2022. október 6., csütörtök

Gyorskeresés

Tanulni kő'!

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Hallottam olyan sváb kőfaragókról, akik féltették a tudásukat. Egymás közt németül beszéltek, ha valamelyik magyar segéd, vagy inas figyelte a munkájukat, úgy fordultak, ne lásson rá mit csinálnak éppen. Ha fölé álltak, letette a szerszámot, s valami mással foglalta el magát, míg amazok elunták a bámészkodást. Hallottam magyar ácsmesterről is, aki megbotránkozott azon, hogy a segéd meg tudta szerkeszteni a tetőt, holott ő nem mutatta meg neki hogyan kell.
A másik véglet, amikor gyakorlott dolgozókat a mester folyamatosan okítja egyszerű, magától értendő dolgokra is. De vannak az élet egyéb területén is kéretlen tanácsadók. Magam is beleestem nemrég ebbe a hibába.
- Drótkefével hatékonyabb – szóltam oda egy fiatalembernek, aki súrolókefével takarított egy síremléket
- Jó napot! - jött a válasz.
A francba! Most bunkó voltam. Illett volna előbb köszönni!
- Jó napot kívánok! Látom, nagy munkába fogott. Sikerül megtisztítani? Aha, szép lesz. Ha nem haragszik, adnék egy tanácsot, mint gyakorló sírkőtisztító, hogyan lenne könnyebb....
Valahogy így kellett volna indítanom. Aztán reagált volna rá a megszólított. Vagy hárít, vagy kíváncsi. Ettől függően lehetett volna adni az okosat, vagy további jó munkát kívánva elköszönni. Nem pedig egyből belepofázni kéretlenül! Na, ezt elszúrtam, de mindegy, aligha találkozunk máskor. Ha mégis, nem ismernénk meg egymást.

Én szívesen megosztom nem túl jelentős tudásomat másokkal. Viszont mégse lettem volna jó pedagógus, mert úgy gondolom, hogy amiket én tudok, azt tudja más is, hiszen olyan magától értendő dolgok. Van persze kivétel. Egy munkám során a gödörből szóltam ki a fiatal alkalmi segédemnek:
- Bandus! Add má' le nekem azt a zsákot, de vigyázz, mert....na, már mindegy - hagytam aztán félbe a figyelmeztetést, mert ekkorra már ki is szakadt a zsák, amint beleakadt a rendetlenül szétszórt deszkák egyikébe.
Bizonyára azért láttam ezt előre, mert magam is jártam hasonlóan. Másik esetben se volt időm figyelmeztetni a segédemet, hogy ne cibálja olyan vehemensen az idő rágta kőkeresztet, mert ha eltörik, a lendülettől kénytelen átszaladni fölötte, s a rövid nadrágja szárát eltépi majd, mint korábban az enyémet. Na, neki nem csak a nadrágja, de combja is sérült a szilánkosra szakadt kőtől.
Vagy éppen ez lenne a pedagógia lényege? Az, hogy amit én már megtapasztaltam, ne kelljen másnak is?

A télen egy olyan munkaterületen dolgoztam, ahol iszonyatos mennyiségű kőburkolatot kellett felrakni. Nekem ugyan nem volt ezzel dolgom, de itt is beleestem abba a hibába, hogy kéretlenül adtam tanácsot a kollégának, hogyan lehetne ügyesen elhasítani megfelelő méretűre a követ. Elsősorban megfelelő szerszám kellene...
Ha nem, hát nem. Kínlódjál wazze!

Aztán mégis kénytelenek voltunk néha konzultálni, mert sokszor akadtak csatlakozási pontok, korrigálni kellett néha egymás hibáját, de ez belefér az építőiparba. Nem nagyon lehet a körülményekre hivatkozni, mert a határidő, az határidő. Sokszor a minőségből is engednek, mert egyszerűen nincs már idő kijavítani. Az említett kőburkolást több csapat végezte, hiszen nagyon sok volt, és az idő sürgetett. A legkésőbb beállt brigád nem igazán sziporkázott, de mellényük azért volt, nem akármekkora. A csoportvezető még Amerikában is dolgozott, meg németben, meg angolban.
- Mit csináltál ott? - jött belőlem önkéntelenül a kérdés, hiszen sok ismerősöm dolgozik külföldön mindenféle, a képezettségével köszönőviszonyban se lévő munkaterületen.
- Ugyanezt.
- Ühm.- nyugtáztam a választ, noha azt kellett volna kérdeznem, hogy miért hagytad ott?
Ha nem is akkor rögtön, de miután áradozott a kinti körülményekről, a kimagaslóan jó fizetésről. Nem kizárt, hogy a munkája minősége hagyott kívánnivalót. Igaz, azt mondta, hogy nem kell kiválónak lenni, hiszen ott egy közepes magyar kőművest is nagyon megbecsülnek. A kintiek nem tudnak olyan jól dolgozni, mint mi. Nem tudom, milyen minőségben dolgoznak az amerikai, brit, német...vagy az odavetődött bármilyen nációbeli kőművesek, de ez a „tesó” itt mindenesetre összekeverte a rusztikus és a gányolt felület fogalmát.
Na, de szorít a határidő, át kell adni a beruházást, nincs idő visszabontani...

Hozzászólások

(#1) Vakegérke


Vakegérke
veterán

Van a szakmai féltékenység, meg a kéretlen okoskodás. Mindkettőt megtapasztaltam én is. Az első kategóriát kerültem, a másodikat elutasítottam. Kevés volt az olyan érett szaki, aki valóban jóindulattal akart segíteni. Inkább olyanokkal hozott össze a sors, akik rám tologatták a melót.

Anno éjszakás voltam, időm volt rá, esztergáltam kockába kockát.

