Régóta nem írtam erre a nyílt naplóként kezelt felületre.

Azt hiszem, ismét eltelt annyi idő, hogy egy combos bejegyzésre való gondolat összegyűlt.

Az utolsó bejegyzésben rögzített melankólia időnként be- bekopogtat. Röviden összefoglalva az önmagammal és az élettel szemben támasztott vaskos, megfelelhetetlen elvárások fojtogatnak időnként.

Úgy érzem, hogy ezzel kapcsolatban sikerült kisebb mértékben előre lépnem. Nem belülről jött a megváltás, hanem leszakadt a lakásunkban a plafon, augusztus 19-én. A felettünk hibásan cserélt bojlerből szivárgó vízzel együtt a nyakunkba szakadtak a mennyezetet alkotó vályoglapok (téglaház az 1850-es évekből). Mindez a két, egymásra tolt íróasztalt borította be. A víz és a vályog lószarra emlékeztető keverékkel hintette be elektronikai eszközeinket, és a sarkot, ahol általában töltöttük az időnket.
A szoba pihenésre és munkára egyaránt használhatatlanná vált. Így éltünk nagyjából egy bő hónapot, mire sikerült kiköltöztetni minket az ingatlanos cégnek, hogy elinduljon a renoválás. Egy egy szoba plusz alvóluk elrendezésű pirinyó lakásban kaptunk helyet, konyha nélkül. Itt esély sem volt felállítani az asztali PC-t, vagy úgy elrendezni hangszereket, egyebeket, hogy ne zavarjuk egymást.

Ahogy drasztikusan lecsökkent a side-projektek felülete, a motorok felé fordultunk. Hadra foghatóvá vált gyakorlatilag minden, ami nem, azt pedig a megfelelő szakértő gondjaira sikerült bízni. Minden a lehető legnagyobb rendben ezen a téren, bár egy rendrakás és egy-egy kisebb munka az új 51-esen még elférne.

A másik side-project ami combosabb is a végéhez közelít. Egy nagyobb gép- és közlekedésipari vállalat fém 3D-nyomtatós részlegének fejlesztek minőségellenőrző szoftvert. Igazából a magam butácska módján raktam össze egy windows forms-appot vb.net nyelven, ami képeket vizsgál. Nem fizet kifejezetten jól a projekt, de örülök, hogy látom a végét, és ezzel szabadul majd fel energia. Ezt a tervek szerint az év végére sikerül befejezni. Talán önéletrajzban sem mutat majd olyan rosszul.

Ha visszaköltöztünk, remélem, hogy lesz idő megint beleásni magamat valamibe, ami napi szinten örömet okoz. A testmozgást elhanyagoltam, jó lenne újra kezdeni. Arduino/elektro dettó, olyan terület amit szívesen nyektetnék még. Aztán ott van a zenei produkciós sarok kialakítása. Monitorangfalak pipa, egy kicsi digitális keverő, egy képernyőt és sok apró csetrest pedig majd a maga idejében beszerzek. Igyekszek majd nem ismét abba a hibába esni, hogy 1000 dolgot elkezdek egyszerre.

Az igazi keresése-megtalálása

A kapcsolatunk idén eddig rögösen alakult. Annyit lassan kezdek felfogni, hogy a kommunikáció tényleg kulcs. Nem várhatom el, hogy a másik gondolatot olvasson, és értékelje azt az erőfeszítést amit teszek, ha nem is mondom, hogy az miatta történik, ezzel és azzal a céllal. Nagyon odafigyel rám, és törődik velem, azt szeretné ő is, hogy nekem jó legyen, és vice versa. Azt hiszem, hogy az igazit csak egy bizonyos pontig illik kívül keresni, utána a kapcsolaton belül kell. Úgy érzem, bárkit találtam volna, nem kaptam volna kulcsra kész, egészséges kapcsolatot. Helyette egy arra alkalmas személlyel, jelen esetben Anabellel csiszolódunk nem csak egymáshoz, hanem érzésre sokkal egészségesebbre is. Úgy érzem, a kapcsolatunkban eddig tanultak alapján érzésre jobban ki tudok állni magamért, és a határaimat is lassan tanulom kijelölni. Jelenleg olyan érzésem van, hogy ez lehet az a bizonyos megöregedős kapcsolat. Ha mégsem sikerülne így, akkor viszont rettenetesen hálás leszek azért a rengeteg mindenért, amit kaptam eddig tőle.

Meló

A munkahelyen érnek be lassan a projektek, érkeznek meg lassan az alkatrészek. Szeptemberben kaptam egy combosabb emelést, és ezzel a cég legjobban keresőinek körébe kerültem. A szakmámon belül ez még mindig nem egy rettenetesen jó pénz, és sajnos a szakmai fejlődésben sincs mellettem egy mentor, vagy tapasztaltabb mérnök, akitől trükköket leshetnék el. Pozitív viszont a nagyon laza környezet, magas biztonságérzet. Jelenleg azon munkálkodom, hogy összeszedjek egy kis pénzt, mire Annabell végez (még egy bő év). Akkor tervezek váltani, amikor ő elkezdi a mesterszakot. Ha nincs ez a munkahely, és olyan pozíciót kapok amihez nem feltétlenül szükséges autó, lehet hogy kell egyet vennem. Benne van a pakliban a költözés is ebben az esetben, attól függően hogy hová nyer majd felvételt.
Piackutatni, hogy milyen képességek birtokában vesznek fel jó helyekre, már jövő év elején szeretnék. Ha a szabadidő engedi, megcsinálnám a Solidworks certek közül legylább a CSWA- CSWP certifikátokat, mert a leírást végigolvasva nem tűnnek vészesnek, és a felkészülés alatt talán még tanulnék is egyet s mást.

Úgy érzem, hogy most egy időre irányba vagyok állítva, és csak finomhangolás kell. Eltartott egy ideig - és még talán nem is sikerült teljesen - hogy a külső célok nélkül kietlenné váló, hirtelen érkezett felnőtt életet megszokjam és elfogadjam. Három hónap mulva leszek 28. Meg kell tanulnom lazítani. Na, a vége kaotikusra sikerült. Köszönöm az olvasást!