Rezeda a család elsőszülött gyermeke volt. Csitri korában talált rá az anyja terhes-kiskönyvére, aminek tanulsága szerint ő a sokadik terhességből született. Meg is kérdezte, hogy „hol vannak a többiek?” Nem voltak többiek. Egyedüli gyermekként cseperedett fel. Enyhe paralízise ellenére szemrevaló fruska lett belőle. Nem volt az a vagány csaj, inkább félénk, visszahúzódó. Könnyen megijedt, bepánikolt. Ilyenkor reszketett, mint a nyárfalevél. Innét kapta a Rezeda nevet. Az utcabeli fiúk nem is vetettek rá szemet, nem a nőt látták benne, inkább az oltalomra szoruló kistestvért. Aztán mégis akadt udvarlója.

Pokrócz Dani több vasat tartott a tűzben. Ha a környéken valami csoportosulásra okot adó esemény volt, neki ott kellett lenni, és valakit felszedni. Ez a része a dolognak rendjén is van, hisz mi sem természetesebb, hogy a fiúk megpróbálják betölteni az űrt. Ami a lányok alól hiányzik, alájuk rakni. Legtöbb esetben persze hiábavaló a próbálkozás, de nem szabad feladni! Dani is ráhajtott mindenkire, akinek hátul gömbölyödött, elől domborodott. Egyszerre több projektet futtatott. Vésztartaléknak ott volt Rezeda. Igaz, ő nem adta oda magát, de ragaszkodott Danihoz, bármit megbocsátott neki. Ez a Pokrócz gyerek ki is használta ezt. Ha esetleg a lány bátorkodott bármi kifogást elrebegni, durván reagált. Megfenyegette, hogy elhagyja, esetenként megütötte, de minden meg volt bocsátva. Amikor hajánál fogva húzta, azt már a Rezeda fogadott fivérei nem nézhették tétlenül. Alaposan elkenték a száját. Aztán mégis minden jóra fordult. Házasság lett a kapcsolatból, született két gyerek, a szülők hathatós segítségével felépült a nagy ház. Dani természete mit sem változott. Rendkívül szélsőségesen viselkedett. Hol áldott jó emberként, hol őrültként. Ha rájött a hoppáré, részegen, jogosítvány nélkül saját motorral, vagy az apja kocsijával vágott neki a világnak. Nem kocsmázott a haverokkal, hisz nem voltak haverok. Magányosan volt bolond. A tágabb család legerősebb lelkületű tagja volt a Dani anyja, aki miután szembesült vele, hogy nem tud hatni a fiára, maga javasolta a menyének, hogy váljanak el. Aztán maradt minden a régiben. Annyi újdonság volt, hogy már nem csak Rezeda kapott a pofonokból, hanem a gyerekek is. Dani a munkahelyén…munkahelyein is kiszámíthatatlan volt, így a fizetésére se lehetett alapozni. A szülők segítettek, de Rezedának is lépnie kellett. Kézimunkázott.

A „varró” sok fiatalasszonynak volt ekkoriban kiegészítő jövedelme. Nem lehetett belőle meggazdagodni, de legalább kitöltötte az összes szabadidőt. Aztán meglepő dolog történt. Rezeda saját lábára állt. Ipart váltott, bedolgozókat gyűjtött maga köré, s a készárut terítette a kereskedőknek. Gyerekei felnőttek. Alkalmanként a kezükbe nyomta a kézimunkával teletömött koffert, a mama kíséretében vonatra szálltak. Hazafelé boldogan lóbálták az üres bőröndöket. Jól futott a szekér, de ez így elég strapás munka volt, újítani kellett. Immár 40 évesen beült a tanuló kocsiba, s megszerezte a jogosítványt. Kocsijuk ugyan volt már ekkor, de Danira soha nem lehetett számítani. Így hát ez a félénk, bizonytalan, mindentől megriadó asszony beült a volán mögé, előrehúzta az ülést, és rátapadt a szélvédőre. A kereskedőkkel tárgyalni, a fizetést kicsikarni, magában is megerőltető szellemi munka, ehhez túl sok még közlekedni is Budapesten….

