Ahogy az borítékolható volt, ma felhívott a Sony Ericsson PR ügynöksége. Nem mindenkivel vagyunk ennyire jóban, de velük igen, teljesen korrektek, őszinték és kedvesek, de nyilván ők is az ügyfeleik érdekét próbálják képviselni, úgyhogy a témánk az Xperia cikk volt, minő meglepetés.

Én természetesen ismertettem a véleményemet: nem tudok azzal mit kezdeni, ha a Sony Ericsson nem ad ki tesztkészüléket. Akkor be fogjuk szerezni más forrásból, hamarabb, egyszerűbben, mint ahogyan most is történt. Előbb-utóbb majd szépen megnő az Arsenal is, s onnantól kezdve majd a Sony Ericsson HQ-nak mondhatom el, hogy igyekezzenek a tesztcuccal, mert kicsivel nagyobb piac fogja olvasni a véleményünket, mint a magyarországi.

Szóval evidens, hogy a téma a sebesség volt, hiszen mi is ezen morogtunk a legtöbbet. Állítólag már van újabb szoftver. Remek, akkor az hogy lehet, hogy egy német T-Mobile forgalmazású Xperia nem azt kapta meg? És hogy lehet, hogy a másik, az angol verzió sem? Azért nem kapunk tesztkészüléket, mert még nincs kész a végleges szoftver? Akkor hogy került piacra tőlünk 600-700 kilométerrel nyugatabbra?

Muszáj erről a jelenségről kicsit bővebben is kifejtsem a véleményemet, mert van. Van, és most ki fog jönni.
Adott egy várva várt készülék, egy előzetesen csodaként beharangozott telefon, egy elvileg mindenre képes csúcsmodell, amelyet úgy mutattak be februárban Barcelonában, hogy be sem lehetett kapcsolni. Tudom, ott voltam. Ennek ellenére már Q2-re ígérgették eleinte, aztán lett Q3 és Q4, végre piacra került, s itt álljunk is meg egy kicsit.
Windows Mobile alapú telefont kicseszett sok cég készít. Van egy oprendszer, némiképp még a múlt századból fennmaradt megoldásokkal, stylus használatára optimalizálva, egy rakás megkötéssel (65K screen) és baromsággal. De nincs mit tenni, ebből kell építkezni, s ebből építkezik egy sereg gyártó, sorolom: Palm, Asus, Gigabyte, HTC, HP, Airis, NDrive, Mio, Samsung, és még sok kisebb, kevésbé ismert cég.
Biztos küzdenek vele ők is. De basszus. A HTC bejelent egy Touch HD-t, és két hónap múlva már meg lehet venni, működik, elég jól működik, a körülményekhez és a WinMo rendszerhez képest egész gyors.
És a Sony Ericsson? Több mint fél év telt el a bejelentés óta, s most kaptunk egy teljesen semmilyen telefont, szinte csak a standard WinMo platformmal, szerintünk döcögős sebességgel, s úgynevezett "panelekkel". Az egyetlen dolog, amiben a többiek előtt van, az a kijelző felbontása.

Meghívtak, hogy menjünk el. Így is történt, péntek délután a Récsei Centerben mászkáltunk a földszinten, itt voltak kitéve asztalok és termékek a T-Mobile Multimédia Nap alkalmából. Anno nagyon régen már voltunk hasonló rendezvényen, de annyira nem maradt bennünk meg sok emlék, meg akkor még kevésbé voltunk ismertek.

Most máshogy alakult.

Bocha kollega kissé késve érkezett ugyan, de nem maradtunk le semmiről. Hétfőn néhány hír formájában mindenképp megemlékezünk a fontosabb dolgokról, most ízelítőt adnék a felhozatalból.

Vertu modellek voltak az első asztalon, valami sárga Ferrari Edition volt a csúcspont laza két millás árral, Bocha már nyúlt érte, hogy megfotózza, de egy hangos "dontáccs" eltántorította, nehogy összezsírozza kicsiny kezével. Sebaj, pár képet így is lőttünk. Innen jobbra egy rakás i-mate PDA figyelt, ezeket már lehetett piszkálni, hat modell volt kint, ebből hármat már teszteltünk, a másik háromra ígéretet kaptunk, úgy néz ki, hogy lesz magyarországi hivatalos disztribúció.

Ma azért nincs cikk, mert nem volt erőm. Este MSN-en írt Szimplabek exkolléga, hogy talán kéne nyomnunk egy Open Transport Tycoont egymás ellen, s az ilyesminek nemigen lehet ellenállni.

