Most, hogy nagyjából feldolgoztam, hogy hétfőn dél és délután két óra között tulajdonképpen háromfelé kéne szakadnom, és megértettem, hogy fekete munkásokat alkalmazni, akik órára járnak helyettem és jegyzetelnek nem csak nem szép dolog, de mivel nem tudnak, magyarul én meg nem tudok spanyolul nem is túl kifizetődő, jöjjön az idei kedvenc bemutatása. Túlléptem azon is, hogy a mostani BSc-seknek már nem kell kémiát tanulni, csak minket szo*atnak vele, hurrá!
Szóval Számítógép hálózatok gyakorlatnak hívják az ominózus kurzust. Ugye mekkora király vagyok, hogy itt mindenféle idegen szót használok egy mondaton belül?!
Az óra előtti szünet gyakorlatilag eseménytelenül telt, kis kockulás, hírezés fototrendre majd amikor a tanár megérkezik laptop hibernálása és táskába süllyesztése volt a program. Kedves csoporttársam első észrevétele a tanár felé arra irányult, hogy milyen vicces dolog lenne, egy informatikával kapcsolatos gyakorlati órát egy olyan teremben tartani ahol az óra tárgyával, számítógép hálózatokkal, de legalább számítógépekkel is megoszthatjuk a légteret. A válaszon még én is ledöbbentem pedig sok mindent láttam és hallottam már..."Nincs rá szükség". Na, itt egy pillanatra elveszítettem az eszméletemet, és bevillant, hogy nekifutásból rúgom fel az előttem lévő asztalt, és a többi padsort a bennük ülőkkel együtt, majd miután itthon összecsomagoltam mindenem, meg sem állok, valami jó meleg helyig ahol mondjuk napernyőket őrizve a tripláját kereshetem, mint mondjuk később itthon friss diplomásként a szakmámban (?!) elhelyezkedve, de végül lusta voltam megmozdulni ezért inkább maradtam. A további beszámolótól inkább eltekintenék, dióhéjban annyi, hogy Andrew S. Tannenbaum ("óóó tánnenbáum - óóó tánnenbáum, a ros*eb vinné el a könyved"), Számítógép Hálózatok c. 2001-es kiadású könyve fog az ismeretek elsajátításának kőkemény-kötésű 900 oldalas alapjául szolgálni.
Az óra menete a következőképpen zajlik:
- Egy ember mindig a táblánál van és írja, amit olvasnak neki (minden feladatnál változik a személy kiléte)
- Egy ember mindig olvassa a tanár által kijelölt feladatot (minden feladatnál megy tovább a könyv a következő emberhez, ami már önmagában egy kétkredites testnevelés kurzust takar)
A könyvből egy darab feladatot emelnék ki, amely nem is biztos, hogy pontosan ragadt meg a buksimban(igen ez egy olyan bejegyzés amiben sokszor szerepel a buksi szó, még jó, hogy nincs levédetve), azért bízom benne, hogy lesz akinek kellemes pillanatokat okoz majd, íme:
Buksi a bernáthegyi, a nyakába az alkoholtartalmú itallal megtöltött hordó helyett, 3 db 7GB kapacitású winchestert lógat és ezzel közlekedik. Mi lesz az a távolság, amin Buksi sávszélessége nagyobb lesz egy 150Mb/s sebességű, internetkapcsolaténál, ha Buksi 8km/h sebességgel halad, és Buksit nem üti el a vonat?
("Dicsák' jáááj szegín Buksiiii!")
Ezt a blogbejegyzést megtalálod a riccio.hu oldalon is, ahol további érdekességeket, és egy fotóblogot is találhatsz telis-tele az én képeimmel.