2. Bejegyzések
  3. guga
  4. Akármi

Hatigvanló

[ ÚJ bejegyzés ]

2004 nyara, szép volt és hőség, Szilvásvárad.
Szilvásváradi camping, furnér lemezből házak, megáll a hőség, nem lehet megmaradni csak a közös zuhanyzókban a tus alatt, de legalább olcsó és elfér az egész család.
Ki sem mozdultunk napközben, max. bográcsozni a völgyben és rekesz számra hozni a fagyasztott sört. Nem mertem venni csak krumplit, hagymát, füstölt szalonnát és füstölt kolbászt, jó száraz volt.
Fűszerekkel el voltam látva, pucultam vagy 4 fej fokhagymát és rittyentettem egy betyáros paprikás krumplit kolbásszal gazdagon.
Olyan meleg volt, hogy megfájdult a fejem. Utána ittam sört és rosszul lettem. Beültem a tusolóba a hideg víz alá és próbáltam emberi ábrázatot ölteni.
Folyton beleszóltak.
Guga te hülye vagy.
Guga fizess egy sört, Guga van még házi pálinkád? Guga maradt még paprikás krumpli? Egymásnak adták a közösségi zuhanyzó kilincsét, nem tudtam ellazulni vagy legalább annyira magamra maradni, hogy a rosszullétet egy kis önsajnálattal vegyítve élvezzem.
Talpra kellett állnom, megtörölköztem az áporodott levegőben és közben hallottam, hogy valami zsong.
A furnér fal zsongott egy helyen. Előbb csak megkocogtattam és hangosabb lett, utána a papucsommal rúgtam bele és méhek lepték el a zuhanyzót, mint a felhő. Futás.
Meztelenül ki a járdán, a hatodik ház a mienk, de addig mindenhol kint ülnek.
Méhek nem üldöznek, indokolni sem tudnék, mindegy közben üvöltöm, hogy ne menjen be senki a zuhanyzóba.
Gondnok jött és leszigetelte, méheket elköltöztette. Bár tudom ez nem így megy. Biztos megölte Őket és nem valami környezetbarát módon.
Reggel visszafojtott lélegzettel ültem be nagyvécézni, csak az apró kis reccsenések zavartak a koncentrálásomban, figyeltem zümmögnek e. De nem, a gondnok alapos volt.

Kis plakát a bejáratnál, hogy lovagolni jó, falu végére menj és ott egy tanya, 30 perc 500 Ft.
Asszonynak mondom, hogy gyerek biztos élvezné, én már voltam évekkel ezelőtt ugyanitt, ebben a faluban, csak nem ennél a háznál.
Paprikás krumplinak nyakára hág, halásztam ki a kolbászkarikákat mások elől.
Hiába no, igazi szülő vagyok és még vendégeink is voltak.
Zsíros szájamat megtörlöm és sör, az legalább hideg.
Pálinkát már nem mertem inni, mert egyik este addig kínáltak, hogy egy másik campingban kerestem kis családomat s be is nyitottam egy lakhandiba s nem vették jó néven. Szerencsére semmire sem emlékeztem belőle, pedig lehet fájt.
Mindegy, pálinkát azt ne.
Megvártul míg leszáll az est, nap sem tűz.
Karéj gyerekkel elindultunk s két család. Falu vége nincs túl messze, lóra hát, lóhátra.
Befordulunk egy földúton, póznán tábla, hogy lovaglás. 100 méter múlva egy büdös tanya de tényleg az, asszonynak mondtam is, hogy fussunk el.
De erősködtek jó lesz az.
Csengő az nem volt, ellenben nagyon büdös, mondom hahóóóóóóóóóó.

Semmi.

Hahhhhhóóóóóóóóó de már hangosabban. Erre kijön egy dürhő cigány asszony meztéláb, lábujjkörmei feketék, pohos a hasa és rajta egy kopott indigókék kötény, hagymát pucult, hozta ki kézben. Zsíros, csapzott haja volt és csak annyit kérdezett emberesen, hogy bele is szégyenlettem magam.

MIT AKARNAK ITT MAGUK?

