Ma azaz 2023 02.14. lettem 35 éves....
Ebben nincs is semmi különös,az évek telnek ez az élet rendje...
A mai nap egész jól indult,viszonylag könnyűnek ígérkező munkanap, egy olyan helyen amit bár annyira nem szeretek,de a társaság jó...ha már a fizetés nem annyira...és hát még is csak ma van a szülinapom úgy hogy mi baj is lehetne?!Elárulom:MINDEN
A könnyűnek ígérkező munkanapból egy maratoni rohanás lett,ide rohanjak,oda rohanjak,közben már rég egy másik helyen kellene lennem...
Közben állandó a kapkodás ,és az idegeskedés...
Még mindig pozitívan álltam hozzá a dolgokhoz,ma Fizu!Nagy baj nem lehet...
Hát de...a Fizetésem jóval kevesebb lett mint amire vártam,a főnök szerint így van jól...Idegbaj...
Itt már el engedtem a napot, és csak arra koncentráltam hogy haza érjek végre ,össze üljön a család egy kis ünnepi vacsira...Dumálunk,nevetünk,kipanaszkodjuk magunk a napi agybajról, és elégedetten készülünk a holnapra...
Ehelyett mielőtt haza indultam volna éreztem,valami nincs rendben velem.Szakad a víz belőlem,mindenem fáj,lüktet a fejem és kezd kaparni a torkom...
Na fasza....Gondoltam megint kerülget valami jó kis szamárkór....A cégnél hullanak az emberek hasonló tünetekkel január óta...én is voltam már benne,de hogy megint?!Kezd kicsit elegem lenni....
Haza érvén le ülök az ebédem elé,anyum otthon széles mosollyal köszönt,nagyon jól esik....végre valami jó is a mai napban...de mielőtt neki szegezném a kérdést, hogy este milyen ünnepi kajcsit rendeljünk(megszokott nálunk hogy szülinapokra mindenki a kedvencét rendeli egy helyi étteremben),közli hogy: Dehát nem beszéltél hugoddal?! Mondom de ,miért?!Nem azt beszéltétek hogy hétvégén szülinapozunk?!Mondom micsoda?!Én erről miért nem tudok?Kezd felmenni a pumpa...és folytatja anyum az elbeszélést:
Hugom arról tájékoztatta hogy ma átjön a barátnője akit régen láttott,és amúgy is a hétvégén a Súgorom rokonságánál ünnepelnek ott valakinek a szülinapján...De én is be fogok talán férni a szombati napra és majd csinálunk valamit...
Na itt durrant el az agyam....Én esküszöm nem vágyok semmire,csak egy nehéz nap után a családommal lenni és ünnepelni egy kicsit...Semmi Flanc,Semmi Glanc Csak együtt lenni....Erre fel én már csak a majd valahova beférek kategória lettem.Semmi ünneplés,semmi családias légkör ,csak egy eltolható dátum vagyok számukra...
Megmondom őszintén marha szarul esett mindezek után...így most küzdök a rossz közérzetemmel,kintről 3 vihogó nő hangja szűrődik be....se vacsi,se szülinap.Ezek után én köszönöm de nem kérek a hétvégi kényszeridőből sem...Ma születtem pont 35 éve ,nem 18.-án ha nekik ennyire nem fontos ez,számomra sem az a továbbiakban...Sértődött vagyok,és szarul esik,sok embernek erről tuti az jut eszébe hogy:Minek sír a szám?!Szar érzés ha az embert félre teszik...most pont ezt érzem...ezért is írom ezt a blogot hogy emlékezzek mennnyire "jól"sikerült a 35. Szülinapom
Egy kicsit ide piszkítanék. Mindenkinek vannak rossz napjai, illetve mindenki másképp éli meg a szülinapozást, engem például hidegen hagy a sajátom is, de persze rosszul eshet Neked most ez. Velem jó anyám már nem beszél évek óta, nővéremmel lassan kerek tíz éve nem kommunikáltam, mert nem is érdekel mi van vele, és kb. ennyibe ki is merül a családom, már ami maradt belőle.
Tudom, senkit nem érdekel az, hogy én ki vagyok, velem mi van, pusztán azért írtam le, mert neked ott a családod, meg tudjátok tartani ha akarjátok. Már nem vagy fiatal, nem vagy gyerek, szerintem ahogy idősödik az ember, úgy válik érdektelenebbé egy családi esemény, így csak annyit tudnék mondani, hogy ezért ne legyen a napod vége is elrontva, számodra van esély megtartani, míg van olyan, akinek sajnos nem nyílik rá lehetősége.
Mindezektől függetlenül boldog születésnapot kívánok, mint fórumtárs, aki szintén lassan 35 lesz.
[ Szerkesztve ]
"...300Ft-t adok érte és te állod a postát..."