2008 május 13-án a NATO kizárta Magyarországot a szövetségből, mivel nem mutatott a kormány még hajlandóságot sem arra, hogy a vállalt katonai kötelezettségeket teljesítse. A miniszterelnök ezt határozottan ki is jelentette. Az indoklásban az szerepelt, hogy nem hajlandó elvenni a pénzt sem a nyugdíjasoktól, sem pedig a gazdaság fellendítéséhez nélkülözhetetlen autópálya-építéstől. A kormányzati negyed építése gőzerővel folyt ezalatt. Megkezdődött a budapesti 4-es metró építése.
Egy évvel később Ausztriával együtt kilépett Magyarország az Európai Unióból. 2010 januárjában még nem volt az államnak költségvetése. Január 20-án a kormány kezdeményezte a világbanknál az államadóság átütemezését. Az ország fizetésképtelenné vált. A közalkalmazottak, a vasutasok, a gazdák, szinte folyamatosan tüntettek. A rendőri állomány tömegesen lépett ki a testületből. A honvédség néhány éves Grippenjei csak ritkán voltak képesek felszállni, mivel a karbantartók létszámhiánnyal küszködtek. A hajózó személyzet átlagéletkora elérte a negyven évet.
Áprilisban a választási kampányban azzal szerzett népszerűséget a hivatalban lévő miniszterelnök, hogy az életszínvonal gyors emelkedését ígérte. Azzal tette hihetővé, hogy az állam adósságát egyszerűen el fogják törölni. Az ellenzék a honvédelem teljes hiánya miatti veszélyre hívta fel a figyelmet. Azzal riogatta a lakosságot, hogy a szomszédos országok területi követelésekkel fognak fellépni. Május második vasárnapján, a választópolgárok 52%-a járult az urnákhoz. A baloldalinak mondott koalíció harmadszor is győzni tudott. Az érvényes szavazatok 41%-át az MSZP, 12%-át az SZDSZ szerezte meg. Az MDF az 1%-ával nem jutott be a parlamentbe, viszont a Miép megszerezte a 6%-ot. A Magyarországért Polgári Mozgalom (MPM)19, a Fidesz 18 %-ot szerzett, míg a többi induló együttesen kapott 3%-ot.
Az eredmény kihirdetését követően szinte azonnal zavargások kezdődtek Budapesten. A választási csalások tömegét jelentették be, melyek sorra elutasításra kerültek. Budapest rendőrfőkapitánya már hétfő este lemondott, mivel rendőrei nem voltak képesek megfékezni a randalírozó tömeget. Kedden a tüntetők megismételték a 2006-os MTV-székház ostromot, szétverték a Népszava szerkesztőségét. Szerdán a közlekedési dolgozók és a postások is sztrájkba léptek, leállt a vasút. A honvédelmi miniszter ötezer katonát rendelt a fővárosba, ami gyakorlatilag teljes mozgósítást jelentett. A kormány Nyíregyházára tette át a székhelyét, ahol külső segítség kéréséről döntöttek. Csütörtökön a miniszterelnök személyesen utazott Bukarestbe, Pozsonyba pedig a külügyminisztert küldte. Péntek délelőtt Belgrádban találkozott a szerb, a román és a szlovák államfő, és közös beavatkozásról döntöttek. Egy héten belül idegen csapatok tartották ellenőrzésük alatt az egész országot. Bécsben összeült az ENSZ rendkívüli értekezlete. Egy egész héten át vitáztak az ország sorsa felett. Békefenntartók küldése nem jöhetett szóba, hiszen nem volt harc. Végül megszületett a döntés. Felosztották az ország területét. A Kárpát medencében 1100 év után, Magyarország megszűnt létezni. Mint a szlovák elnök kijelentette, az elmagyarosított szlávokat nem tekinthetik önálló nemzetnek. A magyar nyelvet is beszélő székelyek valójában a hunok leszármazottjai, tehát ők se magyarok. Az ország felosztását orosz kéksapkások felügyelték.
A Dunántúl délnyugati csücske Lenti, Keszthely, Szigetvár vonalában Horvátországhoz, tőle keletre a Balaton és az M-7-es vonalában Budapest központjáig, innét az M-5 vonalán Szegedig Szerbiához kerül. Az Észak-Dunántúl, Budapest északi része és a 3-as főúttól északra eső terület Szlovákiáé, a fennmaradó rész pedig Romániához kerül. Az ukránok ugyan igényt nyújtottak be Nyíregyházára, de a többség leszavazta. A döntés ellen számos ország tiltakozott, de a szavazásnál csekély többséggel ugyan, de győztek az előterjesztés támogatói. Fél év leforgása alatt megszervezték az új állami közigazgatásokat vidéken, de Budapest felosztásában nem tudott megegyezni a három állam. Ideiglenesen ezért autonóm magyar terület maradt, az orosz ENSZ-csapatok felügyelete alatt. A terület határát az M-0-s külső vonalán húzták meg. A vidéki lakosok betelepülését korlátozni kellett, mert három hónap alatt több mint négyszázezren fővel nőtt meg a város lakossága és már nem lehetett üres lakást találni, még romosat sem. Csepelen, az egykori Weis Manfred művek csarnokait kellett lakásokká átalakítani. A város egyes részei, a szolgáltatások elégtelensége miatt nyomortelepekké váltak. Az idegenforgalom szinte megszűnt. A magyar ügy állandóan napirenden volt valamilyen nemzetközi fórumon.
