Elöljáróban leszögezem hogy megérte.
Szóval: 5 éve kaptam meg első számítógépemet(35 éves vagyok)amit nagyon szerettem.6400+ athlon, 9600 gt sli egy s4-es giga lapban és ami a lényeg"jó lesz ez a ház olcsó, elfér benne a cumó majd eldugom."

Azután megszülettek a gyermekeim és a gépet nem lehetett a földön tartani, szem elé került az asztalra. Szemet bántóan csúnyácska volt szegénykém.
Kicserélni! Rögtön lett egy korrekt gépe az akkor két éves fiamnak, asszonyom nem is értette a miértjét. Megmagyaráztam: Nő a gyerek értenie kell a géphez, én meg spórolok magamnak újra. Annyira belejöttem hogy két próba után azóta asszonyomnak is van gépe egy nzxt házban

Sőt most két éves fiam is gazdagodott eggyel

Már majdnem feladtam a keresést egy olyan házra ami nekem is megfelel amikor megtaláltam. Hamar meg is vettem, igaz éppen hogy mert a pénztárca üres volt.
Megjött kicsomagol és gyönyörködik benne a paraszt vagy két órát. Spórolás spórolás hátán de azóta került bele egy b50-es amd, 2x2 giga g-skill, egy glossclocner hűtő, 5850-es asus meg az apróságok.
Amikor összeraktuk a cumót akkor derült ki hogy még el sem kezdtük, és hogy mekkora fába vágtam a fejszémet.

Ide kellene harisnya, oda nem szép a vinyó, kevés a fény, sok a fény, nincs uv, megvakulok és reggelig folytathatnám.
Majdnem két hónapja van nálam a ház de azóta folyamatosan szépítgetem. Egy jó dolog azért már van: nagyobbik fiam aki öt éves már kívülről tud minden alkatrészt sőt nem kell neki szólnom(!)milyen szerszámot adjon az egyes folyamatokhoz.
Amint lesz kis időm képeket is teszek fel.
A tanulság számomra az hogy a számítógép olyan mint az emberi kapcsolat: ha ápolod gyönyörrel tölt el, de ha elhanyagolod mindig szem előtt vannak a hibák.