Mindig is érdekeltek a határok, mint olyan érdekes dolgok, amelyek noha nagyon sokszor csak szerződésekben léteznek (nincs fizikai valójuk) és mégis oly sok mindent különítenek el egymástól - népeket, kultúrákat, nyelveket. Ezért amikor felmerült, hogy az idei, március 15-i hosszú hétvégén látogassuk meg Pozsonyt és Győrt, meg egy kis ausztriai bevásárlás is szóba jöhet, egyből beugrott, hogy ott található egy hármashatár, ahol egy kis emlékmű és egy szoborpark is van, jó lenne azt is megnézni. Három schengeni ország találkozásáról lévén szó, megközelítés sem lehet probléma - gondoltam én.
Azért (is) írom ezt a bejegyzést, hogy akit érdekel a téma, könnyebb dolga legyen, mivel az odajutáshoz szükséges legtöbb infót nekem főként Google Translattel kellett összeszednem, szlovák nyelvről fordítva.

Egy unalmas percemben, elkezdetem olcsó repülőjáratokat keresni a Google Flightson, dátum nagyjából mindegy volt, így főképp a legolcsóbb + legérdekesebb kombinációt kerestem. Így esett a választásom Koppenhágára, Münchenből, 2016 augusztus 16-18-ra az oda-vissza út 70 euróba került, ami szerintem több mint baráti ajánlat volt. Le is csaptam rá. Volt még bő másfél hónap a foglalástól számítva, az alatt, szokásomhoz híven, megterveztem, hol fogok megszállni, milyen útvonalon érdemes bejárni a várost, mik a fontosabb látnivalókat - amik nem föltétlen a mainstream turistalátványosságok. A Kis Hableány például csak bő 200 méterről láttam, higgyétek el nekem, Koppenhága csodálatos városának egy olyan kis elhanyagolható pontja az, ha azt nem látod, akkor sem vesztettél semmit.
Akkor épp egy Bajorországi kis faluban dolgoztam, egy óra volt onnan München autóval. Indulás előtti nap foglaltam online parkolóhelyet a reptér parkolójában, szerintem egy nagyon baráti áron (24€).
Az odaút gond nélkül zajlott, este tíz óra után értem a hostelbe, hamar nyugovóra is tértem, hogy másnap frissen tudjam magam belevetni a város felfedezésébe. Következő nap korán ébredtem, bicikli béreltem és egész nap mászkáltam a városban. Számomra az első helyen Budapest van, de Koppenhága nagyon szorosan mögötte a második, pedig jártam pár helyen Európában. Utolsó nap még vonattal átmentem Svédországba, Malmöbe, ott töltöttem egy bő fél napot. Itt már nem is váltottam svéd koronát, hanem kártyával fizettem mindenhol.
De térjünk is rá arra, amiről ez a cikk akar szólni. Bő három órával a repülőgépem indulása előtt, amivel Münchenbe kellett volna visszajutnom, elindultam Malmöből a Kastrupti repülőtérre. Időben érkeztem, a reptéri átvilágításnál elég sokan voltak, de viszonylag tempósan haladt a sor, minden probléma nélkül ment. Maradt még nálam hozzávetőleg 200 dán korona, ezt visszaváltani euróra már úgyse fogom meg másfél órán belül indul a gépem, úgyhogy elköltöm, veszek a vámmentes boltban anyumnak és a barátnőmnek valami apróságot. Fél óra lébecolás után sikerült eldönteni, mit is akarok venni. Ekkor már csak egy óra volt a gép indulásáig, a kapu ahonnan indult volna a gépem, a reptér másik oldalán volt, ez egy bő fél órás sétát jelentett, úgyhogy gondoltam, jobb, ha igyekszem. Amint kijöttem a shopból, hallottam a hangosbemondót, hogy egy repülőjáratot töröltek. Nagyon nem izgattam magam, gondoltam, mégis mi lehet az esélye, hogy az az én jártom legyen, hiszen kevesebb mind öt percenként indul vagy érkezik egy gép.. Persze, azért amikor elhaladtam egy kijelző mellett, azért ránéztem, hogy ugye nem az én járatomról van szó. Ekkor gondolom olyan pofát vágtam, mint aki most tudta meg, mennyi az ötös lottó várható főnyereménye. Csak nekem épp a szájam széle lefelé kókadt. Kicsit pislogtam, újra meg újra megnéztem, hogy biztos-e. Hát, az volt

Amikor még kis taknyos voltam (nem is olyan régen), úgy gondoltam, a felnőttek világa nagyon bonyolult. Annyi elintéznivalójuk van, folyton mennek, rohannak, munka, haza, család, stb. Nem értettem, hogy tudnak annyi mindent egyszerre észben és kontroll alatt tartani. Hogy értenek mindenhez? Hogy ilyen bölcsek? Hogy bírnak el annyi mindennel.

