Amikor felmerült a családban a számítógép vásárlás ötlete, az IBM 286, 386, 486 PC volt a piacon. Mivel fogalmam nem volt mire való, igyekeztem minél olcsóbban megoldani. A szakember szerint minimum 386 legyen. Legyen! Nem üzletben vettük, hanem megszereztük annak az embernek a számát, aki ezzel foglalkozott. Nem volt még Windows, jegyzeteket kellett készítenem, hogy másodszor is megnyithassam amit egyszer már sikerült. Barátomtól kaptam könyvet, amiből tanultam műszaki rajz készítést. (Autocad -10) Hallottam már internetről, de a telefon prüttyögése volt a maximum, amit elértem. A windows-95 maga volt az álom. Valaki mindig ült a gép előtt, a többi pedig türelmetlenül várt a sorára. Annál idegesítőbb mondatot el se bírok képzelni azóta se, minthogy: Én jövök! Aztán fejlesztgettük, mindig venni kellett bele valamit. Az egereket nem győztük takarítgatni, cserélgetni. A 486 után kellett a Pentium. Ugyanaz a szakember intézte, aki a legelső gépet összeállította. Megegyezett a véleményünk abban, hogy nem tudjuk a legújabb fejlesztéseket követni, csupán az lehet a kérdés, mennyivel vagyunk lemaradva. A lányom vett magának más forrásból egy másik gépet, amit zenére hegyeztek ki. Nem váltotta be a hozzá fűzött reményt. Többször kellett cserélni benne pl. a hűtő ventilátort. Zeneszerkesztésnél nem volt túl előnyös a hangos kelepelése. Hasonlóan rossz vásár volt az első laptop, de így legalább már három számítógép volt négyünknek. Az ezredfordulóra én kaptam egy mobil telefont, ami ekkor már jól jött egy magamfajta vállalkozónak. Legfőbb indok az volt, hogy ha valahol lerobban az autóm, tudjak segítséget hívni. A külföldön kiránduló gyerekeinkkel még vonalason beszéltünk. Megkérdezte a központ, hogy vállalom-e a hívás költségét, s csak utána adott vonalat.
Talán 10 évvel korábban mondhatta a bátyám, hogy le fog lassulni a fejlődés, mert már mindent feltaláltak. Amikor ő hat éves korában iskolába ment, még petróleum lámpával világítottak. Na innét valóban rengeteg dolog megváltozott a következő harminc évben. Azóta eltelt újabb 30 év, s megtapasztalhattuk, hogy nem lassult le a fejlődés. Amikor ez a kijelentés elhangzott, nem is hallottunk még személyi számítógépről. Az volt a technika csúcsa, hogy a magnókazettát derekunkra akasztható lejátszóba rakhattuk, amit csak fél óránként kellett megfordítani. A 3 percenként cserélendő bakelitlemezhez képest már ez is nagy ugrás. Aki ma az okos telefonjából megtudhat a világ dolgairól bármit, rajta keresztül megvásárolhat rengeteg dolgot akár a fotelből, talán nem is érti miről írtam az első sorokban. Én viszont egyre jobban lemaradok, de nincs ezen mit csodálkozni, hiszen az ember úgy van összerakva, hogy amikor megszületik nem tud semmit, mindent meg kell tanulnia. Egy évesen már jár, két évesen beszél...Vagyis nagyon gyorsan tanul. Aztán ahogy idősödik, ez a tempó egyre lassul. Nem csoda tehát, hogy 69 évesen leragadtam a buta telefonnál és a laptopnál. Az okos óráról pl. azt se tudom micsoda. A '90-es években még volt fogalmam a számítógép alkatrészeiről, de ma már ez nincs így. A régen használt játék programokat is elfelejtettem. Az újabbakat meg se tanultam. Csak lógok a neten, néha alkotok valami irodalmi szösszenetet....habár ez sem igaz, hiszen legutóbbi elbeszélésem is közel 2 éves. Na ugye, hogy igazam van! Ahogy öregszik az ember, úgy lassul. Annyit tehetek, hogy dolgozom, s ezzel lassítani próbálom a lassulást. A sírköves szakmát még nem adtam fel teljesen, de már nem én gyártom a műkövet, hanem megveszem a kész gránitot, amit összeállítok. Csupán kicsi fazonigazítást végzek. A feliratokat kellene még megoldani, de betűt vésni nem tanultam meg. Meg van a homokfújáshoz szinte minden, csak egy sírköves szoftvert kellene még beszerezni. Bár nem kizárt, hogy azt nem tanulom már meg kezelni. Na, de majd a fogadott unokáim megoldják...
De jó újra olvasni valamit tőled!
LG Optimus G E975 v20 -> LG G4 H815 V29a-EUR-XX -> Huawei Mate 9(MHA-L29) -> Huawei P30 Pro -> Honor Magic5 Pro