Elbújt a nap. Az egyre erősödő szél haragos felhőket kergetett. Menthetetlenül közeledett az eső, de még reméltem, hogy amíg ideér, befejezem az udvaron a munkámat. Erre egyre kevesebb volt az esélyem, mert már kezdett szemerkélni. Még egy szerszám hiányzott, indultam a ház alatti pince előterébe lévő szerszámosba.
Éppen időben érkeztem a tető alá, mert hirtelen leszakadt az ég. Borsónyi jegekkel telt meg pillanatok alatt az udvar. A lezúduló jég és az orkán erejű szél üvöltését, még valami éles hang túlharsogta. Tucatnyi tetőcserép csúszott lefelé a gerincről, majd tőlem alig két méterre, az udvar betonján tört apró darabokra. Az udvar közepén az öreg diófa vezérága nagy reccsenéssel szakadt rá a fészertetőre. Mindez olyan hirtelen történt, hogy földbe gyökerezett a lábam a döbbenettől. Első gondolatom az volt, hogy megnézem, mekkora kár keletkezett a háztetőben. A jég már nem hullott, de valami eszméletlen intenzitással ömlött az eső. Csupán két-három lépés választott el attól, hogy azonnal bőrig ázzak. A józanész azt diktálta, hogy kicsit várjak, hiszen egy ekkora felhőszakadás nem tarthat sokáig. Jól gondoltam. Hamarosan alább hagyott. Kimentem az udvarra, s megnyugodva láttam, hogy nem nagy a kár. Igaz, nincs tetőcserepem, de majd valahonnét szerzek.
Amikor elállt az eső, el is indultam a negyedik szomszéd felé, ahol tudtam, hogy vannak cserepek, mert bővíteni készülnek a házak. Néhány szomszéd kinn beszélgetett az utcán. Tőlük hallottam, hogy az utca végén mekkora rombolást végzett ez a néhány percig tartó vihar. Elmentem tehát katasztrófa turistának. Megtapasztaltam, hogy szerencsém volt, mert a mi házunkat csak a széle érte. Néhány szomszédom még megúszta, de odébb már nem volt ép tető. Jobb esetben csak a cserepeket forgatta le a szél, de sok helyen megrokkant a kémény, ledőlt a tűzfal, de az utca utolsó házáról az egész tetőt lefordította. A szomszéd utcából egy faházat hozott át. Csak az alap maradt a helyén, és a WC csésze. A főutcán tucatnyi villanyoszlop tört ki. Természetesen megszűnt az áramellátás. Az eső viszont újra eleredt, s el sem állt egész délután. Egyik ismerősömnek a három méter széles terasz alatti pinceajtón fújta be a szél az esőt, de akkora mennyiségben, hogy bokáig ért odabenn. A falu legnagyobb jegenyefájának egyik felét is letörte a vihar. Meglepő - noha akár szerencsének is felfoghatjuk - hogy a falunak csak egy kis részét érte. Egyik sarkát lerombolta, fákat kitépve elvonult a tsz-tanyáig, ahol irányt változtatott, s a falu másik sarkán is leforgatta a háztetőket. A szomszédos völgyön két falu között döntötte romba az erdőt. Még egy évvel később se végeztek a kidöntött fák eltakarításával. Mindez néhány percnyi vihar volt.