Párat elcsesztem, mert fekete danamidot választottam anyagnak, az pedig nagyon kenődik. Kidobtam őket, végül a fehér danamid volt a nyerő anyag. Nem kis elégtétel volt, hogy megtudtam, az öntelt öreg szakik összevesztek az elrontott darabokon, hogy ki vigye haza. :)

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#2) Geri Bátyó


Geri Bátyó
őstag

Én most inkább azt a felét tapasztalom, amikor a közvetlen felettes (projekt-vezető) kikéri a véleményemet és sok dologban az én tapasztalatomra, rutinomra támaszkodik, de a fiatal pályakezdő kolléga mindent jobban akar tudni, mert szerinte amit én csinálok, hülyeség, meg nem mutat jól a rajzon, meg különben is miért úgy és miért nem másképp. Persze a főnök valamennyire mellé állt és jól megbeszélték, hogy akkor mostantól, mit, hogyan kell csinálni.
Én meg ezt persze leszartam és csináltam úgy ahogy szoktam, gondolván, hogy ha nem kérnek a tanácsomból hát legyen, de én nem adok le a színvonalból.
Aztán persze a Földhivatal később kérte, hogy jó lenne úgy csinálni, ahogy én is mondtam és csináltam (nem dörgöltem az orruk alá). Mindemellett nem ritkán kell kiigazítanom amit csinálnak, mert időnként csapnivaló az a produktum, ami kikerül a kezük alól (Talán ezért akart egyszerűsíteni?).
A fiatal kolléga (illetve kollegina) azóta még többször próbál keresztbe tenni. Folyamatosan betámad, de persze ha nem tud valamit, vagy bizonytalan, egyből engem kérdez.
Hogyha valaki rutintalan pályakezdő, miért nem akar tanulni? Nem ő lenne az első pályakezdő mérnök, akit betanítok (technikus is akadt jónéhány), de ő az első, aki ezt személyes sértésnek veszi.

"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)

(#3) potyautas válasza Geri Bátyó (#2) üzenetére


potyautas
csendes tag

Dalszöveg egy nagyon régi szilveszteri műsorból: (Beatles - Silver hummer)

Az ajtót meglököm, ott ül benn a főnököm. Vén, mint a nagypapám
Úgy ül ott, mint akit a székhez enyveztek netán
Hatvan évesen feladatra éhesen, nyugdíjra nincs remény.
Ám azt ígéri tíz évet várjak, s én ülök helyén

De mögöttem már egy fiatalabb, akinek még mindent szabad
Most végezte az egyetemet, de már mindent ő akar
Úgy lök félre, hogy a palánkon átszállok mint e dal....

(#4) Geri Bátyó válasza potyautas (#3) üzenetére


Geri Bátyó
őstag

Nincs azzal semmi gond, hogy a fiatalok érvényesülni akarnak, ráadásul minél előbb. Teljesen megértem. :K A problémám azzal van, hogy a "remek elgondolásai" nem minőségi munkát eredményeznek és amit ő elszúrt, azt nekem kell javítani. Ezek után meg még neki áll feljebb. Pedig nem dorongolom le. Én is hibázok, ő miért ne tehetné?
Az a másik mérnök, aki a kezeim alatt tanult, még akkor is kért tanácsot, amikor már nem dolgoztunk együtt. Nekem sem derogál tanácsot kérni, vagy kikérni mások véleményét, ha bizonytalan vagyok.

"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)

(#5) UnA válasza potyautas (#3) üzenetére


UnA
Korrektor

Maxwell's Silver Hammer :K

(#6) potyautas válasza UnA (#5) üzenetére


potyautas
csendes tag

Lehet, hogy a kalapácsot rosszul írtam, de a Beatles a helyes megoldás ;)

(#7) potyautas válasza potyautas (#6) üzenetére


potyautas
csendes tag

Nem lehetne ezt a hülyeséget kitörölni? Csak a teljes címet írtad, én meg azt hittem, a maxwell valami banda :B

[ Szerkesztve ]

(#8) Vakegérke válasza potyautas (#7) üzenetére


Vakegérke
veterán

Ezt benézted... :K

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#9) UnA válasza potyautas (#6) üzenetére


UnA
Korrektor

Először off topicnak gondoltam ezt, de valahogy mégis illik az eredeti témába: el lehet dönteni, hogy amit írtam, az csak okoskodás volt, vagy inkább egy jószándékú kiigazítás - tisztelegve a Beatles előtt ...

(#10) petipetya


petipetya
nagyúr

Két fél kell ahhoz, hogy valaki a jótanácsot ne kéretlen okoskodásként fogja fel. Nálunk is van olyan új ember, aki azt hiszi ő szarta a spanyol viaszt. A kezdetekben próbáltam volna neki segíteni, ám túlságosan is a fejemre nőtt volna, úgyhogy inkább távol tartom magam tőle.

Másik új ember szinte rohan hozzám a tanácsért, ám ezt sokszor megelőzöm és írok neki a benti cseten. A végén mindig elmagyarázom, hogy miért írtam amit írtam. Illetve amíg én szólok egy hiba miatt, addig az nem jut el a felsőbb szintre, mivel nem az a célom.

Egyszóval aki partner, az partner. Aki nem, azzal is muszáj együtt dolgozni, de érdemes a lehető legnagyobb távolságot tartani tőle, ám közben fél szemmel figyelni.

Minden munkahelyen el szoktam mesélni a palacsintás hasonlatot. Mindenki egy palacsinta. Egy cukorfalat lányra például azt szoktam mondani, hogy eperlekváros palacsinta, porcukorral meghintve. Aztán van még rengeteg fajta, ki-milyen természetű. És végül van a szaros palacsinta, amibe senki sem akar beleharapni.

[ Szerkesztve ]

"nincs rá lezsóidő"

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.