Kívülről

A MEElectronics egy 2005-ben alakult, fej-és fülhallgatókat gyártó cég Kaliforniából. Fiatalos, számomra nagyon szimpatikus csapat, akik a hangzás mellett egyre inkább a divatra is figyelnek. Olyan fej- és fülhallgatókat igyekeznek készíteni, amik jól szólnak, jól néznek ki, és bárki számára megfizethetők.

Nos, ennek a kínálatnak a jelenlegi legmagasabbra pozicionált fülhallgatóját/headsetjét (mert mikrofonos változatról van szó) sikerült beszereznem augusztusban egy kupon segítségével kb. féláron. Szállítással (USPS first class mail) együtt nagyjából 14.000 Ft-ba került a cucc, ez nagyjából az az árkategória, amit még utcára is könnyű szívvel visz az ember, de már mindenképpen kell hozzá egy megfelelő minőségű lejátszó, hogy mindent kihozzunk belőle.

Rendelés után egy bő héttel már meg is kaptam a várva-várt csomagot, amelyben egy igencsak igényes és szép doboz fogadott:

2013.08.11
Piliscsaba - Nagy-Szénás - Zsíros-hegy - Remete-hegy - Remete-szurdok - Máriaremete - Hűvösvölgy

A szombati egy napos hidegfront utáni "kevésbé meleg" vasárnapra terveztem egy túrát, amire végül két barátom is elkísért. Nekiindultunk tehát, 2013. Augusztus 11-én. Reggel 8-ra beszéltük meg a találkozót az Árpád-híd buszpályaudvarra, innen indult a vonatpótló busz Piliscsabára (vicces volt a buszon a kalauzzal jegyvizsgálóval találkozni).

Kilenc körül értünk Piliscsaba vasútállomásra, ahol elvileg a forgalmi irodában lakik a pecsét. A vasútállomás épülete elég elhagyatottnak tűnt, illetve két túrázó hölgy szerint "ki van téve" a pecsét. Benéztünk hát a nyitott ajtón, meg is találtuk a pecsétet egy szekrény tetején. Mint kiderült, az állomás mégsem olyan elhagyatott, a szomszéd helyiségben tartózkodó hölgytől megkaptuk, hogy legközelebb azért legalább köszönjünk ha bemegyünk. Ígérjük úgy lesz

Sziasztok!

A mostani írás a Július 6.-7. hétvége vándorlásairól fog szólni. Első nap egymagam jártam az OKT Bécsi út - Dobogókő szakaszát, vasárnap pedig egy barátom és felesége kísért el Dobogókő környékén egy kis kalandtúrára.

2013. 07. 06.
Rozália téglagyár - Köves-bérc - Kevély-nyereg - Dera-szurdok - Pilisszentkereszt - Dobogókő

A péntek este kicsit hosszúra nyúlt, így nem esett túl jól a viszonylag korai kelés - azért fél 10 körül már ott voltam a kezdőponton, és beütöttem a pecsétet a Bécsi út mellett, a Rozália téglagyárnál. Az első szakaszon az út egy napraforgótábla szélén, homokos szekérúton vezetett. Az előző napi zivatar és a napsütés miatt már így reggel is kellemetlenül párás idő volt, és ezen nem segített az út mindkét oldalán meglévő magas növényzet.

Nemsokára aztán elértem a jobbos letérőt (itt nem nagyon van mire felfesteni a jelzést, figyelni kell ne menjünk túl!), és a kis hídon átkelve rögtön erős emelkedő kezdődött, először aszfaltos úton, később betérve az erdőbe sziklás ösvényen. Itthon ritka jelenség: kabóca-koncert kísért utamon - egy idő után már inkább zavaró volt az állandó zúgás, szerencsére a Köves-bérccel együtt elmaradtak ezek a hangos rovarok is. A csúcs környékén volt egy pár méteres szakasz, ahol a ritkás és alacsony tölgyes, a vastag mohaszőnyeg és a fehér kavicsos út érdekes, meseszerű érzetet keltett. Még korábban, a bérc széléről nyílt egy kis kilátás a korábbi szakaszon bejárt Hármashatár-hegy - Csúcs-hegy vonulatra.

