THL T6 Pro

Új telefon vásárlása előtt álltam, és mivel szeretem abba a hitbe ringatni magamat, hogy tudatos vásárló vagyok, alaposan utánanéztem a piacnak. Nálam egyfajta hagyomány, hogy ötvenezer forint felett nem veszek telefont. Egyrészt használati tárgyként tekintek rá, ezért sérülhet, ellophatják, meg amúgy is: ez a termék elég hamar veszít az értékéből, ennél többet nem fizetek.

Kritériumaim a következők voltak: Részemről az "egysimes" telefon, nem telefon, 5'' alá nem nagyon akartam menni, ami a képernyőméretet illeti, a HD-felbontást pedig már megszokta a szemem, bár valószínűleg ebben a méretben qHD is elegendő lett volna.

Ami a belsőséget illeti, egy giga RAM és 4 mag volt az alsó határ. Ezek után szerintem egyértelmű, hogy "vigyázó szememet Páris - helyett Pekingre vetettem". Mondjuk azért elég óvatosan, mert kisebb-nagyobb dolgokat már rendszeresen rendelek Mao gyermekeitől (valószínűleg most elvesztettem kínai olvasóimat), de telefonra nem vettem még a bátorságot, tehát maradt a magyar forgalmazás, mint kritérium.

Mindenki olcsón szeretne vásárolni. Aki viszont olcsón szeret vásárolni, annak kompromisszumokat kell kötnie. Minél több a kompromisszum, annál olcsóbb az ár. Kérdés, hogy ha az ár már irreálisan alacsony, tehetünk-e irreálisan nagy kompromisszumot?

Fél tank benzin, egy közepesen görbe este, Sopron - Budapest menettérti jegy és IC pótjegy. Ennyibe került nekem a Beex S1 7 colos tablet. Akciósan pont tízezer forint volt a Speedshopnál tavaly decemberben, én meg le is csaptam rá. Hogy miért? Nem, nem azért mert nem olvastam a specifikációt, pontosan tudtam, mit veszek. Hanem azért mert szükség volt a családban egy "kettes számú" tabletre a szolgálatot teljesítő MyAudio 708AG mellé. Egy tabletre, amivel olyan alapfunkciókat lehet elérni, mint PDF-fek és e-könyvek olvasása, alapfokú böngetés, e-mailezés, esetleg zenehallgatás. Ennyi, többet nem vártam az eszköztől. Filmezést sem. Ezért hajlandó voltam kifizetni egy "Szentistván".