Pár napja eljött az ideje, hogy új egereket vegyek magamnak és öcsémnek a számítógépekhez. Mert mindegyiknek meghaltak a görgői.

Elkezdtem nézelődni és eszembe jutottak szüleim. Én általában korán fekszem le, de Ők még szeretnék használni a gépet egy kicsit. Sötétnek kell lennie, a monitor is csak csökkentett fényerővel üzemelhet. Nem tudnak gépírni, így közben folyamatosan bajlódnak, mert nem látják a betűket a fekete billentyűzeten.

Akkor már rendeltem egy fehér billentyűzetet is. Öcsém épp gépírást tanul és nem tud rendesen gépelni a lapos billentyűzetén. Gondoltam rá is akkor, és neki ajándékoztam az Én hagyományos billentyűzetemet. Így öcsém és szüleim is jól jártak. Nagyon örültek a váltásnak és Én is örülök, hogy Ők örülnek. Persze fater megjegyezte, hogy azért vehettem volna akár egy világító billentyűzetet is, mert az még jobb lenne. Nem volt rá fölös kidobni való pénzem.

Ezt a bejegyzést már a fehér billentyűzetről írom. Egész kényelmes és csendes. Néha nekem is kapóra jön a jól láthatóság. A számsort a gépírás tanulásakor nem sikerült elsajátítanom, így rá kell nézem a billentyűzetre néha, meg akkor is, mikor jelszót pötyögök be.

Az egerekkel azonban átvertek. Direkt úgy kerestem egeret, hogy az maximum 600 DPI sebességű legyen. Engem ugyanis zavar, ha az érzékenységet minimálisra tolva még mindig gyors egérrel van dolgom. Néha szükségem volna a precíziós műveletekre. Itthon vettem észre, hogy mindkettő 800-as. Ezért már nem megyek vissza a boltba. Azért igazán odafigyelhettek volna.

Peti