Ez lesz az első személyes bejegyzésem, nem is tudom, hol kezdjem.
Na talán a péntek délután. Már egy hete a Babits gimi szalagavató after partyra készültünk. Vártam már nagyon, mert régen voltam már úgy bulizni, hogy nem csak egy kocsmatúra lett a vége hanem igazi diszkós, táncolós, ugrabugrálós, lányokkal ismerkedős ahogyan én igazából szeretem. Hemy barátommal már megbeszéltük jó előre, hogy fél 11-kor találkozunk a bejáratnál, feljön értünk és így nem kell majd belépőt fizetnünk(erről majd még lesz szó). Dani feljött MSN-re, kérdésemre elmondta, hogy rosszul van, elcsapta a gyomrát valamivel, nem tudja, hogy mi lesz pedig jönne szívesen, már bevett egy deci söricilint a gyomorrontás ellen, várjunk. Ez volt délután négy óra felé.
Vigyázat most nagy ugrás következik már ami az időt illeti. Az utóbbi időben most fordult velem először elő, hogy időben el tudtam indulni a buszhoz. Odakint nyálkás, ködös hideg idő fogadott. Fél tíz előtt nemsokkal találkoztunk az Árkád-nál ahonnan kocsival mentünk fel a sörházhoz. Amint beálltunk a parkolóba megállt mellettünk egy rendőrautó, elkérték a sofőr iratait, és hozták a szondát. A kocsiból kiszállva valami csipogó hangra lettem figyelmes. Mondom - Ezek tetriseznek a rendőrautóban vagy mi a f@sz?!
Aszondja' a biztosúr' a Daninak, hogy "Ne lehelje, fújja". Ne ezen röhögtünk egy darabig. Végül mindent rendben találtak és el is mentek a rend bátor őrei. A csipogó hang forrása pedig valószínűleg a szonda volt.
Az egyik kisboltban még vettem egy csomag rágót és egy energiaitalt mert aludnom végül nem sikerült a délután folyamán. Időre értünk a Sörház bejáratához, Hemy bemutatott minket egymásnak, majd kaptunk pecsétet a csuklónkra és elindultunk lefelé a lépcsőn. Még üres volt a hely, egy kicsit hallgattuk a zenét amit András bácsi szolgáltatott aztán felmentünk a beszélgetős részre a lépcsőfordulóba beszélgetni.
Éjfél körül már kezdtek szállingózni a vendégek a Babits Szalagavatójáról, többé-kevésbé alkoholos befolyásoltság alatt, ahogyan az ilyenkor lenni szokott. Csinos igényes lányok, normális külsejű srácok. Valami ilyesmivel lehetne jellemezni a lépcsőkön lefelé tóduló ifjúságot. Kiváló alkalom az ismerkedésre, hiszen ilyenkor nem csak a diszkóbútornak is bőven beillő rosszlányok vannak jelen, de sokkal inkább azok is akik egyébként nem vagy csak ritkán járnak füstös, éjszakai szórakozóhelyekre, azok akikkel akár hosszabb távra is érdemes/lehet tervezni. Ez eléggé feldobott.
Közben a rendezvényszervező beközölte Hemyvel, hogy le fogja vonni a béréből a barátai belépőjének az árát. Poén az egészben, hogy ez a leglátogatottabb rendezvény amit ezen a helyen szerveznek, kb. ezer fő részvételével, ne viccelődjünk már, hogy az egyik DJ nem viheti be néhány barátját. Nevetséges, mindegy Hemy azért köszi, hogy megpróbáltad, rajtad nem múlott.
Nemsokkal később találkoztunk Matyiékkal is akik 1,5deci házi pálinkát nyomtak a kezembe. Nem mondom, hogy nem jött jól mert éppen szanaszéjjel kezdtem fagyni a beszélgetős részen, mert azt minek fűteni ugye?! Matyi még vagy tízszer bocsánatot kért egy korábbi iwiwes nézeteltérésünk miatt amit heves ölelési rohamok is követtek, aztán elmondta milyen jó barátnak is tekint Ő engem valójában. Közben az egyik partyfotós sráccal is beszélgettem, meg ne kérdezzétek miről mert ekkor már dolgozott az előzőleg elfogyasztott pálesz. Hogy is van pálesz tétele?! A hazaútra fordított idő exponenciálisan növekszik az elfogyasztott alkohol mennyiségével, vagy valami ilyesmi. Aztán még beszélgettem egy sort Dórival is (Ő apum egyik jó barátjának a lánya) majd Daniék keresésébe kezdtem.
Éppen gyanútlanul sétálgattam amikor egyszer csak megragadta a kezem valaki, és egy "Ricsi gyere táncolni" felkiáltás közepette már húzott is a tömegbe. Mint közben kiderült ez Emese volt Enikővel az oldalán, és valami olyasmit is mondtak, hogy bocsi a múltkoriért, mert az egy hülye helyzet volt. Valóban az volt, de nagyon jól esett, hogy ennek ellenére mosolyogva rángattak táncolni, szerintem ez önmagáért beszél, jólesett na!
Nemsokkal később folytattam a fent már említettek keresgélését, végül a hely kistermében találtam rájuk. Éppen John Dahlback, Blinkje szólt, amikor hirtelen leállt minden. Zene, fények,légkondi,szellőzés,lézerek,projektorok. Csak néhány spotlámpa szolgáltatott némi szórt fényt. Hemy sem tudta, hogy mi lehet próbáltunk az ajtó felé menni, felmentünk a lépcsőfordulóba, "ott legalább van levegő" címszó alatt.
Vártam egy darabig majd elindultam lefelé, legalább az ismerőseimnek szólni, hogy inkább jöjjenek fel mert kitudja lent mi történhet, ha véletlenül tűz üt ki, vagy csak elfogy a levegő, a tömeg veszélyes dolog. Akinek tudtam szóltam, felajánlottam a lányoknak, hogy hazavisszük őket, de nem győzték kivárni, hogy előkerítsem Danit így elindultak külön, mint később megtudtam Emese szülei vitték őket haza. Nem kicsit aggódtam, nem szeretem ha veszélyben vannak a barátaim, de végül nem volt gond. Danival elindultunk haza, nehezítette a hazajutást, hogy a kocsi orráig nem láttunk a ködtől, és a délután visszaolvadt csapadék újra lefagyott. Fél három körül már itthon voltam. Köszi Dani innen is. Alapvetően nem volt rossz a buli, kár, hogy az áramszünet megtörténhetett, lehet, hogy nem kellett volna 1 rakás projektort is feltenni még a kisteremben lévő nem megszokott hangtechnika mellé. Hemy és Gabry hozták a formájukat, nem csalódtam még bennük ami a zenét és a hangulatot illeti, bravó srácok. Még ilyen bulit, sokat! Mert eléggé jó érzés volt látni, hogy nem csak az egyesgolfos kisebbségiek hordákban járnak bulizni, hanem az igényes, normális fiatalok is.
A hétvége további része majdnem, hogy eseménytelenül telt, voltam kint a kertben fotózni, és Kalkulust tanultam a holnapi vizsgára. Ja és voltam korizni is. Ismételten megállapítottam, hogy kiöregedtem én már ebből. 
A kertben készült képek az alábbi linkeken érhetőek el:
Most pedig tipli van tanulni, mert holnap vizsga.Szurkoljatok! 
Sir Riccio oldala
