Minden okom meg van rá, hogy rossz kedvem legyen. Azért se! Végül is a telefonban olyan kedvesen kívánt boldog ünnepeket az a hölgy, aki közölte velem, hogy a vezetőség nem engem választott az állásra. A következő jelentkezésemre még nem reagáltak, tehát akár még reménykedhetek is. Az egy hónapja beadottra se reagáltak még. Igaz, onnét már aligha fognak, de ha úgy vesszük, nem utasítottak el. Aztán itt van éppen mögöttünk egy világvége, amit szerencsésen túl éltünk. Boldog új világot! Nem vettük észre az átmenetet a régiből? Nem számít. Az újévet is csak arról vesszük észre, hogy szilveszterkor fújják a dudákat, robbantgatják a petárdákat. Bár, amióta széles körben elterjedt a tűzijáték, már nem lehetünk biztosak benne, hogy Újév van, lehet, hogy valakinek a szülinapja. Vagy éppen Dzsenifer kijárta a nyolcadikat. Régebben néhány hétig eltévesztettem az évszámot, de mostanában mire le kell írnom, már bőven van időm megszokni.
Na, de van okunk a bizakodásra, mert túljutottunk a téli napfordulón. Hosszabbodnak a napok. Hogy ez mire jó, még nem tudom. A közérzetemnek biztosan jót tesz, ha nem kell sötétben útra kelnem reggelente. (már ha majd munkába járok egyszer talán) Na, szóval eldöntöttem, nincs rossz kedvem. Azért se, ha a fene fenét eszik, akkor se!

Tegnap délelőtt sétáltam egyet a Tecsóban. Ha lett volna olyan osztály, néztem volna flexibilis csövet a mosogatóhoz, de nem volt. (A …van kenobi meg túl messze van gyalog) Már eleve úgy indultam el, hogy nem vásárolok semmit. Nincs is miből, és nincs is miért. Megmosolyogtam a sok tanácstalan embert, akik többnyire határozott elképzelés nélkül járják végig a polcokat. Rájuk telepedik a kényszer, mert valamit venni kell! Nem idegen tőlem ez az érzés, ezért látom másokon is. Régebben mi is ezt tettük. A tágabb családban mindenkinek kellett valami (többnyire haszontalan) ajándék. Állítólag nem illik praktikus ajándékot adni. Na, ennek a kritériumnak többnyire sikerült is megfelelni.
Ma már nincs gyerek a családban. Előbb utóbb felnőnek a gyerekek. Most már valóban gyakoroljuk is, hogy nem az ajándékozás a lényeg, hanem az együttlét. És most jut eszembe, amit néhány napja hallottam az értékrendek összehasonlításáról. Éppen aktuális a Mikulás, Télapó, Jézuska. Úgy emlékszem, gyerekkoromban okozott is némi fejtörést, hogy mit hoz a Mikulás, meg mit a Jézuska? Bár akkor inkább a Télapó volt divatban, meg a fenyőfaünnep. A Mikulás (aki állítólag maga Miklós püspök) ajándékot hoz a neve napján. Ez eddig rendben is van. Aztán a Karácsony, a szeretet ünnepe. Ha ez így van, mi köze ehhez az ajándékvásárlásnak? Amióta tölcséren öntik fejünkbe a nyugati kultúrát, észrevehettük, hogy ott egybecsúszott ez a két ünnep. Amcsiban Karácsonykor jön a Mikulás, de mivel ez csak átverés, nekünk kell megvenni az ajándékokat. Tényleg! Tegnap vehettem volna akciósan mikulás ruhát. Jó lenne jövőre. Talán nem hízom ki. Sőt! Farsangkor is felvehetném. Nem is láttam még télapót farsangi bálban. Na, ez egy eredeti ötlet.