Nemrég találtam ezt az írást egy fourmon és érdekes gondoltam megörzöm míg végül tökéletesen eltünik.
"[I]Hagyjuk a teremtés történetet, mert már unalmas, és túl magas labda is a kritikus számára. Dajka mese. De ha gondolod, boncolgathatjuk azt is.
Ennél sokkal izgalmasabb, maga a bűnbeesés sztori.
Isten ugyan nem árulja el, hogy mivégre is történt az egész teremtés, de a Biblia kontextusából feltételezhető, hogy az ember teremtése és létrehozása volt a cél.
Számára teremt életfeltételeket és - tekintsünk el a nő másodrendű lényként való ábrázolásától - végleges formájában teremti meg az embert. Az ember tehát 1400 cm3 agytérfogattal stb. jött a világra.
Mi végre volt ekkora agya, ha egyébként semmire sem tudta, nem hagyták neki használni. Az Isten nagy mókamesternek tűnik ki a sztoriból, mert létrehoz egy teremtény, akinek gondolkodási képességeket ad, de megtiltja neki, hogy gondolkodjon. Az erkölcsöt is eleve száműzi az emberi fogalomtárból. Tilalmat állít fel pont leglényegibb emberi jellemzőjére vonatkozóan, de mivel jót és gonoszt ekkor még az ember nem ismer, a tilalmat magát nem is lehet képes felfogni, értelmezni. De menjünk tovább, megszegi a tilalmat, és értelme kinyílik. Az első gondolata, hogy meztelenségét szégyelli. Ki előtt mégis, és mi okból, önmagában a meztelenségen mi szégyellni való van? A kaméleonok előtt szégyellték magukat, vagy egymás előtt? Na de lépjünk tovább. A jó és gonosz tudásának kívánása halált okoz a számukra. Érdekes (a keletkezési korban azonban teljesen szokványos) mérce, hogy a tilalom megszegésével az első emberpár valamennyi utóda bűnössé válik, holott semmilyen szerepük nem lehetett benne. Én pl. bizonyosan állíthatom, hogy nem voltam ott, de ha ott lettem volna se tartanám bűnösnek magamat, mert nem is lehetett még fogalmam arról, hogy mi az a bűn, amikor jót és gonoszt nem ismertem. Elképesztő tilalmat állítani olyannak, aki magát a tilalmat értelmezni se képes. Hasonló ez ahhoz, amikor a 6 hónapos csecsemőnek megtiltod, hogy a TV távirányítóját nyomogassa, és aztán alaposan megbünteted, amiért meg merte szegni. De menjünk tovább. Isten az örök élet fáját is elültette a kertbe, hogy minek, az fel nem fogható, hiszen az ember (és a többi élőlény is, vagy azok nem? Ki tudja) eleve örökéletű volt. Az élet fája csak a bűnbeesés után juthatott volna szerephez, ez pedig ismét jó móka, mert Isten ezek szerint a saját tilalmát tette kockára, amennyiben az első embernek kicsit fürgébb az elméje és a lába. De szerencsére még idejében eszébe jutott, és a kissé nyakatekert kerubos megoldással elzárta tőle az embert. Egyébként az eredeti koncepció kissé homályos, mert a bűnbeesés nélkül a bolygó hihetetlen gyorsan túlnépesedett volna, pláne ha hozzávesszük az örökéletű állatokat is. Vagy az oktalan állatok is az ember bűnbeeséséből részeltetve lettek a halál áldozataivá? ezt nem tudjuk. Azt sem tudjuk, hogy Isten miért nem ölte meg még azon a napon az első emberpárt, amikor ettek a fa gyümölcséből, hiszen előtte világosan megmondta: „Móz I. 2, 17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.” Ha még aznap meghalnak, bizony kihal az emberiség. De szerencsére nem haltak meg, sőt Ádám simán élt még 8-900 évet, nem emlékszem pontosan. Valami spéci fogamzásgátlási módszerük persze biztosan volt, amit azóta elfelejtettünk, mert Káin és Ábel született amikor született, de a harmadik fiú utána már csak 130 évvel később. Közben esetleg nem éltek házaséletet Évával, ez mondjuk szomorú rájuk nézve
Úgy 130 évente gondoltak egyet. Ellenvetés szokott lenni, hogy bizonyára holdhónapokban számoltak stb, de ennek meg ellentmond, hogy a vízözön után 120 évre csökkenti le Isten az ember életének hosszát, az meg úgy túl rövid, ha hónapokban mérjük. Részletkérdés, bár ugye ezekben szokott bujkálni az ördög, aki egyébként az Ószövetségben még szinte teljességgell hiányzik ebből a vallásból. Mondjuk azt megértem, hogy Éva számára a szex, ha esetleg tudta az összefüggést a gyereknemzéssel, nem lehetett túl vonzó, hiszen Isten őt még külön büntetésben is részeltette a fáról evésérét és a férfi bűnre csábításáért, amikor kimondja: hogy Móz I. 3,16. „Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.” Ez mondjuk a patriarchális társadalomnak se egy utolsó megokolása, viszont a nő test anatómiájának hirtelen megváltozatása érdekes, ahhoz képest, hogy korábban sárból formázgatta meg.
Kicsit elkanyarodtunk lényegtelen részekhez, a sztori vég nélkül folytatódik és vég nélkül boncolgatható lenne.
A lényeg: a bűnbeesés történet végtelenül abszurd, következetlen és igazságtalan, bár mítosznak semmivel se rosszabb vagy jobb a korabeli elképzeléseknél. Aranyos és megnevetteti az embert. De egy pillanatig se lehet komolyan venni.
Isten szemszögéből: Erkölcsi alapon döntésre kényszerítesz valakit, aki még az erkölcsöt nem ismerheti, majd a rossz döntése következtében, amelyre természetes veleszületett késztetése sarkallja, amit Te oltottál bele, kollektíve megbünteted az összes utódát vele együtt, majd egyszer eleged lesz belőlük, és tömegesen vízbefojtod őket az ártatlan állatok nagy részével együtt, nem látod előre, hogy ez teljesen felesleges, hiszen Noé és családja sem mentes az eredendő bűntől, a bűn ismét megsokasodik, vízbefojtástól önként eláltál, mivel lehetne még rendet teremteni a bolygón? Egy mezopotámiai cseppet sem erkölcsös fickóval szövetséget kötsz, szivatod őket jobbra-balra, bolyonganak sivatgról sivatgra, közben arra buzdítod őket, hogy lopjanak, raboljanak, öldököljenek, a többi ember meg le van ejtve hosszú időre stb… hosszú innentől.