Kezdett nagyon felmelegedni az idő, ezért 9 óra után bezártam az ablakokat, zsalukat, ajtókat, hogy a lakás megmaradjon hűvösnek.
Lányomék kint a tető alatt, ami ugye kocsibeálló lenne, de teregetésre nagyon jó, mert nem kell félni, hogy kifakul a ruha, vagy éppen be kell kapkodni mert eső közeleg, szóval erre a helyzetre nagyon jó. A kocsi meg úgysem mai gyerek a 16 évével, /bár én lennék annyi!
/ aszalódhat a napon, habár ha éppen eszembe jut, előrébb gurulok vele a fenyő árnyékába.
Szóval a tető alatt még a műanyag asztal a székekkel is bőven elfér a teregetés mellett, a párom áramot vitt oda, este a rovarcsapdának, lámpának, nappal meg a lányok odapakolják a laptop-jukat és próbálják a kissé szellős helyen elviselni a meleget.
Én úgy döntöttem, hogy inkább bent maradok a lakásban és sűrűn gondolok a Páromra, aki ebben a melegben szenved a munkahelyén.
Én is szenvednék, ha lenne munkahelyem, szívesebben tenném, de most ez a helyzet, és ezt kell elfogadni.
Gondoltam nekiállok a fürdőt kitakarítani, már a harmadik mosás ment, előtte a gépnek adtam meg, ami már megjár szegénykémnek, hisz az is megette kenyere javát, hisz már tíz év fölött van jócskán, de ha számítom, hogy mekkora a családunk, és mennyit mostam vele, akkor már jócskán megdolgozta az árát, ami akkoriban nem is volt olcsó, sőt mondhatni drága volt, mert valami bemutató termék volt, nem is láttunk azóta ilyet. Az egész gép tiszta saválló anyagból van, így rozsda nem eszi szerencsére.
Szóval rendbetettem a fürdőt, régi fogkefével kicsit a fugaközöket is kivizkőoldóztam, tettem-vettem, mire észbe kaptam, már délután lett.
Láttam, hogy a lányomék kint ügyeskednek az unokámmal, kimentem én is, igaz meleg volt, de az udvart elrendezgettük a kerítés mellett, odáig még nem jutottam, hogy azt a részt is rendbe tegyem. Sajnos a szomszéd ház bepucolása közben keletkezett törmeléket a házuk és a kerítésünk közé tették. Namármost a kerítés alatt, mivel kicsit lejjebb vagyunk, szép lassan a törmelék átszivárgott hozzánk, ebből próbáltam pár szeretetcsomagot csinálni a biokomnak a csütörtöki szállításra.
Közben a Párom is hazaért, én bejöttem, a gyerkőcök hamar befejezték a többit. Aztán átjött Richmond, a haver srác és eszetlenkedésbe fogtak. Nagyon nagy meleg volt, azt egy kicsit enyhítette, hogy amikor még csinálták az udvart, a férjem bevizezett pelusokkal kiment és a gyerekek vállára terítette.
Szóval kezdtek felélénkülni és a hangzavarból ítélve nagyfokú locsolkodásba kezdtek a kinti tusolónál.
Lara, a lányom kutyája, persze, hogy a középpontban volt, ha vízről van szó. Élvezte a nyüzsit, pedig csak úgy röpködtek a vödör vizek. Sikítások, visítások, rohangálás. Szóval nagy hangzavar kint. Amikor kimentem, mert a szomszédasszony keresett, egy kis spenótot kaptam a kertjéből, engem használtak palánknak, mögém bújtak, hogy megússzák a következő locsolást!
Igaz kaptam ígéretet, hogy nyakon öntenek engem is, de befenyegettem a társaságot, így eltekintettek ettől.
Később kimentem, mert túl nagy volt a locsolkodás, gondoltam felhívom szíves figyelmüket arra, hogy a vízműnek így is rohadt vastagon fog a cerkája, amikor a számlát csinálják, na meg amúgy sem éppen takarékosak a gyerekeim, ha fürdésről van szó, gondoltam kiselőadást tartok nekik, olyan gyorstalpaló módon.
Lecsendesedtek kissé, mindenki csupa víz volt, aztán kiderült, hogy folytatni akarják a vizicsatát, csak már ingyenes vízhasználattal, ugyanis az utcánkban a túloldalon folyik egy patak. Az utca végén az elkerülő útnál kiszélesedik a patak medre, ott voltak már jó párszor Larával is, de most tulajdonképpen nem akarták magukkal vinni, mert közel az országút.
Aztán Lara olyan sóvár szemekkel nézett utánuk, meg a párom is megjegyezte, hogy miért nem viszik magukkal, kellene a mozgás neki is, mivel fáradhatatlan a kis „dög”.