Amerikai kezdeményezésre, napirendre vették egy önálló magyar állam létrehozásának lehetősségét a Kárpát- medencén kívül. Az egykori őshaza területét javasolták, Baskíriában, ahol létre kell hozni egy önálló baskír és egy magyar államot. Az oroszok határozottan tiltakoztak a terület kijelölése ellen, noha a tervet megfontolandónak tartották. Javasolták Kalmükföld déli részét, valamint Dagesztán északi egynegyedét, Csecsenföld határáig. Szerintük azért is kedvező a magyarok számára ez a terület, mert végre lehet tengerpartjuk.
A medence területén a magyar nyelv minden országban megszűnt hivatalos nyelvként működni. Nemzetközi nyomásra megengedték közterületen a használatát, de ez csak papíron volt így, a valóságban ajánlott volt inkább csendben maradni. Budapest ideiglenes státusa a szomszédos államok állandó vitája miatt beláthatatlan ideig fennmaradni látszott. A város élhetőségének megóvása miatt a betelepülést határozottan megtiltották. Látogatók is csak szigorú ellenőrzés után léphettek be a területre, akiknek távozáskor is jelentkezniük kellett. Az új országrészek hivatalaiban nagyon kelendőek lettek a tolmácsok, mivel a magyarnyelvű lakosságnak csak nagyon kis része beszélt idegen nyelven. A fiatalok is inkább angolul és németül tanultak. A szerb, szlovák, román nyelveket csak nagyon kevesen beszélték. A nemzet eltörlésére tett lépések olyan sokkot okoztak a vidéki lakosságban, hogy az idősek elhalálozása feltűnő mértékben felgyorsult, a korábban is gyakori öngyilkosság elterjedését már Az ENSZ is tárgyalni volt kénytelen. A területről a nyelveket beszélő fiatalok szétszóródtak a világban. Aki maradt, annak a másodosztályú állampolgárok keserű sorsa jutott osztályrészül.
Két évvel később született meg a határozat a Kaszpi tenger melletti Magyarország létrehozásáról. Az Európai Unió török megfigyelőket küldött, az oroszok végezték a kitelepítést, a terület békéjét lengyel és olasz ENSZ-katonák vigyázták. Az ENSZ tehát elfogadta ezt a javaslatot, s kijelölt a magyar állam számára egy negyvenezer négyzetkilométeres területet, melynek nagy részét, a Kaszpi mélyföld teszi ki. Délről magába foglalja a Csecsen szigettől északra eső dagesztáni, lakhatatlan ingoványt, keletről a Kaszpi tenger határolja, hajókikötésre alkalmatlan parttal. Északról és nyugatról Oroszország határolja az újhazát. A terület nyugati részén, észak-déli irányban van egy alacsony hegyvonulat, a Jergenyi. Itt található Kalmükföld, s ezentúl már Magyarország fővárosa, Eliszta. Az új ország területének túlnyomó része szántóföldi művelésre alkalmas, így legelőször az alföldi gazdák kerekedtek fel. Első évben huszonhatezer parasztcsalád élt a lehetőséggel. Elisztában megalakult a magyar államigazgatás, a város magyar részének évvégére tizenötezer lakosa lett. Az állam megalakításához elengedhetetlen volt Moszkva támogatása. A több évtizedes törekvés, hogy az orosz függőségtől megszabaduljunk, immár végleg reménytelenné vált. Az ipar fejlesztésének segítésére Oroszország hetven évre bérbe adta Asztrahánynak a Volgától nyugatra eső részét, a város déli hídjáig, beleértve a déli szigetet is. Ezen a szigeten kezdtek először építkezni a magyarok. Négy éven belül az új Magyarország lakossága félmilliósra duzzadt, és így már közel duplája lett, mint a Kalmük köztársaságé korábban volt. Sokan jöttek a Kárpát medencén kívülről is, hogy segítsenek a nemzet fennmaradásában.
A kalmükök persze nem vették jó néven, hogy szülőföldjüket idegen, számukra érthetetlen nyelven beszélő nép foglalja el. Az ENSZ csapatok mellett jelentős volt a transzport lebonyolításában résztvevő orosz katona is, így csírájában elfojtották Elisztában a kalmük lázadást. Viszont délen, Krajnovkában nem volt katonai jelenlét. Magyarok is kevesen jöttek ide, de néhány vállalkozó nekilátott itt egy üdülőcentrum felépítésének. A dagesztáni halászok éjjelente belopóztak az építkezésre, és igyekeztek minél nagyobb kárt okozni. A magyarokat betolakodónak tartották, próbálták őket elüldözni.
Az ország megerősödését végül a térség olajának köszönheti. Előnyös szerződéseket kötöttünk a szomszédos államokkal, mindenekelőtt Iránnal. Időközben az ENSZ kivonta csapatait, az oroszok jelenlétét kormányunk nem kívánta, így kénytelenek lettünk erős hadsereget fenntartani. Átvettük a térségben mindig is meglévő gyakorlatot, hogy minden férfiember fegyvert tartott. Bevezettük a kötelező sorkatonai szolgálatot férfiaknál, nőknél egyaránt. Minden egészséges felnőtt katonának számít. Így lehetet megvédeni magunkat a szomszédoktól.
A nemzetközi közvélemény támogatja hazánkat nemzetépítő harcában. Európának több országában, így Szlovákiában is rasszista megnyilvánulásnak minősítik a magyarozást.
A földművelésből és állattartásból élő buddhistavallású kalmük nép elfogadta az új államot, a hetvenezres orosz lakosság is be tudott illeszkedni, hiszen számukra külön hivatalokat tartottak fenn. Csupán az ország déli részén voltak fegyveres villongások, ahol a darginok követelték vissza a területüket.
