Üdvözlök minden kedves olvasót!
Az átlag ph! illetve logout user most a következőket gondolja: "Nah már megint egy csöpögős szerelmes írás...ez egy szakmai fórum mért kell ilyenekkel teleszemetelni?!"
Ők most akár tovább is lapozhatnak, de talán nem bánnák meg ha mégis maradnának és elolvasnák eme kis szösszenetet amelyet mi más, mint a P.S. I love you (Utóirat: Szeretlek!) című mozi ihletett.
Az egész úgy kezdődött, hogy egy koranyári vasárnap délelőtt a kedvesemmel úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet. Válogattunk a filmek között majd egy kis torrentezés után már néztük is a feljebb említett alkotást. Elsőre, a film címe alapján valami egészen mást vártam, de már az is meglepő volt, hogy a torrentnél a kommentek között nem fikázták halálba a filmet hanem komoly elismeréseket kapott a felhasználóktól. Gondoltam is, hogy itt valami nem kerek mert általában a csöpögős romantikus filmek kommentjei között a következő mondatok valamelyike szerepel:
"Asszony kedvéért leszedem, legalább szerzek nála egy jó pontot."
"Hugomnak töltöm, köszi az uppot." stb....
Lássukcsak miről is szól ez a film. Az alapstory szerint adott egy tulajdonképpen boldognak is nevezhető házaspár, és az ő életüket mutatja be az első pár képkocka, majd a férj hirtelen elhalálozik(annyira nem is hirtelen mert agydaganatot diagnosztizálnak nála és még marad annyi ideje, hogy későbbi leveleit megírja,megcímezze, és gondosan megszervezze azok útját szerelméhez) és a feleség összetörik, bezárkózik. A barátai, rokonai hiába próbálják feldobni senkinek nem sikerül.
Ez egészen az özvegy 30. születésnapjáig nem változik amikoris megérkezik az első ajándék a volt férjtől egy diktafon személyében amire, egy üzenetet diktált a srác. Elmondja a lánynak, hogy mostantól minden nap egy levelet fog tőle kapni és azt kell csinálnia amit ezekben a levelekben leír. Miközben a lány teljesíti a levelekben leírtakat kalandos utat jár be, eljut Írországba, és viccesebbnél viccesebb helyzetekbe keveredik. A lányt körülvevő emberek persze nem nézik jó szemmel a dolgot mert félnek, hogy nem fogja tudni elengedni a férjét. A film bemutatja, a házaspár megismerkedését, a közösen átélt dolgokat és közben olyan dolgokat tár fel az emberi kapcsolatokról amiket korábban talán senki sem mondott el soha. Sok szerelmes, csöpögős romantikus filmet láttam már de ez az összesnél jobb, sokkal de sokkal jobb.
A film rengeteg igazságot tár a szemünk elé. Felhívja a figyelmet arra, hogy rohanó életünk során mennyi mindenről megfeledkezünk. Megfeledkezünk szeretteinkről, és arról, hogy tudassuk velük mit is érzünk irántuk. Tudatnunk kell velük, nem elég egyszer, kétszer, százszor elmondani mert nem tudhatjuk, hányszor mondhatjuk még: "Szeretlek!"
Ne menjünk el mellettük üres tekintettel arra hivatkozva, hogy sietünk, vagy dolgunk van. Szakítsunk két szemvillanásnyi időt azokra akik fontosak nekünk, és arra, hogy erre felhívjuk a figyelmüket.
Ezért mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy néha nézzen a párja szemébe, mélyen a szemébe, szorítsa meg a kezét és suttogja : "Szeretlek!"
Eme kis írást a kedvesemnek szeretném ajánlani. Szeretném ha tudná, ha ezúton is elmondhatnám neki, hogy mennyire szeretem.
P.S. I love you
