Blog. Siránkozás következik, akit nem érdekel, el se kezdje olvasni, abban sem vagyok biztos, hogy sokáig aktív marad.
10 hónapja vagyunk együtt. Időt kért. Már egy hete. Tegnap voltam Nála, és nagyon nem örült nekem. Részleteket nem írok, arra még a virtuális papír sem lenne elég. A hibás én vagyok. Ő sokat tűrt, de az utóbbi időben annyira depressziós lettem, hogy sajnos olyat tettem, amit nem kellett volna.
idéznék egy email-t. Nem fontos ki a címzett, az érintetteken kívül összesen hárman tudják, hogy mi a helyzet (egyik mamám, a másik kettő nem rokon, hanem régi jó barát).
Van is probléma. Most épp ott tartunk, hogy abban sem biztos, hogy lesz-e folytatás. Mindez az én hibám. Sikerült úgy megbántanom, hogy nagyon kiakadt. Volt már egy ilyen, de ez most nagyon komoly. Időt kért. Én pedig hétfő este óta minden nap annyit sírok, hogy a szemeim kiszáradnak reggelre. Az egészet én rontottam el a hülye depressziómmal. Mondott valamit, ami eszembe juttatott egy régi fájdalmat (ami máig tart, mert még mindig itt lakok), ez pedig annyira felidegesített, hogy mondtam, szerezzen fekete ruhát, megyek és felakasztom magam. Bőven volt időm most átgondolni mindent, és rájöttem, hogy valószínű életem (akármilyen is lesz még) legnagyobb hibáját követtem el. Nekem Ő nem egy nő volt, hanem A Nő. Füzetet akartunk kezdeni arról, mi volt az, amit vele csináltam először. Egyszerre minden eszembe jutott, és bőven vannak élmények. A szülei is olyanok, a család is, olyan, amire mindig is vágytam. Volt pár randim, volt pár kapcsolatom, de ahogy ez kezdődött, olyan egy sem volt. Már a legelején tudtuk, hogy bennünk megvan az a bizonyos közös pont. Ő az, akire mindig is vágytam. Ha nem fogad vissza, akkor értelmetlen az életem, mert ugyan lehet más, de minden apróság Őt fogja eszembe juttatni, annyi minden van belőle. holnap, vagyis pénteken elmegyek, mert mindketten erre a hétvégére vártunk elég rég óta (mert hosszú lesz), virággal és valamiféle kedvenc csokival, és ha beenged, megpróbálom helyrehozni azt, amit tönkretettem. Ha pedig elzavar, akkor világgá megyek, mert mint mondtam, teljességgel felesleges élnem. Én ezt már nem bírom, lelkileg teljesen tönkrementem. Persze ezt senki sem értheti. Volt pár szerelmem, de rajta éreztem, hogy jobban szeret, mint én valaha is tudom majd Őt. Mindenkinek ronda voltam, Neki tetszettem, a családja elfogadott, és szeretett, nem véletlen volt ez a "tempó". Végem van...
A tempó: jegyesek vagyunk.
Egy másik idézet, egy másik üzenetből, a másik címzettnek, aki tud a dologról:
Tök jó, egy lány volt, aki igazán szeretett, de ezt is elrontottam. Ahogy anyámnak mondtam, így ment tökre egy élet. És igazam volt. Nem hiszem, hogy sokáig élek már, mert nekem ez így nem megy. A hétvége volt számomra a minden, amikor együtt lehettünk, de már ez sincs. Nincs nekem már semmim sem, ami boldoggá tehetne. .... Igen, ez volt a probléma, hogy depressziós vagyok, és meggondolatlanul mondtam Neki ilyen dolgokat. ... Én nem bírom ezt. Ez a 10 hónap olyan volt, mint 10 év, az életem, mindenem. Nincs kivel beszéljek, nincs kit öleljek, nincs ki csókoljon, nincs ki szeressen, nincs ki ápoljon, ha beteg vagyok, nincs ki velem legyen, ha szomorú vagyok, nincs ki velem együtt örüljön, nincs mellettem legyen, nincs senki, és nincs semmi.
Nagyon sokat tett értem, ha beteg voltam, vitaminokat adott, teát főzött nekem, ápolt, mellettem volt. Annyi mindenen mentünk keresztül, hogy abba belegondolni is nehéz. Vele éreztem először olyan dolgokat, amiket eddig csak hittem, hogy éreztem. Van egy-két ilyen bejegyzésem, ha valaki ismeri az előéletem, de ennek alapja van, azoknak nem volt. Nekünk terveink voltak. Esküvő, család, gyerekek, nem holmi ötlet, hanem komoly beszélgetések a témában, és konkrét elképzelések.
Most ott tartok, hogy várok. Beszéltem a családdal, szülőktől is bocsánatot kértem, mindegy, hogy ez fontos volt-e, vagy sem, Nekem az volt. Mikor hazaértem, Anyukája felhívott, és mondta, hogy szerinte most egy kicsit hagyjam, ne hívjam, ne menjek, hagyjam.
Eddig elnézte, amiket tettem, ha kiakadtam, ha bármi történt. Most folyt ki a pohárból a víz. Én pedig csak most eszméltem rá, mit tettem.
Remélem tettem annyi jót Vele, hogy kapok egy lehetőséget bizonyítani.
Kérek mindenkit, hanyagoljuk a "fel a fejjel", "felejtsd el", "menj bulizni, keress mást" és efféle hozzászólásokat. Segíteni senki sem tud. Én csak leírtam, hátha jobb lesz, de nem lett.
Aki átélte, az tudja miről beszélek, aki pedig magára ismer, nagyon becsülje meg a kedvesét, nagyon, mert nem tudja, de mindennél többet ér Neki.
A klip nem ide tartozik, de folyamatosan ezt a pár zenét hallgatom.
Samus oldala
