Ha a nyár, akkor ugye megérkezik a vakáció, a diákoknak a nyári szünet, nyaralás...
Ha apuci-anyuci befizet. Ha azonban mégsem, megkeresheted TE az árát egy kis szünidei munkával, vagy esetleg már évközben hétvégente elkezdheted a gyűjtést.
Biztos lehetsz benne, hogy számos új ismerősre tehetsz szert és rengeteg élménnyel gazdagodhatsz, mely tapasztalatok a későbbi felnőtt életedben pótolhatatlan értékekké válnak!
Például, ha 19 évesen apád elé állsz és boldogan lobogtatod a főiskola NAPPALI tagozatára elnyert felvételről szóló értesítést, és apád közli :''Kislányom nem tudom támogatni a további tanulmányaidat anyagilag, mert hát tudod az építkezés sok pénzt felemészt..., itt az ideje, hogy megállj a saját lábadon'', akkor jobb, ha levelező tagozatra jársz inkább és elindulsz munkát keresni.
Van egy érettségid, szakmád, bárhol tárt karokkal várnak (??); (apád meg próbáljon a saját lábára állni, vagy megélni a PÁLYAKEZDŐ FIZETÉSből)
Eddig mindig megvették a szüleid, amire szükséged volt, észre sem vetted, milyen drága minden : kaja, nadrág, pipere...; ez a fizetés semmire sem elég!
Rá se ránts, még ott vannak a hétvégék, kereshetsz mellékállást is!
Mi bajod lehet: dolgozol hétközben, hetente egyszer bejársz előadásokra, hétvégenként másodállsz, majd éjszakánként felkészülsz a vizsgákra.
Menj és vegyél egy hírdetési újságot! Hemzsegnek benne a jobbnál-jobb diákmunka lehetőségek.
Válassz ki például egy piaci büfét, ahová hétvégére keresnek kisegítőt.
Meglátod, élvezni fogod! Reggel háromra kell beérned, már az első BKV járatokkal simán beérsz.
A piacra érkező első vendégekre mosolyogj kedvesen, főzz nekik kávét, mérd ki a felesüket, és észre se vedd, hogy a fenekedre csöpög a nyáluk!
Délután négyig vidáman és fitten sürögj-forogj, szaggass nokedlit, panírozz, tölts csirkecombot, készíts hamburgert, csapolj sört, itasd-etesd az éhezőket! Meglátod, 10 év sem kell, és hálás leszel a sorsnak, mert minden ételt kapásból megfőzöl majd a gyerekeidnek és a férjed ámulni fog, mennyi pia nevét ismered!!!
Előfordulhat, hogy a tulajdonos egy gusztustalan féreg (,mert felesége van, ennek ellenére dugja a szakácsnőt, a szomszéd büfés lányát, és még téged is kinéz magának), de ezt fel se vedd; te tudod kezelni a dolgot. Meglehet, hogy egy ellenőrzés során kiderül, hogy lopott cigarettát adat el veled, és téged akarnak megbüntetni, mégis tarts ki, hisz a fizetés, amit kapsz tőle, messze meghaladja, amit egész héten a főállásodban keresel. Csak nem fogod ilyen apróságokért feladni?!
Maradj még, legalább a nyári szünidőt bírd ki, csak aztán küldd el a k...a..-ba!
Vagy tudod mit? Menj el bébiszitternek!
Az nyugis, kellemes állás: hétvégén vigyázol egy kicsi édi gyerkőcre, egész nap játszol vele, esténként mesét néz a dvd-n, te tanulhatsz is közben. Nincs is szebb ennél!
Bár meglehet, hogy egy háromgyerekes családhoz kerülsz, ahol az egyik gyerek még pelenkás, a másik dackorszakát élő 2 éves, a harmadik pedig egy szófogadatlan 12 éves.
