2010 Júniusa...

Megkaptam az első laptopom. Mint minden elsőnek, ennek is jelentősége volt. Előtte egy GeForce Mx4 –el szerelt asztali gépem volt, ami a már akkor is harmatosnak számító palomino magos +1900-as Athlon Xp mellett csücsült. Emlékszem, még a váltás előtt milyen játékokat nyúztam… Egyeseknek ismerősek lehetnek az Oni, a Hidden and Dangerous 2, és garantáltan mindenki ismeri a Cs 1.6-ot. Annak idején még egy régebbi CoD résszel is tettem egy próbát, de már nem emlékszem, hogy futott…

Amint meglett az új gép, szaladtam kipróbálni vele az addig itt-ott látott játékokat, amik megtetszettek, de az asztali gépem finoman szólva röhejesen kevésnek bizonyult hozzájuk. A laptopom a következőket tudta: 2GB (később 6) Ram, Radeon HD 4250 integrált videó és Athlon P320 proci.
Az elején persze jól elvoltam, élvezkedtem a régebbi címekkel, amik még az asztali alatt gyűltek össze. Ezek még egészen jól futottak.

Aztán eljutottam az akkori játékokig. Kipróbáltam rengeteget… Crysis részek is szerepeltek, ami az izmos VGA-t figyelembe véve nem meglepő . Mivel a gép nem volt alkalmas sok játék élvezhető futtatására, sok játékot egyszer nyögvenyelősen végigjátszottam, majd félretettem… örökre. Legalább is akkor azt hittem. Nem tudtam még, hogy mi vár majd rám…

2015 Júniusa…

Váltottam. Hű társam egy Lenovo, röviden R7 M260Dx, 4(már8) GB ram és egy Fx-7500 négy maggal operáló központi feldolgozóegység. Nyáron sok időm ugyan nem volt, de rengeteg játékot újra elővettem, és megelégedéssel végigjátszottam.

A régi gépemen kipróbált és később újrajátszott játékokról fogok írni, mekkora különbséget jelent játékélményben, hogy egy kenyérpirítón döcög-e éppen el a játék, vagy élvezhetően fut, akár egy pár évvel ezelőtti normálisabb asztali konfiguráción. Remélem, aki hasonló helyzetben van, fog ihletet meríteni, és kipróbálja hasonló, rég „elfeledett” címeit.

A bevezető után neki is esek az első címnek, ami éppen kéznél van:

Mirror’s Edge

A trailerek, a letisztult látványvilág és a kiváló hangulat egyből magával ragadtak. Főleg, hogy egy-két évig én is aktívan űztem a sportot, persze nem ilyen magasságban. Elképesztően izgalmas, egy két technikásabb szakasz el tudott gondolkoztatni. Nagyon tetszettek a mozdulatok kidolgozása.
Az első laposomon ez a játék meglepően élvezhetően futott. Minimumon. VGA-ban. Sajnos a szemem érzékenyebb volt a képkockasebességre, mint a látványvilágra, ezért inkább feladtam a felbontást a több képkockáért. Egy ilyen játék legyen csak reszponzív!

Fel sem tűnt, hogy egy-két textúra milyen homályos, az árnyékok milyen furán tudnak kinézni… Csak az új gépen, ahol már a felbontással együtt megadhattam magasabb grafikai részletességet. Most 720p-ben játszom, legmagasabb textúra, és második legmagasabb grafikai beállítások mellett, kétszeres élsimítással. És gyors.

Egy ilyen játék esetében, mint a Mirror’s Edge, nem adott annyira sokat hozzá az élményhez, hogy jobban fut. A grafika ugyanis szerintem eléggé puritán, egyedül a Bloom (vagy HDR?) effektek és a Depht of field okoztak nagyon látványos javulást. És persze az apró FPS laggok megszűnése. Függetlenül attól, hogy mennyire fut jobban, megérte ismét végigjátszani. Ha lesz majd még öt év múlva egy újabb laptopom, azon is végig fogom játszani.

X360 kontrollerrel

A tanév kezdetén ( ugye milyen ellentmondásos? ) vettem egy xbox 360 kontrollert a géphez. Az eredeti ambíció az autós játékok fokozatmentes irányítása volt, de ha már kéznél van, kipróbáltam a játékkal.

Fantasztikus!

Nem elég, hogy rezeg, és jókor rezeg, sokkal könnyebb irányítani, mint bármilyen FPS-t. Persze, mert ez nem FPS. Viccet félretéve, xboxon is megjelent játékról van szó, úgy viselkedik, mintha direkt erre találták volna ki. Kényelmes, simán játszható. Ha valaki még nem játszott xbox kontrollerrel, és valami hangulatosat szeretne, talán érdemes ezzel kezdeni.