Elmentél, s mi itt maradtunk,
de tudd, hogy hiányzol nekünk!!
A szívünk majdnem megszakad,
hogy nem lehetsz már itt velünk!
Itt hagytad a , feleséged,
lányod, fiad, sok unokád,
Az asztalon a rejtvényed,
és üres, csendes a szobád.
Az mire emlékezhetünk:
szorgos munka és becsület,
és ami körülvett minket:
a mérhetetlen szeretet.
Sajátságos volt humorod,
mely most is megmosolyogtat,
pedig fáj a tegnap, a ma
és úgy fog fájni a holnap!
Mivelünk mindig itt maradsz,
és Rád mindig emlékezünk.
s ha fehér szárnyon elsuhansz,
érezzük, összeér kezünk!
2013. április 17.