Javaslom, hogy ha anyuka nem főz, csak hagy neked egy kis pénzt a konyhaasztalon, hogy vásárolj a kölköknek valami rágcsálnivalót, a picit ültesd az egyik karodra, a másikat fogd szépen kézen és sétáljatok el a közeli abc-be; ha a nagytesó nem akar menni, hagyd nyugodtan otthon, ő tud már addig magára vigyázni.
A boltban, ha a pici vígasztalhatatlanul sír, lehet, hogy bekakilt, gyorsan vásárolj be, keríts elő a kétévest valamelyik pult alól, cibáld ki az üzletből, de előtte add vissza az eladónak a nyalókákat, amit elcsent, aztán, ha ő is ordítani kezd és kirohan -majdnem- az első autó alá, mentsd meg az életét!
Nyugodt és kedves légy a kicsikkel, nem szabad, hogy idegesnek lássanak, ez alapszabály!
Ha a hazafelé vezető úton a kétéves folyton elfut tőled, - a karodon a síró picivel, kezedben a vásárolt holmival teli szatyorral - fuss utána, ez jót tesz a kondíciódnak és később erre a szituációra, mint kedves emlékre fogsz visszagondolni, amikor a saját gyerekeiddel teszed ugyanezt!
Ha esetleg már messziről kiszúrod, hogy a 12 éves a negyedik emeleti lakás ablakában ül és fél lábát a mélybe lógatva vár rád, jobb, ha még gyorsabban szeded a lábad, hogy minél hamarabb megpróbálhatsd leimádkozni onnan.
Tedd a picit tisztába, - közben küzd le a hányingered és gügyögj is neki, hisz nem tehet róla...-, ebédelj, a gyerekek úgysem akarnak majd egy falatot sem enni!
Ha anyukájuk megkér, altasd el a kicsiket ebéd után, egy próbát megér...
Ha nem alszanak, odase neki, majd bepótolják éjszaka.
Délután - szintén anyuka kérésére - foglalkozz kicsit a tinivel, mert nem megy annyira a matek. Nincs kedve? Majd másnap megpróbálod újra.
Ha a szülők a megbeszélt 10 órás távollét után is elfelejtenek hazaérni, és a a fizetés sem megy gördülékenyen, légy türelmes, ez csak egyszer fordulhatott elő. Vagy folyamatosan ezt csinálják? Néhány hónap után máris kikészültek az idegeid?
Akkor inkább nézz más munkalehetőség után.
Irodaházakban például mindig keresnek hétvégi takarítót.
Ott egyedül lehetsz, csend van, nyugodtan elvégezheted a feladatodat és a pénz is elég jó lehet.
Megegyezhetsz a tulajdonossal, hogy a szép új 80m2-es irodát, és a ráépített egyszobás lakást havi 20 ezer-ért takarítod.
Ha az első hónapban minden zökkenőmentes; nem szakadsz meg, kellemes légkondis helyen dolgozhatsz, alig van kosz, mert szinte csak 3 ember jár be az irodába, azok is vigyáznak a környezetük rendjére - csodás! Elégedettek a munkáddal, ki is fizetnek - főnyeremény!
Megeshet azonban, hogy a megállapodás ellenére később váratlanul bővülni fog a munkaköröd, persze ugyanazért az összegért. Kiderülhet, hogy a város másik végén van egy 4 szintes (!) luxus háza a cégvezető úrnak; három gyerek, mindenkinek külön szint, a pincében szauna, összesen 5 fürdőszoba, étkező, konyha, kamra, stb. Ezt még azért vállald be úgy mellékesen, ha ráérsz...
Nem lesznek neked útban a családtagok, amig dolgozol, - addig elmennek Mexikóba; csupán a perzsa szőnyegre állított kitömött krokodilt kerüld ki porszívózáskor, és nehogy letöröld sima porronggyal a falnyi nagyságú óriás plazma tévét - arra megvan a speciális tisztítókendő!!!
A család talán egy kicsit rendetlen, dehát azért tartanak téged, hogy rendet tégy, vagy mi a fene!!?