A lányom megszánta, ezt a tekintetet nem bírja elviselni, ahogy szomorú szemekkel, fején a bőrt ráncolva néz a kis mocsok rá. Visszaszaladt a pórázért, és elindult a kis csapat, vödrökkel felszerelkezve.
Már az utcán voltak, Ricsi még bent, amikor mondtam neki,hogy nagyon vigyázzanak, hogy ott a hídnál lévő betonos részen meg ne csússzanak papucsban, nehogy valami baj legyen, úgy esik el, hogy beveri a fejét, stb.
Már amikor a gangon futkostak, vizesen, akkor is kiszóltam, hogy nehogy baj legyen belőle.
Megérzés?
Lehet!
Ültem a gépnél, éppen a Svájcban lévő lányommal beszélgettem, amikor kiabálást hallottam. Felismertem a kisebbik lányom kétségbeesett hangját! Libabőrös lettem, és éreztem, hogy baj van!
Felugrottam és kirohantam az udvarra, a lányom még a kapunál volt éppen nyitotta ki a nagykaput és csak azt kiabálta, hogy, hozd a kocsit! Aztán lassan az is eljutott a tudatomig, hogy Larát elütötte egy autó. Fél pillanat alatt felkaptam a táskám, egy nadrágot gyorsan, mert a nagy meleg miatt csak bikinialsó volt rajtam, kaptam a kocsikulcsot és rohanás.
Az utca közepén pillantottam meg a kis csapatot, Ricsi a karjaiban hozta Larát, mellette a lányom, fiam és az unokám. Beszálltak gyorsan a kocsiba, fiam fájlalta, hogy nem jöhet, de az unokámat haza kellett vinnie, ketten pedig már nem fértek volna be a kocsiba. Nagy sírás és mérgelődés közben indult haza Noémivel.
Szegénykémet nagyon sajnáltam, nagyon sírt, aggódott a kutyus miatt.
Amint beszálltak, gázt adtam, és indulás. Ricsi szerint a szomszéd faluban nagyon rendes és jó állatorvos van, ezért oda indultunk. A kocsma előtt megkérdeztük, hogy merre lakik az állatorvos, kedvesen útbaigazítottak, szerencsére hamar meg is találtuk.
Este fél nyolc lévén, nem számítottunk arra, hogy várnunk kell, mert a doki éppen az alagsori rendelőjében kezelt egy kutyát. De még más is volt előttünk, egy pár, a kutyusuknak valami tályog volt a nyelve alatt, amit nagyon fájlalt, ezért hozták.
Óráknak tűnt a várakozás. Lara Ricsi ölében, Ricsi alá tolt az ott várakozó pasi egy széket, gondolván, hogy könnyebb lesz neki úgy, és ez így is volt. Lara hasa véres volt, lányom elmondása szerint vért is hányt, néha fújtatva engedte ki a levegőt. A lábát is fájlalta, ott is voltak sérülések, de szerencsére lábra tudott állni. Igaz amikor a nagy fékezést hallották, azonnal felrohantak az úthoz, de nem látták Larát, átmentek a túloldalra, de ott sem volt, ekkor az unokám kiabált nekik, hogy ott van, visszament hozzájuk.
Most kicsit bágyadtan, valószínűleg sokkot is kapott, feküdt Ricsi ölében, közben érkezett egy kocsi, elég élénk nagy kutyust hoztak. Lara a sövénytől nem látta, de a szagra és a hangra aprót vakkantott, amit jó jelnek véltünk. A farkát csóválta, ami szintén jó jelnek tűnt.
Közben a bent lévő kutyussal végeztek, szegénykét a lábainál fogva hozták ki, csak úgy lógott az élettelennek tűnő teste, az altatás megtette hatását. A hátán nagy kopasz folt csúfkodott, kb. focilabda nagyságú. Mint kiderült, sebe volt, amit aztán beköptek a legyek és lárvákkal volt tele. Fúj, ez undorító!
Amikor elmentek, a kiskutyás következett, akinek a nyelve alatt volt valami tályogszerű. Közben a lányom lement, és megpróbált az asszisztensnőtől vizet kérni valamibe, mert Lara nagyon szomjasnak tűnt. Nemsokára hozta is a hölgy a vizet, de megkérdeztem tőle, hogy ihat-e, mert ugye nem lehet tudni, hogy mi a baja. Nem ihatott, mondta, hogy várjuk meg a vizsgálat végét, mert lehet, hogy esetleg altatni kell, akkor meg probléma ha most iszik.
Nagyon lassan cammogott az idő, a pár kijött, mert elaltatták a kutyusukat, leszívatták a tályogot.
Szerencsére hamar végeztek, mert már tiszta ideg volt az egész társaság!
