Mint említettem a korábbi bejegyzésemben, keresztanyám elhunyt.
Maradt utána egy bútorozott lakás, 75-ben amikor költöztek akkor vették őket. Még mindig jó állapotban voltak annak ellenére hogy milyen régiek, nem antik bútorokról van szó.
A lakás megy eladásra és úgy gondoltuk hátráltató tényező ha vannak benne bútorok, ruhák, edények.
Ha lett volna idő akkor meg lehetett volna hirdetni ingyen elvihetőre de 2-3 hét volt csak a lomtalanításig.
Ennyi idő meg nem elég mert biztos jött volna jelentkező érte aztán vagy elviszi vagy nem és hívhatunk konténert.
Kidobni sajnáltuk őket ezért felvettük a kapcsolatot a különféle szervezetekkel, baptisták (nekik keresztanyám már többször adott ruhákat), máltaiak és a menhely alapítvány (ismerős mondta hogy ők bútorokat is el szoktak vinni mert van amikor lakhatóra rendeznek be egy lakást), vöröskereszt, na őket alapból elvetettem. Egyedül az volt a feltétel hogy a szállításban , cipelésben nem tudunk segíteni és a határidő a lomtalanítás napja.
A máltai konkrétan megírta hogy nem kell neki a cucc, vagy vigyük el ide oda. A másik azt írta hogy max. 1-2 zsák ruha kell neki, a többi nem is válaszolt.
Nyilván az 1%-os adó adományokat könnyebb a megfelelő helyre (zsebbe...) juttatni mint egy szekrényt de ahhoz képest hogy mekkora sírást rendeznek adózás előtt meglepett hogy ennyire nem foglalkoznak vele.
Lomtalanításkor szépen levonszoltunk mindent és a barnák elvitték tűzifának.
Idáig sem jótékonykodtam és ezután sem fogok. :((
Update:
Gondolkoztam rajta hogy engedem a komentelést de arra jutottam hogy azzal lett volna tele hogy miért nem kérdezted meg ezeket vagy azokat. Meg az ilyenkor szokásos utólagos "okoskodás" amire most nem igazán van szükségem.
De az egyik kolléga jelezte hogy jó lenne az ilyen témáról beszélni, szóval hogy Őt idézzem kulturáltan és ésszel