Vagy nem tetszik valami? Hogy nem ebben állapodtatok meg? Ne legyen lelkiismeretfurdalásod: Kérj emelést! Mondjuk 30 ezret. Bele fognak menni, hiszen, gyönyörü rend és tisztaság fogadja őket minden vasárnap este.
Ha megkaptad az első emelt fizetésedet, ne csodálkozz, ha másnap felhívnak: Köszönik, ennyi volt; találtak egy nyugdíjast helyetted, aki 15- ért ugyanazt megcsinálja, amit te, csak MÉG VASAL IS!
Rá se ránts, hisz ezer lehetőséged van még!
A Plázákban is takaríthatsz, ha annyira megszeretted a takarítást. Itt a vakáció, vállalj éjszakai takarítást! Az buli! Úgysem vagy egy jó alvó, napközben meg tiéd a világ!
Kapsz egy csini pizsamát, hátán nagy betűkkel: ''Security'', hogy véletlenül se tévessze el senki, hogy te kiemelt munkakört töltesz be! Egy járgányt is tolhatsz magad előtt, melyen mindenféle érdekes és hasznos dolog elfér (felmosó, partfis, lapát, szemeteszsák, stb), ezeket legalább nem kell a kezedben cipelned!
Ja, azt hitted, hogy az éjszakai takarító csak éjszaka, zárás után dolgozik? Nem, nem!! Este 6-tól reggel 6-ig. Igen, ilyenkor elég nagy a nyüzsgés, de legalább sok kedves ismerőssel találkozol. Azért ne szomorkodj, hogyha te megismered őket, de ők már nem olyan biztos...
Jó társaság, éjjel kettőtől csapatmunka a reggeli kifulladásig. Hidd el: mélyen és kellemesen végigalszod a másnapot!
Talán ebből eleged lehet egy nyár után, azt tanácsolom nézz valami könnyü és tiszta munkalehetőség után.
A tisztítószerek és kozmetikumok árusításához mit szólnál?
A multilevel cégek tárt karokkal várnak, ha ''könnyen és stresszmentesen szeretnéd kiegészíteni fizetésedet''! Csak fel kell hívnod MINDEN ismerősödet, el kell mondanod a marketing tervet, termékbemutatót kell tartanod, használnod a termékeket, és tudnod kell hosszú-hosszú percekig tapsolni a NAGYoknak, akik már gyémánt szinten vannak.
Az lehet, hogy a termékek túl drágák, ráadásul nem is olyan frankók, mint elmondod az ismerőseidnek, akik úgysem csatlakoznak ''alád'', de még az a lehetőség is fennáll, hogy az összes barátodat is elveszíted. Azért ha tetszik - csináld!
Vagy kapva-kapj egy szuper lehetőségen, amiről gyerekkorod óta álmodtál!
Menj el dolgozni egy cukorka készítő üzembe, ahol kakasnyalókát, kürtös kalácsot, grillázst, medvecukrot készíthetsz!
Ez igazán csodálatos munka! Ehetsz amennyi beléd fér, tanulhatsz is sok érdekes dolgot, és talán ott nem ér majd meglepetés.

Mire a felsőoktatásban eltöltendő éveid letelnek, hétpróbás diákmunkás leszel, és lesz min példáulozni 20-40 év múlva a gyerekeidnek, unokáidnak!!!

Mindenki tisztában van azzal, hogy egy szervezeti egység működését biztosítani, azt jól irányítani, a dolgozók mindennapi munkáját gördülékennyé szervezni, IGAZGATNI, - szép, tiszteletre méltó, de egyben roppant felelősségteljes feladat, emellett a folyamatos stressz ki is készítheti az embert.
Ennek tudatában és ennek ellenére mégis örömmel és izgatottan készültem erre a nagy kihívásra...
Nekem nem igazán voltak olyan irányú vágyaim, hogy egy nevelési-oktatási intézményt vezessek, beértem addig is egy alsóbb vezetői szerep nyugis, békés hétköznapi szerepével.