Lara jól tűrte a vizsgálatot, a doki szerint törés biztos, hogy nincs, de a hasa alján a sebet lekezelte, meg a lábán lévőket is, nem volt vészes a sérülése, legalábbis a látható. Mindenesetre a hangok alapján, mondta, hogy a mellkasa is kaphatott egy nagy ütést, ezért van a légzésénél néha furcsa hang, meg az is egyértelművé teszi, hogy vért is hányt közvetlenül a baleset után.
Hát a száját már nem igazán akarta megmutatni a dokinak, igen komoly erőfeszítésébe telt, mire benézhetett a kis pofácskájába. Szerencsére ott sem talált semmi különöset. Amikor el lett ütve, utána a lányom elmondása szerint, nagyon fehér, halovány volt az ínye, de a doki szerint most már szép rózsaszín, semmi gond.
Kapott 3 szurit, egy antibiotikumot, ami meggátolja, hogy a sebek elfertőződjenek, egyet belső vérzésre, a harmadikat pedig fájdalomcsillapításra. Nagyon szépen tűrte ezeket! Kis okos állat, tudta, hogy az érdekében történik minden! Istenem de sajnáltam, és rájöttem mennyit jelent nekem is, pedig néha fejbe tudtam volna csapni, mert állandóan kavart valamit.
Tegnap is amikor a lányom korán délelőtt napozott, aztán mondtam, hogy a polifom-ot rakja el, nehogy a kutya…
Nemsokára kinézek az ablakon és az udvar tiszta lila, hát miszlikre szaggatta, rágcsálta. Persze nem ő volt a hibás, a lányom, aki nem pakol el ilyen dolgokat, pedig nem egyszer szólok neki, felhívom a figyelmet mindig ezekre.
A ház előtti nyitott terasz, ami 21 m hosszú, nincs egy szintben, így három helyen van szintkülönbség, kb. 10-15 cm. Namármost, ha a külső bejárati ajtó nyitva van, akkor ez pont jó arra, hogy annak a sarkát szarrá rágja unalmában. Persze ezt meg is tette. Vagy éppen a hálószobánk alatti falrészen volt egy kis felpuposodás, persze, hogy a drága nem bírta elnézni!
Ilyen és ehhez hasonló kis gikszerekkel tarkította unalmas hétköznapjainkat, de most nagyon aggódtunk.
Mikor végeztünk, a doki még adott három napra gyógyszert, és ellátta a lányomat jó tanácsokkal.
Megkérdeztem, hogy mivel tartozunk és mondtam is, hogy ezt a szó szoros értelmében értem, mert nem hoztam pénzt. Elnézést kértem, mondtam, hogy a sietség, stb. Semmi gond, mondta, hogy másnap jön át az önkormányzathoz, és nyugodtan vigyük be oda, adjuk XY-nak, írjuk rá a nevünket a borítékra. Nagyon hálálkodtunk, mert az ellátás is tökéletes volt, nagyon rendes és jó dokinak ismertük meg, nem beszélve arról, hogy idegenként is megbízik bennünk.
Közben elszidtuk az autóst, aki ugyan nem tehetett a dologról, de az, hogy nem állt meg, az főben járó bűnnek számít a szemünkben. Csak annyit, hogy megnézem, hogy mi van, mi történt. Mivel a lányomékat nem láthatta akkor, nem tudta, hogy van valaki ott vele, csak úgy otthagyta, sorsára!
Este nagy alvás volt, sokáig kint voltak a teraszon, mert bent a tetőtérben elég meleg lett a levegő. Ricsi éjjel fél kettőig volt ott, pedig reggel ment az erdőre dolgozni, de nagyon aggódott, nagyon szereti Larát! Hát bajban ismerszik meg a barát! Nem bánta, hogy a márkás rövidnadrágja véres lett Larától, cipelte rendületlenül, óvta, vigyázott rá. Nagy lelke van ennek a fiúnak!
Az éjszaka nyugalomban telt, Lara a két lány ágya közötti lenti részen feküdt a matracán, eddig ez tiltott hely volt neki. De most gondolták, hogy közelebb van, észreveszik, ha bármi történik vele.
Aztán hajnal felé, már Zsófi kezét nyalogatva, befurakodott a gazdija mellé az ágyba. Nem lehetett ellentmondani neki, mint már írtam, a tekintete olyan, hogy az ember szíve rögtön meglágyul.
Még el van pilledve jócskán, de szépen reggelizett, ivott, pisi, kaki is megvolt, habár utóbbinál kicsit látszott rajta, hogy nem esik jól neki az erőlködés!
Most abban reménykedünk, hogy ezek jó jelek, és nincs semmi olyan belső sérülés, ami rosszabbíthatná az állapotát. Gyógyszerét szépen megette, iszogat, és már a lépcsőn is egyedül, óvatosan felment.
A tanulság levonva, a kis futkosógépről országút közelében nem veszik le többé a pórázt. Az elveszítés lehetősége még szorosabbá tette a kapcsolatot a kis vérebünkkel!
