Ez a film ékes példája annak, hogy lehet minimális költséggel is olyan filmet alkotni ami megállja a helyét a nagy költségvetésű társai mellett.
Nem lövök le nagy poént, nagyjából az egész film egy szobában játszódik. Nincs benne szinte semmi más csak párbeszéd több ember között.
Hogy miért is jó egy olyan film amiben csak beszélgetnek? A téma miatt amit feszeget.
A főszereplő ugyanis azt állítja magáról, hogy több mint tizennégyezer éves.
Végignézte ahogy az emberiség végigjárta útját az idő ösvényén és a primitív, vadászó-gyűjtögető törzsekből kialakult a mai kor társadalma.
Olyan időkből idéz fel emlékeket melyekről eddig csupán a leletek beszéltek. Elmondja, hogyan gondolkodtak, éreztek őseink az emberiség hajnalán.
Ez a film azon embereknek való akik képesek elmerülni egy álomban, egy kitalált mesében. Azoknak akik bele tudnak/akarnak gondolni, hogy vajon milyen lenne annak az embernek a bőrében lenni vagy csak ismerni őt.
Aki nem szereti a lassú, vontatott filmeket amiben semmi akció sincs az messzire kerülje el.
Nem mondom, hogy korszakalkotó a film, de egy nézést mindenképp megér annak aki szeretne kiszabadulni az egyenfilmek világából.
A színészekkel nem voltam 100%-ban megelégedve, de bőven tűréshatáron belül mozognak.