Egy márciusi napon azonban váratlan dolog történt. Önkormányzatunk szakreferense fülembe duruzsolta, hogy egy kerületi intézményben, (ahol évekkel ezelőtt én is dolgoztam), vezető váltás várható; az önkormányzatnál jelezte egy, eddig beosztottként dolgozó hölgy, hogy pályázni kíván az igazgatói állás betöltésére, de ez a jelölt - bár rendelkezik megfelelő szakmai múlttal,- mégsem felel meg az önkormányzat kifinomult ízlésének. A referens tájékoztatott arról is, hogy a belső pályázó jelölt személye eléggé megosztja az intézményben dolgozó testületet, - a saját munkatársait- ezért arra gondoltak az önkormányzatban, engem kérnek fel: legyek én ''külső'' pályázó.
Szóamiszó, nagyon megtisztelve éreztem magam, és belementem. Gondoltam megpróbálom; mi bajom lehet? Magasabb fizetés, nagyobb megbecsülés, elismerés.., na meg annyi éven át ültem az iskolapadban, talán eljött az ideje, hogy a beért gyümölcsöt leszüreteljem...
Anyaggyűjtés, informálódás, ismerkedés céljából felkerestem néhány alkalommal a szóban forgó intézményt. Örömmel tapasztaltam, hogy egy 6-8 fős csoport szinte ujjongva biztatott: támogatni fognak, pályázzak, mellettem állnak!!! Ez a fajta fogadtatás persze nagyon feldobott!
Természetesen akadtak olyanok, akik nem voltak kiváncsiak rá, ki lesz a jövőben a főnökük, közönyösen hagyták, hogy megtörténjenek a dolgok anélkül, hogy nekik döntést kelljen hozniuk bármiben is.
Ez nem dobott fel annyira.
Találkoztam olyan emberrel is - a jelenlegi helyettes vezetővel - aki nem nagyon igyekezett véka alá rejteni az utálatát; folyamatosan sugárzott belőle az üzenet felém: na itt aztán te nem leszel góré!!!
Ahogy megtudtam, ez az anyám korabeli asszony, - ki egy hatalmas szemüvegkeret mögül vetett rám szünet nélkül gonosz pillantásokat és folyton gesztikulált valamilyen csúnya ízületi betegség miatt eltorzult kezeivel, - nagy befolyással van a testület tagjaira.
Tulajdonképpen nem is a valós igazgató irányít, hanem ő. Annak ellenére, hogy - a jelenlegi igazgató elmondása szerint: ''már régen abszolut alkalmatlan a pálya betöltésére'', - bábként mozgat mindenkit, ráadásul az önkormányzatban, a gazdasági részlegen, valami magas pozícióban dolgozik a testvére.
Ohó! Ez nagy szó ám manapság egy önkormányzat által fenntartott intézményben!!!

Rengeteget dolgoztam, hogy a pályázatot a lehető legtökéletesebbre írjam, szakmailag megfelelő legyen.
Az én szakmámban a vezető-jelöltek a kinevezés előtt 3 fordulós megmérettetésen ''vívnak meg egymással''. Az első fordulóban a 20-30 oldalas pályázatot független szakértő bírálja el millió szempont alapján. Az eredményt írásban közölte az érintettekkel: eszerint az én irományom magasan verte a másik jelöltét!
Pörögni kezdtek az események.
A polgármester helyettes felhívott telefonon, gratulált, támogatásáról biztosított, és személyes találkozót kért.
Azt sem tudtam, hová legyek meglepetésemben és nagy boldogságtól...
''De ez csak az első forduló volt, nem kell elbízni magadat!'' - mondogattam magamban.
Nehéz volt azonban visszafogni az indulatokat, mert a családom, a munkahelyem nagyon szorítottak nekem, mindenki pozitívan reagált, biztosra vették, hogy hamarosan igazgatónő lesz belőlem...
