Hétvége (1971)

Magi nem jött másnap, nem jött harmadnap se.
Pénteken Zsolt hazautazott. Szombat délután átgyalogolt Üsztögre, ahol nemrég a búcsúi bálban összejöttek Julcsival, de nem beszélték meg a következő találkozást. Azt mondta vagy ott lesz, vagy nem. Nem volt ismerős ebben a faluban, nem is tudta kitől lehetne érdeklődni a lány felől. Legalább hívott volna otthonról valakit, és egy kis időre beülnének a presszóba, de ő annak biztos tudatában indult el, hogy Julcsival fog találkozni. Legalább azt tudná, hol lakik a nővére! Igaz, ahhoz elég bátortalan, hogy egy idegen háznál érdeklődjön egy szinte ismeretlen nő felől. Mit mondjon, miért keresi? Miért, miért? Hát csak. Csak, mert járnak. Megbeszélték. Na, de a gyakorlatban mit is jelent járni valakivel? Egy dolog összeülni egy társasággal és ott jópofizni, esetleg eltűrni a Julcsival való összetartozásra tett megjegyzéseket, és megint más, ha kettesben vannak. Természetesen elhúzódnak és csókolóznak. Mások is ezt teszik, akik járnak. Na, de ezt se lehet órákon át. Beszélgetnek? Miről? Egyértelmű vonzalom esetén minden jelentéktelen apróság érdekes ami a másikkal történt, de itt csak arról van szó, hogy megbeszélték, hogy járnak. Nagyon izgalmas, hogy van egy olyan ismerőse, aki nem rokon, nem is szomszéd, még csak nem is valamelyik hozzátartozó valakije. Ráadásul ez az ismerős nőből van aki szép, és csókolózik vele. Állítólag másokkal le is fekszik, de ez nem lehet igaz. Csak ráfogják. Biztosan olyan srác kezdte el bosszúból terjeszteni, akit visszautasított. El is hessegette ezt a gondolatot. Ha mégis igaz lenne, hát ő nem akar tudni róla.

Mire sötétedni kezdett, haza is gyalogolt. Este már nem ment ki a faluba, mert délután találkozott Mikivel – aki állítólag a múlt héten meghágta a Julcsit. Meg ám a majd’ kimondtam kit! – nehogy megint összefusson vele! Még azt hinné, hogy elbénázta a randit. Ami igaz ugyan, de ezekre nem büszke az ember, nem kell tudni róla senkinek. Ha később egyenesbe jönnek a csajjal, akkor talán vicces lesz ez az eset, de most semmiképp. Nem kell tudni senkinek! Nem kell, hogy lesajnálják.

Az anyja csodálkozott, hogy otthon marad, de nem nagyon faggatta. Lehet akármi baja a gyereknek. Lehet, hogy nem érzi jól magát, vagy fáradt. Mégiscsak dolgozott egész héten, a délután is oda volt valahol. Valamiért nincs kedve. Az is lehet, hogy nő van a dologban. Az tud leginkább hatással lenni a legények hangulatára. Kicsit ugyan noszogatta, hogy menjen, szórakozzon, de nem erőltette túlságosan. Talán még örült is, hogy ott lehet a közelében, hiszen három éve lassan, hogy nem lakik otthon. Mostanában ugyan majd’ minden hétvégén hazamegy, de mi ez ahhoz képest, hogy tizennégy éven át mindennap együtt voltak. Tudja persze, hogy az a szülők sorsa, hogy elmennek a gyerekek, de azért engedtessék meg, hogy legalább fájjon! Néha az is jó az embernek, hogyha fájhat a lelke.

Na, ebből a szempontból a Zsolt lelkével semmi baj nem volt, hiszen fájt neki erősen. De inkább nem is. Valójában bosszús volt. Mérges volt saját magára, amiért ilyen tehetetlen. Vannak Üsztögön olyanok, akinek ugyan a nevét se tudja, de látásból ismerősök. Megkérdezhette volna tőlük, látták-e Julcsit. Igaz, nem odavalósi, de egy alkalmanként odalátogató szép nőre még inkább felfigyelnek a helybéli srácok. Az sem kizárt persze, hogy éppen olyantól kérdi, akinek szándékai vannak a lánnyal, és zokon veszi az érdeklődést, de ezt fel kellett volna vállalnia!Sokáig álmatlanul forgolódott az ágyban. Azt fontolgatta, hogy nincs még nagyon késő, még egyszer nekivág az útnak Üsztögre. Telihold van, lehet látni az utat, odatalál. Bár ha nincs semmi a faluban, nem mennek el otthonról a lányok. Ilyenkor meg már főleg nem kopoghat be idegen házhoz, ha délután se merte. Aztán azzal vigasztalta magát, hogy kedden Ózdon ott lesz a parkban Magi. Jancsit majd lerázza, és kettesben lehetnek. Na, de ez olyan bizonytalan, mint a kutya vacsorája.

Olyan sokat tépelődött, hogy már fájt az agya. Néha kicsit elbókolt, aztán megint azon kapta magát, hogy csak lesi a sötét mennyezetet. Aztán már Üsztög sötét utcáin kergette egy falka kutya. Hiába rohant lélekszakadva, egyre közeledtek. Az egyik már bele is mart a lábába, de nem érzett semmi fájdalmat. Aha! Ez csak álom. Lerázom őket úgy, hogy egyszerűen úgy döntök, hogy felébredek. Na, ez bevált eltűntek a kutyák, s máris itt a Julcsi. Na, ez szuper! Na, de még milyen hevesen csókol! A múltkor is elég rámenős volt, de most még rátett egy lapáttal. Nézzenek oda! Letépi rólam a ruhát. Ez aztán érti a dolgát. Tényleg nem lehet kezdő. Na, de kit érdekel? Ez most nagyon jó. Szabályosan magára húz. Itt fekszünk le a vizes fűben? Itt hát. Nem mindegy hol? Bizsereg az egész teste, erősen feszül az ágyéka, a feje majd’ szétrobban a feszültségtől. Julcsi szétterpesztett lába közé térdel, hímtagjával érinti a forró testet, aztán csak egy pillanat az egész. A behatolásra már nincs is idő. Lüktetve árasztja el a gyönyör a testét. Nem akarta, hogy ilyen gyorsan vége legyen. Bosszúsan szorítja ökölbe a kezét, összeszorítja fogait, csukott szemmel káromkodik egy cifrát. Majd kipattannak szemei. Már pirkad odakünn. Ágyékában még érzi az iménti izgalmat, hasán pedig a nedvességet. – Na, ez nem volt rossz – mondja ki hangosan, de szomorúan állapítja meg, hogy álom volt az egész. Most már úgy érzi magát, mint kicsi korában, amikor ágyba vizelt. Nem szeretné, ha kiderülne. Lehúzza magáról a pólóját, megtörölközik vele, majd egyelőre a párna alá rejti. Majd reggel bedobja a szennyes közé, de addig még alszik egy kicsit.

A vasárnap eltelt azzal, hogy délelőtt elültették a krumplit a kertben. Ha ezt tudja, inkább haza se jön. De ha már itt van, nem húzhatta ki magát a munka alól, hiszen ha asztalhoz kell ülni, akkor nincs ellenvetése. Hallgathatta közben a Komjátit a rádióban, csak ahogy haladtak a soron, mindig odébb kellett vinni a készüléket. Ebéd után eltelt az idő azzal, hogy készült a visszautazásra.

(következik: Banán)