Eljött az idő a második rész elkészítéséhez. De ez egy picit tömörebb verzió elé fog tekinteni mint az elődje.
Na de kezdjünk is bele.

Eltelt az idő és végre lejárt a felmondási időm a korábbi munkahelyemen, így most már teljes energiámmal az új célomra tudok koncentrálni. Első és legfontosabb dolgom az volt ,hogy meg kell oldanom az utolsófélévemet.

Már az elején éreztem, hogy ez nem lesz egyszerű menet. Ahhoz, hogy rendezzem az utolsó féléves ügyeimet, szükségem volt a titkárság és az ügyintéző iroda segítségére. Mind utólag kiderült fel kellett kutatnom azt az egy személyt, aki képes és hajlandó volt segíteni ebben az ügyben. Egy kedves úriemberhez vezettek és segített megérteni a lehetőségeimet . Második találkozás alkalmával az online oktatási rendszerbe való bekerüléséhez szükséges adatokat vette fel tőlem, majd aláírva papírokat visszaszökdécseltem az ügyintézőkhöz, hogy intézzem tovább a dolgaimat. (Természetesen ez csak a történet nagy-nagyon rövidített verziója.)

Azonban nincs megállás, mert most a kuckóm és abban rejlő dolgokkal is törődnöm kell. Úgy döntöttem, hogy szüleim lesznek a megoldás kulcsa és együtt megpróbáljuk megoldani a helyzetet.

Aztán jött a kiutazás megszervezése, ami nem bizonyult olyan egyszerűnek, mint gondoltam. Én még mindig naivan hittem, hogy szükség lesz munkavállalási engedélyre, de szerencsére rájöttem, hogy az csak akkor szükséges, ha nem vagyok EU/EEA állampolgár. Így ezt a lépést megúszhattam. Azonban a CPR-szám beszerzése elengedhetetlen. Ez egy központi személyi nyilvántartási szám Dániában és nélküle nehéz hivatalosan dolgozni és hosszú távú tartózkodási jogosultságot kapni. Így személyesen kell majd intézkednem az önkormányzatnál amint ott leszek. Mellékesen fűzném hozzá, kíváncsi leszek mennyire lesz jobb vagy éppen rosszabb az ottani ügyintézés lebonyolításának hossza és körülményessége.
De ha odaérek úgy is minden kiderül . Meg ,hogy mi kell még.

Természetesen a biztonság kedvéért meghosszabbítottam az EGT (Európai Egészségbiztosítási Kártya) kártyámat is, bár tudom, hogy ez nem feltétlenül ér sokat a célországban, de jobb félni mint megijedni.
Személyi igazolvány csak annyi a kitétel, hogy egy vagy annál több évig élnie kell.

A lakhatás még mindig megbeszélés alatt áll és azon is gondolkodom, hogy mit vigyek magammal az új helyre, . De már látom a fényt azon a bizonyos alagút végén.
Itt is hozzá tennék annyit, ha kiadó lakást szeretnél és nem vagy Dán vagy éppen milliomos akkor lehet kapaszkodni. Mert hamarabb adják ki egy országbelinek ,mint egy kívülállónak.

Picit a munkáltatóról is, kapcsolattartás intenzív, folyamatos. Új kollégákkal megismerkedtem, ahogyan az új projekttel is amin elvileg dolgozni fogok velük. Őszintén szólva kicsit rémisztő de egyben izgalmas kalandnak látom az egészet és megpróbálom felvenni a ritmust . Kézhez kaptam az úgynevezett ansættelseskontrakt is ami nem más mint munkaszerződés.

Ennyit gondoltam előjáróban , harmadik bejegyzésem már a kinti életről , dolgokról fog majd szólni. De ehhez kell egy kis idő, mert minden a fejetetején fog majd állni úgy érzem.
Repülőjegy már megvan, taxi igénylése szintén, ezzel már sejthetitek, hogy az időpont is már körvonalazódott. Addig pedig egy mini vakációt szerveztem magamnak.. Mert kishazánk egy szegletében olyan rég jártam, hogy szinte kívánja, hogy újból felfedezzem. (Nyíregyháza & Debrecen.)