Mindig is tetszettek az OLED TV-k képei, de nem vagyok egy TV előtt sokat töltő ember így soha nem érdekelt annyira, hogy kifizessem az árát. Így lettem 3 éve egy LG 65SM9010PLA tulajdonosa, ami NanoCell technológiát alkalmaz. Amire nekünk kellett arra tökéletes volt, persze láttuk fekete háttérnél a glóriát a világos elemek körül de tudtuk, hogy ez ilyen. Összetettebb képnél nem mutatott semmi látható anomáliát, kimondottan szép, részletgazdag képe van. Az SM9xxx valamivel többet tud az SM8xxx-nél, picit jobb kép és picit pörgősebb hardver, azt hiszem a Nanocellnek az SM9xxx volt a csúcsa akkoriban.
Aztán pár napja a Facebook feldobott egy random hirdetést egy 65 inches LG C9 OLED TV-ről, 790 Euróért a közelben. Továbblapoztam, aztán vissza. Megint tovább, aztán vissza. Ez még párszor. Mondom nem lehet, hogy ennyi, vagy a méret vagy a típus nem stimmel. Meg amúgy sem kell másik TV. Viszont a hirdetőnek csak jó értékelései vannak. De csak jó lenne, azért mindig is szerettem volna OLED-et. Nem szoktunk ilyet nagyon megbeszélni egymással de most odamentem páromhoz, mondom figyu semmi szükségünk rá, de azt hiszem ezt most szeretném. Aszondja hajrá. Na király, legalább ő beszélt volna le a hülyeségről. Végül ajánlottam rá pofátlan 700 Eurót, ezt elfogadta az eladó ami sokkolt, mondom fakundo akkor kell pénzt kivenni. Gondoltam odamegyek és biztos valami bibi lesz vele szóval a pénz zsebben fog maradni, nincs mitől aggódni. 10 perc autóút, megérkezek, megnézem, ez az: OLED65C9PUA. Hibátlan, mintha új lenne. Emlékszek erre a C9 modellre, ugyanakkor volt a polcokon új modellként, mikor a NanoCellt vettem. Ha jól rémlik legalább kétszer annyiba került.
Beüzemelés gyorsan ment, annyi, hogy a régi távirányítót akartuk hozzáadni, nem akartam más használt távirányítóját nyomkodni és ez nem volt zökkenőmentes. A TV-t emelgetni picit macerásabb, nem olyan merev a kijelző, vékony és kimondottan sérülékenynek tűnik az előzőhöz képest de cserébe picit könnyebb és egész jó a fogás rajta, ha felkerültek a fali tartó konzoljai.
És a lényeg, a kép... Emlékeztem pár filmbéli megjelenítési hibára, fakulásra a NanoCellel így azokat a jeleneteket rögtön előkerestem, hát ez teljesen más dimenzió. Csillagok között, Gravitáció teljesen másképp néznek ki, végre a sötét háttér előtt megjelenő világos elemek határvonalai tiszták, fényerő-átmenet nélkül. Más filmeknél, mint például az Öngyilkos osztag a különbség nem ennyire szembeötlő, ott inkább az élethűbb színek láthatóak, de persze a jobb kontraszt miatt a részletek is jobban előjönnek. Volt pár játék is, ahol a kirívó fakulást a TV-nek tulajdonítottam, kipróbáltam, és ... dobpergés: ugyanolyan. Nem a TV okozta. Little Nightmares, Cyberpunk 2077, Inside: van különbség, de nem annyi, mint amire számítottam ugyanis amit megjelenítési hibának, a háttérvilágításból adódó erős fakulásnak hittem szimplán csak olyan volt ahogy az előző TV mutatta. Még a HDR beállításokhoz sem kellett nyúlni egyik játékban sem, minden úgy volt tökéletes ahogy a NanoCellel is. Ez azért meglepett. Emellett a C9 sokkal gyorsabb: menüben lépkedés, filmekbe beletekerés, appok indítása, mindenen érezni, hogy ez nem ugyanaz a hardver.
Összességében nagyon bejön az OLED, de továbbra sem adnék ki 2000+ Eurót és a frissen szerzett tapasztalatom inkább azt mutatja, hogy az a Nanocell nem volt olyan rossz, mint amilyen rossznak én hittem. Összehasonlítva az OLED képével egymás mellett az is szép színeket jelenít meg és elég részletgazdag, egész elfogadható feketével, ha pedig valakit zavar a glória effekt, ki tudja kapcsolni a Local Dimming-et de akkor már a fekete közelébe se megy a kép. OLED marad természetesen, ennyiért meggyőzött, de nekem sokkal többet nem érne meg most sem mint a NanoCell. 
Azért nagyon király, örülök az új kütyünek mert tényleg látom miben több főleg így, hogy volt lehetőségem egymás mellett ugyanazokat elindítani rajtuk.
Most a NanoCell várja új gazdáját. 
OLED65C9PUA || 65SM9010PLA
