Hirdetés
Sokan találkoztunk már olyan ismerőssel, "üzletféllel", aki minden segítséget ingyen szeretne, és azt is tegnapra.
Ebben a topicban mindenki megírhatja a saját történetét a témában.
Ingyen kellene, de tegnapra
-
Írta:
gban
[ ÚJ bejegyzés ]
-
Vakegérke
félisten
Eszembe jutott még valami, hadd dühöngjem ki magam.
Szólt egy kollégám, hogy az emeletes ház felső szintjén lakó rokon "lehallgatja" a húga csetes beszélgetéseit. Ugyan segítsek már, nem lesznek hálátlanok.
Akkor még nem voltam nyugdíjas, egy jegy 300 Forintba került. Oda két jegy, vissza kettő. Mondanom se kell talán, 1,200 Forint veszteségem lett.
No, megérkeztem, de hát legyek tekintettel a kislányra, épp játszik a gépen a barátnőjével.
Tekintettel voltam, addig néztem, ahogy sörözik, meg zsugázik a család.
Barátnő elment, kegyesen megengedték, hogy hozzáférjek a fertőzött géphez. Viszonylag hamar megtaláltam a bűnös progit, legyilkoltam.Hála? Az nem volt. Azt viszont határozott hangon közölték velem, hogy ha lesz még valami baj, majd szólnak. No persze olyan hangnemben, mintha én tehetnék bármiről is.
Másnap a kollégám ahelyett, hogy megköszönte volna tevékenységem, röhögve közölte, hogy a felső "szomszéd" gratulált nekik a sikeres akcióhoz. Hozzátette, hogy ezentúl is számít rám. Jeleztem neki, hogy illenék kifizetni a hat buszjegy árát, mielőtt beleéli magát, hogy bábuként rángathat.
Ennyi. Most sincs tovább, mint ahogy akkor sem volt. -
Kicsit sem IT, de egyik legemlékezetesebb gyerekkori sztorim:
Szüleim egyik barátja hangosan kopog nálunk éjjel 2-kor. Mindenki felébred, de nyitjuk az ajtót, és barátos ott áll, kezében egy hatalmas tortával, aztán megszólal: a tortát nem nektek hoztam, csak szarni szeretnék, mert már nagyon kell.
Átutazóban volt, rájött a szükség, mi meg útba estünk.Szétröhögtük magunkat, nem volt senki, aki haragudott volna, és még évekkel később is kedves emlék.
-
updog
őstag
Nagyon hasonló sztori mint a #2-ben, kis adatmentéssel megspékelve.
Gyerekkori cimbora, aki otthon él szüleim falujában, viszont akkor már egy olyan 8-10 éve nem találkoztunk, felhívott:
- Szia, figyeljmár... (udvariasan eltekintett a "hogy vagy", "ezer éve nem beszéltünk" stb. kifejezésektől). Baj van (tudom, nekem is van épp elég), elromlott a vinyóm, és rajta van a gyerekről az összes képe kiskora óta (azt se tudtam hogy van gyereked). Ha legközelebb hazajössz, szólj már rám aztán meg kéne nézned. (meg kéne néznem???)
- Hát jó.
Hazamentem szüleimhez, rávettem magam, legalább megiszunk egy sört, dumálunk egy kicsit hogy mi van vele. Legalább annyi gerinc volt benne hogy eljött értem kocsival és levitt hozzájuk, mondja hogy mi a szitu, XP betöltött de az a partíció amin a dolgai vannak nem látszik. Mondom OK, elviszem hozzám a vinyót, rákötöm a gépre aztán meglátjuk.
- OK.
Hazavitt, majd mivel ő fontos ember és dolga van, elmegy addig valahova, én csak csináljam nyugodtan. (??!) getdataback-kel kínlódtam 3-4 órát mire a képek nagyrészét visszaszedtem, lementettem hozzám, kiraktam neki dvd-re.
Hívom, jön érte, levitt hozzájuk, mondom, de akkor ez a vinyó kuka, azt érzed.
Jóvanazúgy, de ő most siet el, de azért köszi a dvd-t (!?). Szolidan el lettem küldve elég jelentős sz*pás után, egy kávéval se kínált meg, vagy hogy hogy vagyok, amúgy nézd, itt a gyerekem akinek a képeit megmentetted nekem... azóta nem beszéltünk, ez olyan 10 éve volt. -
Tikakukac
titán
Jellemzően baráti körben van az, hogy mivel barátok vagyunk ezért bármi belefér. Kezdek leszokni róla, fölöttem megírták már a sztorit, egyszerűen 3-szor agyig szétbontása egy notinak és újrahúzása meg klónozása túllép ezen a dolgon. Ez így a legszűkebb családi körben fér bele max. Mindenki más fizesse ki a másik munkáját, nyilván ilyen apró 10-20 perces bohóckodással nincs gond, de 4-5 óra szopásnál már igen. A barátság és üzlet nem fér meg egymás mellett úgy, hogy nincs ellentételezés.
-
Vakegérke
félisten
Üdvözlöm a kezdeményezést.
XP-s korszak. Anno volt egy barátom, aki megengedhette magának, hogy bármikor új gépet vegyen. Ahhoz viszont már vagy buta, vagy lusta volt, hogy értsen is valamihez. Azóta már nem a barátom.
Helyszín a lakásom, szombat reggel 8 óra után valamivel.
Anyucim kíméletesen ébresztgetett, tekintve, hogy éjszakás műszak után igyekeztem kipihenni magam. Pislákoló tudattal lassacskán megértettem, hogy a barátom keres. Felkeltem, a reggeli ceremóniák után megvolt az üdvözlés, azt is felfogtam, hogy mit akar a (volt) barátom. Há telepíccsemmá a gépére az XP-t, tiszta progi, tiszta serial.
- Nem lehetne holnap?
- Nem lehetsz ennyire g*ci, most kell.
Hát jó, megtettem.
- Kész, viheted.
- Meg a f*szomat! nekem más háttér kell, meg rakd fel ezt, meg azt...
- Még személyre is szabjam?
- Hát mi az neked?
- Fáradt vagyok, gyere vissza délután.
- Meg a f*szomat! megcsinálod most!Fáradságomnak, meg felgerjedt dühömnek is betudhatóan elővettem a boot floppy-t, fdisk.exe, ENTER. Töröltem a partíciót, aztán közöltem a(z akkor már volt) barátommal, hogy vigye a 3,14csába a gépét, olyan, mint amikor idehozta, foglalkozzon vele az, akinek két anyja van.
Átkozódva távozott, épp csak az anyámat nem szidta.
- megnéztem volna utána az okosfejit' ( : -
Átutazóban volt, rájött a szükség, mi meg útba estünk.
Még van hozzászólás! Tovább
Aktív témák