2:2-re módosítottam az állást, a következő parti végre lehetőséget teremt, hogy megmutassam, hogy hol lakik az igazi TYCOON, azaz én.

(Bek azért tudott korábban nyerni, mert ellentétben velem, ő úgy épít, mintha baltát használna. Egy állomás ide, egy oda, összehúzza a sínt és megy a vonat. Én meg szüttyögök, igen, ide egy öt peronos állomás, amely lefedi az olajkutat, a szénerőművet és a farmot is, erre, meg erre, meg erre fog majd menni belőle négy irányba nyolc vonat, de ne legyen torlódás, ide egy híd, ide egy alagút, ide kell egy szemafor, de akkor a balról jövőnek túl nagy a kerülője, stb. És ott ülök egy kurva állomás felett 10-12 percig, mire sikerül egy olyan komplex vasúti csomópontot létrehozni, ahol mindenhonnan mindenhova mehet vonat, de nem akadályozza a szemből jövőt, lebontok és felépítek kisebb hegyeket, aztán mire kész vagyok, addig Bek már 42 egysávos sínt csinált, amin pont 42 vonat megy. Ja, a repülőt a lúzerek használják, azt tilos.)

Tök jót mondott sekli az előző post kapcsán, már egyszer tényleg ki akartam sírni a nagy bánatomat.

Szóval igen. Tényleg jó dolog olyasmivel foglalkozni, olyasmivel pénzt keresni, amit szeretsz csinálni. Nekünk, cikkíróknak-tesztelőknek ez a munka ilyen. Tényleg mennek olyan telefonok néha egymás között, mint: "baszki, most megyek a G1-ért, hallod?", meg "esküdjél, ez a Philips cucc tényleg rohadt sokáig bírja", és örülünk, mint a kisgyerekek a karácsonyfa alatt, jól.

Ja, és villoghatok a legújabb cuccokkal az ismerősök előtt, mondjuk egy Hello Kitty telefonnal...

De azért vannak hátrányok is. Itt pihen mellettem a K330 és körülbelül annyira izgalmas, mint egy száraz zsömle, mégis kéne róla valamit írni. Kín ez. És ez csak egy példa. Ráadásul - ellentétben a hardverekkel - telefont tesztelni annyiban ugyan könnyebb, hogy nem kell rajta lefuttatni százcsillió tesztprogramot, meg szétcsavarozni, hogy megnézzük mi van belül. De használni kell, mintha a sajátunk lenne, viszont úgy, hogy ne essék baja, mert akkor legközelebb nem kapunk.

Otthon most nagyjából 32 telefon van. Zömében működőek, van egy két ősi Alcatel és Siemens, ami már nem, de ezeket nem vettem meg. Felgyűltek. Megörököltem, vagy valaki hozta ajándékba, de pénzt nem adtam értük.

Az utolsó telefon, amiért fizettem, egy Alcatel 715 volt, jó 3-4 évvel ezelőtt. Nem bántam meg, azóta van belőle még egy.

Azóta viszont semmit. Én kibírom, hogy nem egy mindenre képes WM cuccal szaladgálok, úgyis át kell tennem a kártyám a tesztkészülékekbe, abból pedig mindig van bőven. Ki sem használnék egy ilyen cuccot.

De most. Most megtört ez a tendencia. Egyrészt lett még egy SIM kártyám, a hozzárendelt számot csak bizonyos emberek fogják ismerni, tehát fixen beletehetném egy telefonba. Ezek a bizonyos emberek nincsenek sokan, tehát a készüléket viszonylag ritkán használnám telefonálásra, viszont mindenhová magammal kell vinnem, úgyhogy nem érdemes drága eszközt allokálni erre a feladatra.

S döntöttem. A Philips 9@9k nálam maradt. Megbeszéltem az XXL GSM-mel, hogy ezt most én megtartanám, s így is történt. A tudás nem számít, az viszont igen, hogy ne kelljen keresnem naponta töltőt hozzá.

Izé, hallottam már róla, hogy van/lesz ilyen, de most láttam először, élőben, és nagyon kiakasztott. Nem mintha orrba-szájba Live-ot akarnék nézni, őszintén szólva egyáltalán nem akarok ilyet nézni, de ha a tesztkészüléken ez van beállítva default kezdőlapnak, s az ember ki akarja próbálni, hogy bönget-e a böngésző, akkor nem szarakszik a kezdőoldal átállításával.