Ezután a nagy-nagy vidámság után jött a hideg zuhany.
A pályáztatott intézmény dolgozói a 2. fordulóban MINDANNYIAN ( a jelenlegi igazgató kivételével ) kinyilatkoztatták, hogy nem kívánnak velem együtt dolgozni.
Nem értettem, hirtelen mi történhetett, hogy az addig mellettem állók és a közömbösek is beálltak abba a sorba, melyenek az élén a vezető helyettes állt, és a másik jelöltet támogatták.
De tiszteletben tartva a testület tagjainak akaratát, már terveztem, hogy visszalépek.
Egy igazgatónak az én pályámon 1-2-sok diplomás emberek munkáját kell hatékonyan összefogni, irányítani. Nem úgy van, mint pl. az építőiparban, hogy a felső vezetés a legképzettebb, a segédmunkás a kevésbé képzett, várja, hogy megmondják neki, mi a teendő és azt hogyan tegye..
Nem itt másról van szó: értelmes emberek munkáját kell hatékonyan megszervezni egy közös cél érdekében; mindenki pontosan tudja mi a dolga, de kell egy egyszemélyi felelős, aki kifelé képviseli az intézményt, a fejlesztéseket generálja, stb.
Ha a testület úgy véli, a másik erre alkalmasabb, hát legyen, válasszák meg őt igazgatójuknak!
Jött a telefon a polgármestertől és a referenstől, hogy ne őrüljek meg, nem léphetek vissza.
A vezetőhelyettes talán manipulálhatta a társaságot valahogyan, hiszen egységes döntést talán még soha, semmiben nem tudott ez a testület hozni, most fogtak össze először.
Hát engem ez aggasztott a legjoban..
Ellenem bezzeg összefogtak...
A polghely. kijelentette: ''Az önkormányzat - bár nem szokása , - most élni fog a vétó jogával, és az a nő nem lesz vezető. Szakmai alkalmatlanság, züllött életvitel, a gyerekemet sem bíznám rá!!! Vagy elfogadnak téged, vagy a szomszédos intézmény vezetése alá vonjuk ennek az intézménynek az irányítását is!''

Eljött a harmadik - egyben az utolsó - forduló, melynek során mindkét jelöltet az önkormányzat 7 tagú oktatási bizottsága hallgatja meg és veszi szemügyre. Ez a legkellemetlenebb rész, sima pofavizit!
Éjszakákat készültem, olvastam, mintha valamilyen vizsgára készülnék...
Nem szerettem volna lebőgni a finisben, hiszen annyian bíztak bennem, és drukkoltak nekem!
A nagy felkészülés feleslegesnek bizonyult; mindketten kb. 4 percet töltöttünk a Bizottság előtt, és beszélgettünk a nagy semmiről.
Azt azonban szomorúan láttam, hogy a pályáztatott intézmény helyettes vezetőjének öccse ott ül - mit ül?! terpeszkedik! - a kerek asztal mögött...
Miután ''nagyon kellemes benyomást tettem határozottságommal és kedves-kellemes modorommal'', szakmai kérdésektől mentesen lezárult a bizottsági ülés, kurtán-furcsán lezajlott a harmadik forduló.
Másnap reggel telefonon értesített a referens asszony, hogy a másik pályázó nyerte el az igazgató állást.
A polg.hely.-nek küldtem egy gyors e-mailt, hogy mégis mi történt, ez végleges döntés-e?
Ő udvariasan válaszolt: '' A harmadik forduló idején betegállományban voltam, de majd utána nézek a dolognak!''

Azóta nem beszéltünk.
Kicsit cserbenhagyottnak éreztem magam; mint akit feldobnak és elfelejtenek elkapni...
A hitegetésen kívül nem történt semmi.
Örülök, hogy végül nem én lettem az igazgató, mert augusztustól én is részesévé váltam volna ennek a hazug és zagyva színjátéknak.