Hirdetés
Először is, kezdjük azzal, hogy ma szar nap van. Vannak ilyen napok, ez is ilyen. Valami front minden bizonnyal, de a lényeg, hogy ennyire negatív hónapok óta nem voltam. Már várom az edzést és az estét, az majd felvidít. Egyébként gyorsan verifikáltam pár másik emberkénél, és mindenkinél ez a helyzet, szóval globális az ügy (ergo időjárás).
Tehát: tegnap délután véletlenül összefutottam exem öccsével. Jó srác nagyon, kicsit el volt kenődve, rossz volt szomorúnak látni. Szar egyedül, ebben maradtunk. Ez elég igaz, bár személy szerint egész másképp értem már ezt, mint alig pár hónapja (igazából nem szar, az élet eeelég jó, csak párban még jobb -- inkább így helyes).
Aztán... ma elugrottam az Infoparkba ebédelni húgommal, ahol véletlenül összefutottunk egy volt osztálytársával, aki épp azon kesergett, hogy holnap megy Párizsba, és semmi kedve hozzá. Kérdeztem, hogy meló, konferencia, ilyesmi? Nem, kilencen mennek, öt napra, várost néznek, pihennek. Ja, ebből 5 lány, akiből 4 szingli, és csinosak! És mindehhez nincs kedve... hát, nem igazán voltam alkalmas személy a vigasztalására...
Természetesen jött a sorsszerű kérdés, hogy ''nincs kedved elmenni helyettem?''. Nos... ezt nem tudom kifejteni, de passzoltam a dolgot.
Fél órával később elindultam ügyintézni, majd kis híján elüttettem magamat egy lámpánál :-(, aztán hívott Rudi, hogy nincs kulcsa a szerkesztőséghez, úgyhogy visszabumliztam haza, hogy adjak neki (nem volt nálam a hátizsákom). Most itt rohadok, posztolok a blogomba, a világot és az életemet pedig, hát, finoman szólva is elég negatívan látom.
ITAL!