Egy unokatestvér férjéhez fordult segítségül, aki általában ráért. Felfogadta sofőrnek. A baj ott kezdődött, hogy egyáltalán nem volt megbízhatóbb Danitól. Hozzá hasonlóan tudott áldott jó ember lenni, ha nem ivott. Viszont ha mégis elkapta a gépszíj, akkor két hétig ki se józanodott. Bizony megesett, hogy a tervezett szállítást le kellett mondani, vagy átszervezni. A kereskedők nem nagyon igazodtak a sógor szeszélyes természetéhez. Ha Rezeda nem szállított időben, akkor vásároltak mástól. Sakkban tartották a készítőket azzal, hogy csúsztatták a kifizetéseket. Mindig elmaradásban voltak. Kellett az új áru, de még az előző szállítást se fizették ki. Nem egyes kereskedők, hanem különböző mértékben ugyan, de mindegyik. Túlkínálat volt a piacon. Bizony már egyre kevésbé lóbálták a bőröndöt hazafelé. A vonatozás nem volt megoldás, kellett egy megbízható sofőr!

Ekkor jött képbe Parádi Zsolt vállalkozó. Aki akkor tette magát szabaddá, amikor akarta. Szombatonként volt szállítás, ehhez tartotta magát. Szeretett autózni, így szívesen elvállalta a sofőrködést. Vele soha nem volt gond. Megesett, hogy 70 kilométerről csak azért jött haza, mert Rezedának szállítani kellett. Fizetett ugyan érte az asszony, de anyagilag semmiképp nem érte meg. Ráadásul nem is volt rokon. Mert ugye (mint Heteske mondta a Star trek-ben) az a rokon, akiért olyat is megteszünk, amiből kárunk származik. Szóval Zsolt nem volt rokon, de tartotta magát ahhoz, amit megígért. Vannak ilyen emberek is, nem csak lumpen elemek, akik ok nélkül is verik az asszonyt.

Mert hiába múltak az évtizedek, a kapcsolatuk Danival olyan maradt, mint mindig is volt. Az asszony pedig tűrt. Próbálta titkolni a családi botrányokat, de a szomszédok hallották az ordítozást. A berendezés összezúzása is eléggé hangos volt, de Rezeda tagadott. Danit néha az apja helyrerakta, de ő ezt is a feleségén bosszulta meg. A szomszédasszonyok biztatták, hogy váljon el. El is döntötte többször. Lett volna hol laknia, hiszen a szüleinél kapott volna helyet, de még az anyósánál is. Sári mama volt a legfőbb támasza. A saját anyja kevésbé folyt bele. Az apja se mert a védelmére kelni, hisz messze állt tőle az erőszak. A veje viszont másból nem értett. Az még csak rontott a helyzeten, hogy Dani minden ok nélkül féltékeny volt. A fantáziálása is okot adott néha a verésre. A kisebbik fiú az anyja védelmére kelt, de ő húzta a rövidebbet. Ezután még azt is megkapta, hogy nem is az ő gyereke. Ahogy viselkedett, nem lett volna csoda, ha az asszony más férfi karjaiban keres vigasztalást, de ha meg is fordult a fejében, nem merte volna megtenni. Biztos volt benne, hogy nem tudná eltitkolni.

Aki nem ismerte őket, csak azt látta néha, hogy karonfogva sétálnak ünneplő ruhában végig a falun. Öröm volt rájuk nézni, olyan szép pár voltak. Az idősebb fiú igyekezett elkerülni a szülői háztól. Sajnálta ugyan az anyját, de nem volt olyan erős fizikumú, mint az apai nagyapja. Na meg azért ha olyan is volt a Dani amilyen, mégis az apja. Ezt senki nem vonta kétségbe. A kisebbik fiú nem tudta mit gondoljon, hisz olyan erős ellenszenvet érzett iránta Dani, ami elképzelhetetlen egy édesapától.

A nehézségeket fokozta a rövid időn belül bekövetkezett két haláleset. Az idősebb Pokrócz Dánielt szívroham vitte el, nászasszonyát hosszan tartó betegség ugyanazon a nyáron. Rezeda kénytelen volt az apjáról is gondoskodni ezután. Ő ugyan nem volt beteg még ekkor, de a háztartáshoz semmi érzéket nem adott neki a teremtő. Ha főzésről volt szó, talán a pálinkához konyított valamelyest. Ez a plusz feladat tovább rontott a házasságán, mert Dani úgy élte meg, hogy őt hanyagolja el.

Sári mama oldotta meg a helyzetet. Szorgalmazta a válást. Választás elé állította a fiát. Vagy elmegy külföldre dolgozni, vagy ő maga fordul ügyvédhez.

...