Pilisszántó - Pilis-tető - Vaskapu-hegy - Gombás-barlang - Jóreménység-barlang - Pilis-barlang - Szopláki Ördöglyuk-barlang - Vaskapu-szikla - Pilis-tető - Pilisszántó

Sziasztok!

Még a hét elején kaptam egy e-mailt egy túrázós levlistára, hogy ma, azaz 2013. június 9-én a Pilis-tetőre és környékére szerveződik egy túra, gondoltam nosza, már nagyon mehetnékem volt ki a városból.

Sajnos képekkel most nem tudok szolgálni, öcsémnek kellett a fotóapparát - természetfotózás gyakorlaton volt.

Reggel 9-kor volt a találkozó az Árpád-hídnál a buszállomáson, innen telekocsiztunk Pilisszántóra. Itt két csoportra oszlott a társaság, én a másodikban voltam. A falut az északi oldalon hagytuk el, pár száz métert mentünk az autóúton, majd balra tértünk be a piros jelzésre, az erdőbe. Ezután balra a zöldre, át egy sorompón, és nekiindultunk a szerpentinnek. Érdekes volt, ahogy minden kanyarban egyre jobban kinyílt a panoráma - részben ezért ezen a szakaszon botrányosan lassan haladt a csapat, illetve kb 50 méterenként kellett megállni fényképezkedni (szerencsére ez a lelkesedés a tető után alábbhagyott). Egyébként főleg elöl mentem, gyakran hallótávolságon kívülre távolodva, élveztem az erdő magányát.

A kezdetek

Mindig is szerettem kicsit elmenekülni az emberek elől, el a városból, egyedül vagy közeli ismerősökkel feltöltődni a zöldben. Mióta viszont a fővárosban dolgozom, az eddig megszokott hétvégi horgászatokra egyre kevesebb lehetőségem van. Régóta szemezgettem már a sport és kikapcsolódás célú túrázással, de valahogy eddig sosem foglalkoztam komolyabban a dologgal. Ezen a télen viszont nagyon elegem lett a városi forgatagból, tervezgettem, térképeket nézegettem, cikkeket olvastam.

Most pedig hogy eljött a tavasz (vagy valami olyasmi), nem volt más hátra, mint előre, induljunk hát!

Felszerelés

Első dolgom volt a Budai-hegység térképének egy megfelelő lábbelinek beszerzése - egy gore-tex cipőre, a Merrell Moab GTX-re esett a választás. Természetesen kütyü-mániám rávett egy kézi túra-GPS beszerzésére is, ő lett a Garmin Dakota 10. Előbbi kettő alapfelszerelés, utóbbi hanyagolható, de nagyon kényelmessé teszi az útvonal tartását és kincset is lehet vele keresgélni Térképeket a turistautak.hu-ról kapott.

Bevezető

A PH!orgász topicban merült fel ötletként, hogy leírhatnám a tapasztalataimat, tanácsaimat a folyóvízi pecával kapcsolatban: egyrészt az ott már meglévő dolgok összegyűjtése, másrészt saját magam (és remélhetőleg az olvasók) szórakoztatása ügyén.

Ezt az első részt amolyan bevezetőnek szánom, itt most nem lesznek tuti tippek, csalik, szerelékek, de azért talán érdemes mindenkinek elolvasni aki érdeklődik a téma iránt.

Pár szó magamról, mint horgászról (ez a bekezdés nyugodtan kihagyható)

Gyermekkorom óta szenvedélyes horgász vagyok, a Tisza közelében nőttem fel, ennek ellenére sokáig elbizonytalanított a nagy folyó, csak a 10-12 éve kezdtem rendszeresen látogatni.
Kezdetben inkább kevesebb, mint több sikerrel, de az utóbbi 3-4 évben azt hiszem elmondhatom magamról, hogy nagyjából már sikerült kiismerni az általam látogatott néhány folyamkilométert, és elég ritkán maradok hal nélkül.
Ez a tudásanyag gyakorlatilag száz százalékban saját tapasztalatokon alapul, sokszor a "szakirodalom"-nak ellentmondva.