"Jön az eső, jön az ősz, hosszú tél lesz megint."
Egyik kollégám már hónapok óta gyűjti a gyújtóst. Ha a munkához kellene egy méternél rövidebb léc, kár is keresni, mert Győző rég hazavitte. Ha megjelenünk egy új munkaterületen, legelső dolga felmérni, mit vihetne el. (Ez persze nem csak tüzelőanyagra érvényes) A műhelyünkben, ha majd be kell gyújtani, nem lesz mivel. Veszünk a Marika néninál tűzifát,(Nem tévedés a helytelen végződés. Egy másik kolléga cikizése okán megszokásból így mondjuk) de még akkor is ki kell találni, hol hasogassuk össze, mert a tuskó is eltűnt.
Nekem persze könnyű a távfűtéses lakásban. Csak a hőfokszabályzót kell beállítani, és olyan meleg lesz, amilyet szeretnék. Azzal nincs dolgom, hogy mitől lesz meleg. Tudom ugyan, hogy termálvízzel termelik az energiát, de nem szükséges tudnom. Csak a költség miatt kell korlátoznom a hőfokot. Laktam fél évig Csepelen. Ott is távhő volt, de még nem szabályozható. (ha jól tudom, azóta sem oldották meg, mert inkább fizetik a magas rezsit, mintsem a takarékosságra költsenek) Ott úgy szabályoztunk, hogy résnyire kitámasztottuk az erkélyajtót a legnagyobb hidegben is. Mostanság a nyaralóvá minősített családi házunkban a klasszikus hőfokszabályzást alkalmazzuk. Ha fázunk, közelebb húzódunk a kályhához, ha melegünk van, távolabb megyünk. Így is lehet élni! Sőt sokan élnek így. Túl lehet élni így is.

Sokszor eszembe jut egy olvasmányélményem. A Ferenc József föld felfedezőiről szólt, akik 2 évig ott rekedtek a fagyban. A nyári olvadáskor se tudták kiszabadítani a hajójukat. Aztán megint jött a tél, és legtöbben kibírták tűz nélkül.
Na, azért ennyire mostoha körülményekre nem kell berendezkednünk, de takarékossági okból be kell állítani a komfortérzetünk alsó határát. Kinek egy csavarással, kinek tűzrakással. Előbbi nyilván sokkal kényelmesebb, talán takarékosabb is, de előbb költeni kell rá.
Odahaza mi kettecskén, eléldegélnénk már egyetlen kályha mellett akár 40 m2-en is, de ahhoz át kell alakítani a 80+palástér…kb 110 m2-es házat. Ez bizony költségekkel jár, amire nem telik.
Hajdanán dolgoztam egy fogorvosnál. Abban az időben még a Lada volt az elérhető legjobb autó, csak ki kellett várni néhány évet. (volt néha még 7 év is) Nyugati kocsit a Consumex-en keresztül lehetett szerezni, csak kellett egy külföldi ismerős, aki papír szerint ajándékba küldte. Na, egy ilyen úton szerzett „D” Kadett-je volt a doktor úrnak. A Lada árát ekkoriban emelték nyolcvanról 120 ezerre. A doki Opelja 350 e Ft volt. Én egy kiszolgált GAZ69-est birtokoltam ekkor, aminek a fogyasztása általában elérte a 18 litert. Ezen az adaton megdöbbent a doktor, s megkérdezte, „hogy lehet ezt fenntartani?”
Úgy doktor úr, hogy én 25 ezerért vettem a kocsit, s így kénytelen vagyok pocsékolni. Ön kifizette előre a 350-et, most már akár spórolhat is!