Hát cserébe megkaptam ezt:

128x160 pixeles kijelzőn a komplett Live kezdőoldalt ez foglalja el, egy szájbarakott reklám. Mert az nem elég, ugye, hogy a Live-on az égvilágon minden szarért fizetni kell, meg ketyeg az adatforgalmam is, még leshetem ezt az izét is, ezt is letölti a böngésző, még én fizetek azért is, hogy ezt nézhessem. Mert ha ez egy hírsite, vagy valami szellemi produktum lenne, amit az ember azért olvas, hogy okosodjon tájékozódjon, vagy mert élmény (mint a Mobilaréna, ugye ), akkor azt mondom, hogy oké, fent kell magukat is tartani valamiből. De ez egy szolgáltatói kezdőlap, bakker, azért hozták létre, hogy fellépj és fizess egy raklapnyi dologért (csengőhang, képek, játékok, stb).

Ez köcsögség. Ennek úgy lenne létjogosultsága, hogy a szolgáltató létrehoz egy oldalt, s azt mondja: öcsém, itt ingyen csengőhang, játék, kutyafasza van, de cserébe meg kell nézzed ezt a reklámot. Akkor azt mondom, hogy oké.

De így???

Februárban írtam meg ide, hogy elindult a MobileArsenal, az Aréna internesönel verziója. Nagy reményeket fűztünk hozzá, de kicsit döcögve startolt, lassan talált rá a nemzetközi olvasóközönség. Ám szép lassan elkezdte kinőni magát, s most már azt látjuk, hogy a statisztikák felfelé kúsznak.

Na persze, ez sem megy magától. A Google még nem listáz minket az első oldalakon (bár ezt is nehéz megítélni, mert ha magyar IP-vel guglizok, akkor eszerint rendezi a találatokat), mert azt is figyeli, hogy mennyi hivatkozás mutat ránk, s eszerint is rangsorol, de jövünk fel. Ami sokat lendített az Arsenal látogatottságán, az két dolog:
1. Az Omnia preview-blog sok külföldi fórumban felbukkant, jellemzőan a mobile-review oldaliról érkezett egy rakás találat, s itt meg kell említsem AS fórumtag közreműködését, aki ott is fórumtag, s elhintette az igét.
2. Az Engadget a jelek szerint figyelget bennünket, mert szépen belinkelték az N96 cikkünket, aminek meg is volt a hatása.

Hol tartunk most? Hát ott, hogy az Arsenal kezd kinőni a földből, s mondjuk bizonyos szempontok alapján a "so called" konkurens magyar oldalakat már leveri, mint én a padról fociedzés után a teszttelefont, lássuk-lássuk:

A mai készülékek egy részének hátlapja - előttem homályos okok miatt - nem reteszekkel, tolókákkal van sima lehúzással operálható le, hanem le kell pattintani.

Ehhez izmos köröm szükségeltetik, mert különben nincs mivel alányúlni.

Ám ha utána fogom, hogy lefotózzam (netán videót készítsek) a cuccról, akkor viszont kissé égő 1800x800 pixelben bemutatni a világnak a fenti részletezett művelet sikerességéhez növesztett körmöt.

Mellesleg jelezném, hogy megtanultuk végre rendesen fotózni. Javaslom megtekintésre a Philips 292 cikk képeit, amelyek egyébként szürkületkor készültek Gubro erkélyén egy most már öregecskedő Canon S3 IS-sel.

És a köröm kérdéskört is sikerrel el lehet rejteni, ha ügyesen hajlítom be az ujjam

Bog

Beszopattam magam ezzel az új csoda-navival, nevezzük nevén, IconX. Lelkesen kibontottam egy esti órán a kocsiban, s egy félhomályos benzinkúton fel akartam installálni az ablakra, ahogy kell. Kiveszem a tartót, ott figyel a végén a korong, volt rajta egy fólia. Azt lehúztam, majd rácuppantottam VOLNA az üvegre, de odaragadt, mint az istennyila, le sem tudom szedni.

Haha, trükkös, a cuppantós rész is ott van, csak a ragasztós részbe bele van téve gyárilag, így kisebb helyet foglal. Most van KÉT korong az üvegen, az egyik a cuppantós, a másik pedig csak egy fekete kör, amit nem tudok leszedni.

Az a legjobb, hogy ez nem is az én kocsim, Károly (az én kocsim) ugyanis épp vizsgázik, addig kölcsönautóval rohangálok, amit vasárnap vissza kell adnom. Érdekes menetnek ígérkezik...

Bog