Na, a tervek és a megvalósulás. Minden nyáron voltak tervek, amik egyszerűen nem fértek bele vagy idő, vagy egyéb problémákból adódóan. Idén nyáron elkötelezett szándékom volt zenélni egy jóbaráttal egy kisebb kávézóban a város kellős közepén. Na ez, például nem valósult meg. A Balaton kerülése már tervben van, de még van vissza némi idő. Basszameg, tényleg, szállás. Nagyon kellemetlen. Kell gyorsan szerezni az északi part közepére 13.-ról 14.-re virradóra két darab gyékénydikót, amin elalszunk, és fedél is lesz a fejünk felett.

Amivel szerintem jó úton járok, az egyrészt a munka, másrészt a motor. Lassan, de biztosan kerülnek elő a bakik, és szerelődnek meg. A blokk szét lett húzva, berúgókar, szimering, tömítések, és dugattyúgyűrű cseréje lett elvégezve az erőforráson. Hajtás után némi olajcsepegést tapasztalok, ez nem tűnik jónak. Illetve a benzincsap ülepítőpoharának tömítését bőrből kivágva pótoltam, ami a semminél százszor jobb, volt egy tűszelepcsere, hogy a karburátor közelítsen az optimumhoz, illetve volt némi állítgatás. A féketéskor fellépő szitálást az első lengővilla tengelyének meghúzásával értem el, az első világítás rakoncátlankodásáért pedig egy-két kivételes esettől eltekintve a bilux kapcsoló volt a felelős. A hátsó még mindig nem ég, de azt elvileg úgyis a töltőtekercsről fogom táplálni, majd jó lesz az úgy. Melegen az alapjárat még mindig nem egy világbajnok. A levegőcsavart kicsit túlságosan kitekertem, de már alapbeállításra tettem.

Anyagiakkal sem vagyok (nagyon) megúszva, sőt. Rájöttem a boldogság titkára: nem szabad sajnálnom magamtól a jó dolgokat. Azért keresek, hogy amiért megdolgoztam, az boldoggá tehessen. Márpedig elkezdtem űzni ezeket a dolgokat. Nem álldogál a pénzem a szekrény mélyén a dobozában. Azaz álldogál is, meg nem is. A digit. zongora, a motor, az asztali PC-m mind olyasmik, amikre nem(túlzottan) sajnáltam a pénzt - természetesen ésszerű keretek között - és mindennapjaim során a hatásait élvezem.

Another probléma: romlik a szemem. Azt vettem észre az eddigi nyarak során, hogy a látásom minden nyáron valamelyest javul, hogy télen aztán romoljon. Sajnos idén ez a javulás elmaradt, sőt!. Úgy érzem, hogy a szemüvegem nélkül látásom nem elég jóformán semmire, egy félkarú óriás, egy beszűkült tudatú valami vagyok. Későn észlelek magam körül dolgokat, nincs olyan részletekre kiterjedő memóriám, hiszen: nem látom a részleteket. Ez mérhetetlenül zavar, hiszen ez az erősségeim közé tartozott. Ja, és a fizikumom is gyatya. Nem baj, már van Pestre Vivendő Bicikli. Nem is olyan rossz, csak egy kicsit.

Viszlát fórumtárs privát üzenetben érdeklődött a hogylétem felől. Aki még nem tudná, tavasszal volt egy kis "kitérőm" - ezt a húgom mondta így - amikor is elhagytam egy közel hároméves kapcsolatot. Hogy miért, azt most nem részletezném, akit érdekel, úgyis utánaolvashat. D-vel végülis kiálltuk már a harmadik hónapot, hogy újra összejöttünk, és semmi jele problémának. Sőt, mindketten jobban megbecsüljük a másik személyét, és a kapcsolatot egyaránt. Sokkal többet teszünk bele, ha úgy tetszik, mint eddig. Ennél jobb, mint amilyen most, nem is lehetne. Rengeteg kétely távozott belőle is, miután egy kicsit őszintén elbeszélgettünk néhány dologról, többek között arról is, hogy mi hogyan és miért történt. Sajnálom, hogy így történt, de hála az égnek, jól jöttünk ki belőle. Sőt mi több, egy hónap múlva összeköltözünk: ELTE-s gólyaként költözik hozzám, aki BME-s vagyok. Ennél kényelmesebb dolog, (főleg, hogy a Schönhertznél lakunk) nincs is.

Száz szónak is egy a vége, mindig imádtam a PH közösségét, mert meg van szűrve a szürkeállomány, és tényletes észérvekkel megtámasztott véleményekből meríthetek ihletet egy-egy komolyabb döntés során. MInden kedves betévedőnek kívánok további szerencsében és örömben gazdag augusztust, és nesztek itt egy kép a rémemről: