Végre ülök, és nincs semmi komolyabb elfoglaltságom. Slam.fm-et hallgatok, és azon töprengek, hogy lehet ilyen anyanyelvvel felnőni. Hogy a fenébe nem törik el ezeknek a nyelve?!

Csütörtök este fél nyolckor szólt Dávid, hogy mennem kellene fotózni az Expo Center rendezvénycsarnokba. Mindig is kíváncsi voltam milyen egy ilyen DJ Festival, hogyan zajlik, és miért szeretik, és látogatják olyan sokan. Szóval, volt összesen kettő órám feltölteni az akkumlátoraimat, összekészülni, megfürdeni, megborotválkozni, elugrani Pamacs vakujáért, amiért ezúton is köszönetet mondanék, kivinni a kocsit tesómnak a munkahelyére és kiérni az Expoba. Miután vettem ezt az akadályt nagyjából 11 óra lehetett, amikor leszállva a buszról, kabátban és a Lowepro fotós hátizsákommal megérkeztem a helyszínre. Az egyik biztonsági őr meg is kérdezte, hogy – „Mi van, ideköltözöl?” – miután közöltem vele, hogy fotózni, azaz dolgozni jöttem, akár csak Ő, de ha nem fontos akár el is mehetek, nem is kérdezett semmit egyszerűen beengedett. A pénztárnál felvilágosítottak, hogy bejöhetett volna velem valaki, de mire visszakérdeztem már ki is húzták a plusz egy főt a listáról, hogy még véletlenül se.

Amit beérve tapasztaltam arról nehéz írni. Sok csinosan felöltözött ember táncol igénytelen zenére, már ha ezt lehet egyáltalán annak hívni. Minden tiszteletem ezeké a DJ srácoké, de nem azért mert olyan jó, amit csinálnak, hanem azért mert ezt a szart meg tudták szerettetni sok emberrel, és azért mert Ők maguk is elviselik amíg játszák. Valami olyasmit képzeljetek el, mint amikor édesanyátok kabátokat mos tavasszal és beakad egy zipzár a mosógép dobja és a készülék háza közé és ott ütemre csörömpöl, miközben a mosógép ugrál a vastag gumiszőnyegen. Aztán beakad még egy zipzár, és mindenki feltartott kézzel tombol, hogy ez mekkora jó már. Nem tudom elképzelni, hogy ezt, hogy lehet élvezni, illetve igen.

Már a buszmegállóban volt aki „bogyót” szeretett volna vásárolni tőlem (Most tényleg drogdílernek nézek én ki?!), de az, hogy volt, aki bent újságolta, hogy nem szokott drogozni, de most, most aztán felszívtak két utcát és most milyen jó neki, az végleg kiverte a biztosítékot. A lányok egyébként szépek voltak, tetszik, ha egy lány kihívóan, extravagánsan öltözködik, egy bizonyos határig, de itt a nagy többség bőven túllépte ezt a határt.

Azért sajnálom, hogy zenét végül, nem sikerült hallanom az éjszaka folyamán, valamikor hajnalban, valamelyik DJ játszott valamit, ami egy Yello szám, szinte felismerhetetlenségig eltorzított változatára hasonlított, de ennyi. Az egész DJ Festival olyan hatást keltett, mintha a szomszédban építkeznének, és a téglákra LCD tévéket, kivetítőket, discofényeket, és füstgépeket erősítenének, majd az ütve fúró hangját 40kW teljesítményű hangtechnikával továbbítanák felém. Borzalom.

A kedvencem pedig egy 12 év körüli kissrác volt, aki odajött hozzám, és a következő párbeszéd zajlott le közöttünk:

- helló’ csinálná’ egy képet?!
- persze többet is azért vagyok itt.
- jó, de az öv legyen benne.
- hogy mivan?!
- az övem, aaz látszódjon a képen. – és itt büszkén a WBO pehelysúlyú világbajnokát megszégyenítő méretű övre mutatott, ami a fél arcát kitakarta.

Nem kérdeztem meg, hogy akkor most Ő az övet hozta el bulizni és Ő csak kísérő jegyet vásárolt, vagy, hogy jöttek be, de kellett vagy tíz perc mire újra munkába tudtam állni.

A végére pedig egy kis megjegyzés:
A szervezők „nem voltak eldőlve a képeimtől”. Nem tudom, hogy ez konkrétan miben nyilvánult meg, én csak pozitív visszajelzéseket kaptam a galériáról, még a konkurencia felől is érdeklődtek, hogy milyen eszközökkel és beállításokkal dolgoztam, ami azért valljuk be igen nagydolog. A másik problémájuk, hogy a képeken túl sok fiatal szerepel. Na, ez volt az, ami betette a kiskaput. Kérem, ha nem akarnak kiskorúakat a fényképeken, ne tessék beengedni őket, vagy tessék olyan rendezvényt szervezni, amit az idősebb korosztály is szívesen látogat. Nem baj, ha véletlen legközelebb véletlenül odakerülök, akkor a kicsiknek majd azt mondom, hogy a szervezők nem engedik meg, hogy lefotózzam őket. Beszéljék meg velük. Vicc az egész, el vannak ezek tévedve.

Ez a bejegyzés a riccio.hu oldalon is megjelenik, ahol további érdekességeket, és egy fotoblogot is találsz, telis-tele az én fotóimmal.