Dani barátom ébresztett ma reggel, azzal, hogy írjak nekik valami filmet, mert Dóri beteg és unatkoznak. Örültem, hogy felébresztett, Laca pedig már rám is ugrott, hogy uccu, neki azonnal tessék írni "A" hírt a Canon 1D Mark IV-el kapcsolatban, mert, hogy bejelentették. A délelőttöm ráment mire maradéktalanul és hibátlanul közölni tudtuk, de hazai viszonylatban azt hiszem így is elsőként tudósítottunk az újdonságról.

Evés közben néhány cinkét pillantottam meg, ahogyan a kertben kergetőztek. A villát a kezemből kiejtve, zsíros paprikás-krumplilével összefröcskölve mindent, rohantam összerakni a gépet, hogy én ezeket most lefotózom, ha beledöglök is. Mivel édesanyám épp akkor kísérte ki Évi nénit, aki épp hazafelé igyekezett (a szomszédba), az elköszönés fázisain keresztül az összes madarat elijesztették még a megyéből is. Kezdtem feladni, kezdtem nagyon fázni, és a lábaim is teljesen elzsibbadtak, a guggolva töltött kb. 20perc alatt. Már elkezdtem feltápászkodni, amikor kopácsolást hallottam. Odakaptam a fejem és a környéken ólálkodó harkályt pillantottam meg amint lelkesen kopogtatta a szomszéd udvarában lévő fát.

Nekem sem kellett több, birtokot háborítottam, lopakodtam keresztül a szomszéd udvarán, a szomszéd kertjén, majd amikor lassan letérdelvén a keresőbe nézve, élesítés után exponálni szerettem volna megszólalt a másodszomszéd csengője. A másodszomszéd, úgy gondolta biztosra megy, és ha főhősünk a csengőtől nem ijedt volna meg, az udvar másikvégéből hozzátette: "MARIKAAAAAAA!". Valami olyan hangot képzeljetek el, amikor egy herebeteg tevét élve nyúznak, és közben sóznak.

Nem volt őszinte a mosolyom, de lapítottam tovább hátha derék fakopáncsunk visszatér, de nem jött.

Ez a bejegyzés a riccio.hu oldalon is megjelenik, ahol további érdekességeket, és egy fotoblogot is találsz, telis-tele az én fotóimmal.