Nagyon kilógok az átlag férfiak közül, mert én nem adnék pénzt arra, hogy bemehessek egy stadionba meccset nézni. Volt persze egy kivétel. Az akkor új DVTK stadionba kértem bebocsátást. Nem csak a stadion volt új, hanem az élethelyzet is, amibe kerültem 1968 szeptemberében.

Néhány hete laktam a kollégiumban, ahonnét az ablakból ráláttunk a stadionra, s arra a fekvő keresztben végződő vastraverzre, amiről sokáig el nem tudtuk képzelni, mi lehet. Amikor lehetősség adódott, hogy közelről is megnézhessem a stadiont, éltem is vele. Felvettem a legvirágosabb ingemet, és toronyiránt nekivágtam a három buszmegállónyi távnak sokad magammal. Természetesen gyalog, hisz ennyit áldozhatunk a sport oltárán. 15 évesen ez meg se kottyant.
Nem akármilyen meccsre igyekeztünk. Nem egy bajnoki rangadó volt, hanem egy nagyon amatőr találkozó. Az esemény rangját inkább a körítés adta. Ez volt a nevezetes SZÚR, vagyis a színész-újságíró rangadó. Akkor még az újságírók közül talán senkit nem ismertem, így el is dőlt, kiknek szurkolok. Ma már kiegyenlítettebb lenne az ismert nevek aránya, de akkoriban az újságírók inkább csak tudósítottak, nem ők voltak a főszereplők. Az eredményre nem emlékszem, de azt hiszem, akkor se volt túl fontos a számomra.
Igen furcsa volt számomra a gálaműsor, hiszen nem színpadon léptek fel a szereplők, hanem autó vitte őket körbe a futópályán, hogy mindenki láthassa őket aránylag közelről. Akkor még nem voltak kivetítők. A hangosításon eddig nem is gondolkodtam, hiszen nem húzhatták maguk után a drótot. Mindenesetre megoldották.
Fenyő Miklósra emlékszem. Nem arra, hogy mit énekelt, vagy énekelt-e egyáltalán. Inkább arra, hogy nagyon hosszú haja volt, s mi kollégista ifjak erre nagyon irigyek voltunk. Megállapítottuk, hogy nyilván használ valami hajnövesztőt, másképp nem lehet ekkora lobonca. A Kabos produkciójából az maradt meg, hogy ő volt a vörös fény. A piros Škoda Felíciára szereltek egy villogó lámpát, de a haja színe volt a poén. Gobbi Hilda is vicces akart lenni. A helyszínre adaptálta a számát, de valamit rosszul jegyzett meg, mert a Szinva áradására – ami elöntötte az utat a selyemréti vasúti felüljáró alatt - azt mondta, kiöntött a Selyem patak.
Azért érdekes, hogy nem az maradt meg bennem, milyen jókat mondott, hanem arra emlékszem 55 év távolából is, amit elrontott.

A műsor sztárvendége Stanislaw Mikulski volt. Akkor ment a tv-ben a Kockázat című sorozat, s ő volt benne a főszereplő Kloss kapitány. Ismert hangon szólt a közönséghez. Nekem fel se tűnt, hogy ő egy lengyel színész, és aligha tud magyarul. Vagy ha mégis, nyilván erős akcentussal. Olyannak láttuk/hallottuk, amilyennek ismertük. Csak akkor tűnt fel a turpiszság, amikor Bitskei Tibor előbújt. (ő volt a szinkronhangja) Valamit bizonyára mégis mondott magyarul a sztár, hiszen a közönség nagyon hálás érte, de ezt inkább csak feltételezem, nem emlékszem rá. Mint ahogy a műsor többi részére se. Fél évszázad nagy idő.