Sokáig a legkisebb notebookok ~ 12"-os kijelzőkkel bírtak. Ezeket hívjuk ugye subnotebooknak. A mérete nagyjából rendben van, de az ára egy százezer forint, ha normálisabbat akar az ember... Az ára is nagy volt számomra, és a mérete is... Bizony, bármilyen hihetetlen, van akinek még a 12"-os noti is nagynak számít... A súlya sem az igazi (minimum 1,5 kg). Sok, vagyis nehéz. Az okát keressétek a bemutatkozásomban. Így természetes, hogy álmodni sem mertem egy hordozható számítógépről.

Aztán megjelent az első Asus Eee PC 701. Sokan szidták, fújjogtak, hogy túl pici kijelző, túl picik a billentyűk. Ez már majdnem az igazi volt számomra, csak 2 dolog tartott vissza: A Celeron, és a 4 GB-os SSD. Celeron: jó az egy irodai gépbe, de lévén, hogy nem tud frekvenciaszabályzást, kicsit áramzabálóbb... Aztán itt volt még az SSD is... Az egyik K betűvel kezdődő automatakíséretes keyboardokban már régóta bizonyított. Ellenben visszatartott az, hogy azért egy számítógépes "merevlemezen" mégiscsak több az I/O művelet, mint a hangszeren...

Már jó ideje nem írtam ide... Lassan ideje már...

Tehát a számítógépeimről lesz szó a következőkben.

Jelenleg két számítógépem van, egy asztali, és egy netbook.

Az asztali gépem specifikációi:

Ház: Codegen, 350 W-os táppal
Alaplap: MSI K9N6GM
CPU: AMD Athlon 64 X2 5000+ (2,6 GHz)
RAM: 2x1 GB Kingmax 800MHz (dualban természetesen)
HDD: SAMSUNG HD252HJ 250 GB (SATA2), és SAMSUNG SP0842N 80 GB (IDE)
DVD: LG H10A (IDE)
Video: az alaplap integrált videovezérlője, Geforce 6100 nForce 405
TV tuner: Leadtek DV2000

A 250-es winyón jelenleg Ubuntu 9.04, Jaunty Jackalope van, tudom, még beta de jól megy... , illetve Windows XP SP3 a 80 GB -oson, de már idejét sem tudom, mikor volt bebootolva...

Netbook: MSI Wind U100.
Pici, könnyű, és a célnak megfelel. Ezen is Jaunty van jelenleg.

Jó ideje olvasom már a PH!, Mobilarena, és LOGOUT oldalait, de eddig még nem regisztráltam egyik oldalra sem...

Most megtettem. Néhány dolog, amit rólam tudni érdemes: 25 éves vagyok, B.A.Z. megyében élek, továbbá születésemtől kezdve mozgássérült vagyok, elektromos kerekesszékben ülök. Csontjaim fokozottan gyengék, így könnyen törnek. Ez az ún. üvegcsontúság. Kisebb koromban gyakrabban volt törésem, ma má ez viszonylag stabilizálódott, bár mai napig ésszel kell élnem, ha nem akarok gipszet a kezemre vagy a lábamra...

Ám, hogy ne csak "panaszkodjak" (mert nem annak szántam a fentieket!), mesélek még magamról néhány dolgot:

Nagy zeneőrült vagyok, ami nem csak abban nyilvánul meg, hogy reggeltől-estig hallgatom őket, hanem abban is, hogy szintetizátoron játszom, olykor számítógépen készítek zenéket.

A számítógépem elsődleges operációs rendszere jelenleg az Ubuntu Linux..Bár az utóbbi időben az ARCH Linuxon gondolkodom...

Verseket, és könyveket is írok, elég aktívan (főleg az előbbieket), ha gondoljátok, szívesen másolok be majd ide 1-2 szerzeményt.

Nos egyelőre ennyi lenne, ami eszembe jutott, úgyis fogok még írni (legalábbis igyekszem), aztán majd jobban megismertek.

Az alant következő versnek van 1 rövidke sztorija. Van 1 sorstársam, aki szintén üvegcsontú, lány, és nagyon szép. ;) Szóval ez a lány átküldött nekem egy 3 oldalas irást, melyben egyik rossz élményét írta le a kórházban fekvéséről, s arról, hogy mit érzett, mikor frissen műtöttként nem volt mellette az anyukája (egy 8 éves kislány fejével gondolkodásával nagyon rossz érzés ez, én is átéltem valami hasonlót). Így született meg az írás alapján a vers. Miután átküldtem neki, nagyon meg volt hatódva, és örült is neki természetesen.

Várlak

Fehér falak, fájdalom,
Mit érzek én, az borzalom.
Karomba csöpög az infúzió,
Mi nem más, mint fájdalomcsillapító.

A fájdalmam mégis oly nagy,
Érzem a remény is elhagy.
Hiába várom, ki oly fontos nekem,
S úgy vágyom, hogy itt legyen velem.

De nem jön. Hiába várom.
A reményt azóta sem találom.
Vágyom, hogy engem megérintsen,
S, hogy végre magához öleljen.