A héja násza zavarón
Feldereng, mint az arcod
A hajnali félhomály fényeiben.

Ilyenkor eszembejut, szememre
Szálló rózsaszín ködként,
Milyen lett volna Veled.

Milyen tökéletes, szenvedélyes
Szerelem mindhalálig, Egy dallam
Megírva négy kézre.

Nap után nap csókod, ölelésed
Éget, és porrá őröl erős marka
Ölelésében.

Vállvetve, és ha nincs miért,
Egymás ellen örökké
Folytatott küzdelem.

Ahol a csaták valódiak,
A Szeretet földjén lelkeink
Aknákba botlanak.

Másként lett

Másként, elfogadom. Nem maradt más,
Csak a kép ahogy belépsz,
S fölém hajolsz:

Így zajlott soha meg nem történt nászunk,
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.