felé, egy felrobbantott híd közepén, hatalmas golyózáporban, már többször meglőtten, a fegyveremet elveszítve, homályos látással fekszem a földön. Az egyik szintén meglőtt társam utolsó erejével odacsúsztatja a pisztolyát, és az én kezemen múlik, hogy sikerül-e megölni a terroristavezért. A kép remeg, már csak 3 golyó van, ezért nagyon pontosan kell célozni. Egy jó kis fejlövés, a terroristavezér meghal, és happy end. Megérkezik az erősítés, jön az outro, és a szokásos játék végi feliratok. Szóval minden frankó, elégedetten dőltem hátra, és elszívtam egy jó Lucky Strike-ot (hogy még a cigi is passzoljon a játékhoz.) Ezután készülődés, és irány a meló.