Először is kedves olvasó, szeretek utazni. Soha nem érdekelt Amerika, Olaszország, Franciaország. Imádom Írországot és Ománt, nagyon érdekel Új-Zéland, az Antarktisz és Szibéria.
Idén ismét egy pár hetes Ománi út van kilátásban, nagyon várom, eddig a legélhetőbb országnak ezt találom. Rengeteg kikapcsolódási lehetőség, látványosság (nem múzeumok és hasonló csacskaságok), szabadidős tevékenységek, kedves emberek, és OLCSÓSÁG. Ja, és persze keményen betartott, betartatott törvények. 
Az ország maga elmondhatatlanul gyönyörű.
Utána, vagy előtte azonban ennél merészebb álomnak kell -muszály- teljesülnie.
Pár éve olvastam Elena írásait, nézegettem a képeit, és kedvet kaptam Ukrajnához, azon belül Pripjaty-hoz és Csernobilhoz. Azóta egyre erősebb a vágy, a késztetés. Egyszerűen most már nincs visszaút, meglesz. 
Nézzétek meg a képeket, érdemes. Elképesztő a több évtizede elhagyott civilizáció maradéka, vagy az érintetlen területek, utóbbiak egyszerűen csodásak, míg előbbiek nyomasztóak, mégis különleges élményt nyújtanak. Amint elkészül Károly, ez lesz az első nagyobb túra.
Tudom, hogy már sok magyar járt a lezárt területen belül, volt aki szervezett látogatás során, volt, aki maga szervezte. Utóbbi lesz nálunk is, de nem egyszerű a dolog. Engedélyek, vízumok... Az említett hölggyel sikerült felvenni a kapcsolatot, segít, amiben tud, és az is lehet, hogy jön velünk.
Ha esetleg közületek volt kint valaki, tudna pár tippel/tanáccsal segíteni? Például hogyan jutott ki, hol volt szállása, ilyesmi. A legfontosabbat tudom: kenőpénz a fakabátoknak, ez OK. 
