Sokat gondolkoztam azon, hogy leírjam, ne írjam le. Mivel pár napja sikerült megfogalmaznom mit is gondolok valójában, ezért úgy döntöttem, mégis megosztanám.
A Layer elmélet alatt a tudás különböző mélységi és szélességi szintjeivel való kapcsolat felépítését értem.
Az elmélet:
Rengeteg tudományterület létezik a világban (természettudományok, nyelvtudományok, hittudományok, műszaki tudományok, társadalomtudományok és még sorolhatnám). Egy területet lehet felszínesen, illetve lehet a legmélyebben, legjobban ismerni (a két véglet között pedig a layerek, azaz a tudásszintek vannak). A területeket egy bizonyos tudás szintjén össze lehet kapcsolni.
PL.: Biológia - kémia. Addig amíg az ember csak a tükörbe néz és saját magát látja egy almával a kezében, az csak biológia (és felszínes tudás). Ha az ember tudása elmélyül (mélyebbre ás) a biológiában és végig gondolja, hogy az almát amit megevett nem egyben távozik belőle, hanem történik valami amitől annak az állaga megváltozik, akkor azt már biokémiának nevezhetjük. Szélesebb látókörre tesz szert, és megtalálja a kémia tudományát, de mindenképpen egyre több tudást kell gyűjtsön és egyre magasabb tudásszintre kell jusson, hogy megértse milyen anyagok hogyan alakulnak át (biológiai folyamatok), milyen kötések keletkeznek, bomlanak. Lépeget tovább a layereken, immár kémia ágon, hogy megtudja pontosan milyen elemekből is épül fel önmaga.
Ha így folytatódik, egyszer eljut egy olyan pontra, ahol minden összeáll, mert mindenből lehet következtetni mindenre. Szerintem, ha az ember képes lenne annyi időt beletolni, egyetlen területbe, hogy elég magas tudásszinttel rendelkezzen, ahonnan egyszerre hirtelen mindent átlát, az lenne a csúcs.
Eddig úgy tudtam elképzelni a leírtakat, hogy egy gömb felszínére helyeztem a tudomány területeket, amelyek a tudásszinteken keresztül a gömb közepébe vezetnek. A gömb közepe, pedig a megvilágosodás, vagyis az a pont, ahonnan egy olyan szemszögből tud látni bármilyen, számára új tudományterületet, hogy egy szempillantás alatt érti az egészet.
Szerintem minden ember (jó magam is) aki keres valamit, hogy boldogabb legyen, szerintem ezt a pontot keressük. Vajon megtalálta-e már valaki?
Következtetéseim:
- Az egy tudásszinten lévő emberek jobban megértik egymást, könnyeben tudnak kialakítani kapcsolatot, mint azok akik más tudás szinten vannak egy területen.
- A generalisták általában szélesebb látókörrel rendelekeznek, akár körbeérhetnek minden tudomány területen azonos layeren, a specialisták mélyebbre ásnak. Nem tudom melyik a jobb
- Ne ítélj, hogy ne ítéljenek Hiába mondom egy emberre hogy hülye és béna, lehet, hogy Ő egy másik területen többet tud nálam, akkor viszont én vagyok hülye és béna. Bizonyos szemszögből, bizonyos területen. Tiszteljünk Mindenkit!
- Minden nézőpont kérdése!
- Ha valaki megbánt, azért teszi mert kevés a tudása. Ha Te bántasz meg valakit, akkor Neked van kevés tudásod. Ez igaz arra is ha megbántódsz, mert lehet a másik fél nem is akart megbántani.
- A tudás érted van. Csak találd meg.
- Aki keres talál.
Kedves Olvasó, köszönöm, hogy szántál időt a cikk végig olvasására. Remélem hasznos lesz Számodra. Külön köszönet azért, ha megosztod a véleményed.
Köszönettel: Szevam
A fent leírtak a saját agyszüleményemet, véleményemet tükrözik, ezt kérlek vegyétek figyelembe. 
Ám több mindennel nem értek egyet:
A "ne ítélkezz" az egy késő 20. századi PC mantra, semmi több. Értelemszerűen pl rasszistának nem érdemes lenni, de antirasszistának sem, mert akkor is gyűlölsz egy csoportot, csak épp a rasszistákra akarsz atomot dobni, ami szintén nem egy humánus dolog.![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
A "minden" szóval kezdődő mondatokkal óvatosan kell bánni. Inkább úgy fogalmaznék, hogy érdemes megvizsgálni több szempontból is ugyanazt, a dolgok megértése nagyon fontos. A probléma a legtöbb emberrel az, hogy erre képtelenek vagy épp szándékosan nem akarják megérteni a másikat.
)