Hát kérem lovagolni, mutattam a táblára, amin a lovaglás és egy stilizált ló rajza, meg hogy 30 perc és 500 Ft.

Hatigvanló vágta rá erélyesen, lenézőn, mint aki puha népséget vél látni bennem s kicsiny családomban, kik várakozón karéjt vettek körülöttem.

Szóval hatigvanló, ránéztem az órámra és tényleg már fél hét.
Mondom biztos nagy a jólét kigyelmeteknél ha nem kell a pénz és a lovak se tuti érnek rá.
De az asszony elejét vette a megrőkönyödésünknek és hogy annak hangot is adtunk.
Magára húzta a szúnyoghálós ajtót és puculta a fej hagymát tovább.
Másnap már megalapoztunk mindent, kifigyeltük az órát, most van fél öt. Egyeztessünk és mellé egy pohár pájinka a fagyasztóból.

Időben érkeztünk, az egész család az udvaron volt és valami büdöset főzött.
Ezt most nem azért írom, mert cigányok, hisz ha valaki bográcsol az a legkevesebb, hogy az arra járók ha a levegőbe beleszagolnak, akkor a nyelvükkel csettintenek.
Nekem legalábbis így vannak a telekszomszédaim, ha elkezdek főzni mindjárt felbukkannak a környékről egy kis házival, annak reményében hogy kapnak egy tányérral s közben diskurálhatnak az élet nagy dolgairól.
Szóval hatigvanló előtt futottunk be és kivezettek az udvarra egy kisebb feketét.
Leventét felültette rá egy csaj és unottan elkezdte vezetni, mobiltelefonnal a fülén. Megindultak a határnak és láttam a csaj s a fiam két külön lény.
Rá sem hederített a fiamra, valakivel nagyon csivitelt a mobilba, én is a végét vártam.
A tulaj szintén pohos, a jólét ment a hasára, mert úgy lépdelt peckesen, mint aki görögdinnyét cipel és valóban úgy nézett ki a hasa és hozzá kék klotgatya.

Én most is, mint tegnap, felajánlottam a nejemnek, hogy fussunk, nem kötelező ez, de mégis csak én vagyok a férfi s tűrtem, meg próbáltam uralni a terepet.
Aztán mikor megérkezett a lóval a mobilos csaj, mégis csak sietve távoztunk, mert amit főztek bográcsban az elviselhetetlen volt.
Talán enyv. De biztos adtak még hozzá valami gonoszat, mert azóta is azt emlegetjük, ahogy szenvtelenül kilépett a dürhő asszony a szúnyoghálós ajtón és kötényében ott a hagymaszár, fél lába az ajtón belül, mint aki törődni sem akar velünk, csak kényszerűség.

MIT AKARNAK ITT MAGUK?

Izé, próbáltunk megsemmisülni előtte de úgy hogy legyen belőle anyagi haszna, hátha akkor megkegyelmez, de nem.
Ló csak hatig van, hatigvanló, vágta rá keményen s az ember mindjárt tudta hol a helye, ereiben vér megfagyott.

Kellemes csalódás volt Bélapátfalva. Az egy Szilvásvárad melletti falu és híres cementgyár. Évekkel azelőtt, mikor még aktív volt és eltartott egy egész falut, jártam ott a haverommal Böcével. Svájcisapkás melósok a fröccs mellett és megmondták, ha megmondták, akkor érdemes volt ahhoz igazodni, az Ő szavuk akkoriban hiteles volt, hogy így kell vagy amúgy.

Később bezárták a cementgyárat és szélnek erisztették az embereket, szavuk sem volt.
De eszük az igen, a cementgyár helyén csináltak egy vidámparkot. Remélem látszik a kisfilmen mennyire közvetlenek és készségesek voltak, mosolyogva tessékeltek be a gokartba és még a fiam is mehetett, pedig a 14 évet sem töltötte be, mindegy, a lényeg a bevétel és kimosolyogták a zsebemből az utolsó pár forintot. Mit meg nem tesz az ember ha örülni látja a fiát, főleg ha akármeddig van ló.

[link] 48mb *.avi, megtölt s lenéz.

[link] ezt is lenéz és 14mb *.avi

Még van hozzászólás! Tovább