Aztán elmúltam lassan én is 25, néha meg csak úgy ledöbbenek, hogy te jó ég, én is felnőtt lettem. Ilyenkor kicsit hihetetlen nekem ez az egész. Hisz, mintha most egy éve lett volna az, amikor készültem az érettségire, izgultam a gyakorlati próba előtt, hogy meglegyen a jogosítványom.
Lassan 3 éve dolgozom, magam tartom el, küzdök, hogy az otthoni házamat fenntartsam, vegyek egy másik kocsit, legyen kifizetve a telefonszámlám - mindennapi dogok, amik nekem, régebb, olyan bonyolultnak és felnőttesnek tűntek, csak reméltem, hogy én is megtanulom majd, hogy kell felnőttnek lenni.
Most, szétnézve a világban, azt látom, hogy nem is olyan bonyolult ez. A felnőttség varázsát, misztikumát, ami gyerekként alakult ki bennem, teljesen lerombolták. Vannak személyek, akiken csodálkozom, hogy annyi ésszel, ilyen felfogással, hogy képes életben maradni - hogy érte meg ezt a kort egyáltalán?

Idén is, mint minden nyáron az utóbbi 3 évben, külföldön dolgoztam, így hozzájárulva egyetemi tanulmányaim költségéhez. Nyár folyamán sikerült annyi pénzre szert tennem, hogy a családi házunk felújítása mellet, futotta egy autóra is.
Bár az autóvásárlás nem volt idén betervezve, amikor hazaértem, egy ismerősöm ide adta egy körre az eladó Opel Corsaját, és hát...eléggé megtetszett. Másfél napi morfondírozás után végül rászántam magam, és megvettem életem második, első saját pénzből vásárolt autóját (az elsőt 18. szülinapomra kaptam, Dacia Nova, ~800 euró)

A kocsi 1995-ös kiadás, szóval akár az öcsém is lehetne (én '91-es kiadás vagyok), korához képest viszont nagyon szép állapotban van. Felszereltsége elég jónak mondható: elektromos ablakok és tükör, napfénytető, centrálzár, 2 légzsák, stb.
A motorból 1400ccm, 16 szelepes, 90 lóerős változat van benne, ami csak úgy repíti a kis kasznit. Kipufogó rendszerből nem teljesen gyári van rajta, ettől kissé sportos a hangja, bár nem túlzóan, szerencsére.

Ma betértem egy GSM boltba, és volt ott egy igen érdekes készűlek. Sony Erocsson Xperia X10 mini néven volt kirakva, ami akkora volt mint a Trophym .

Nekem volt X10 mini es Xperia mini Pro-m is, de az nincs ekkora . Megkérdeztem az eladót is és azt mondta, az egy Xperia X10 Mini. Hát, mondom, az biztos nem, mert az fele ekkora nincs. A gombok teljes mértékben megegyeztek az X10 miniün találhatókal, külsőre is szinte teljes mása volt. Az akut kívéve, megvizsgálva, kiderült, ST15i model ami ugye Xperia Mini. Lenne. De ez az sem volt. Ekkor a tulajdonos is kezdett kételkedni benne, de még mindig állította, hogy ez ugyan az, amit Ő oda kiírt. Sajnos, bekapcsolni már nem jutott időm, peddig szerintem megért volna egy misét az a készülék.
Az egészben az a legzavarobb, hogy 500 lejért, azaz kb 35.000 Ft-ért vesztegette a készüleket, ami egy (valószínűleg) kínai csodáért kicsit sok. És sokan nem is vennék észre a küllömbséget, szépen megvennék és aztán

Gondolom a PH lapcsaládon fórumozók közül sokan nézik a TBBT azaz magyarul az Agymenők című sorozatot hisz témáját tekintve talán közelebb áll sokak szakmájához/érdeklödésí köréhez a két fizkusgeek története mind Rosaura . Néztem már pár sorozatot, többet be is fejeztem (Lie to me, Family Guy) de ez nállam viszi a pálmát
How I Meet Your Mothert hagytam abba érte -ráuntam- és cseppet sem bántam meg. Csak ajánlani tudom bárkinek.

Két kedvenc jelenetem:

Oh, Ubuntu you are my favorite Linux based operating system

Bitches be crazy