Egy nem mindennapi hálózati kapcsolatot építettem ki. Egyenes úton nem lehetett, ezért kerülő megoldásra kényszerültem. De haladjunk sorban és lássuk sorban a főbb pontokat: Miért kezdtem neki és mi volt a cél? Mi volt a legnagyobb probléma? Mivel próbálkoztam? Végül mit használtam fel? Milyen lett a végeredmény?
Az miért-re könnyű válaszolni. Szerettem volna internetet a bűnbarlangomba. Persze mobilinternet is van a világon, de nem akartam az adatkeretem fogyasztani, ha van más alternatíva is.
A Cél az volt, hogy barkácsolás közben egy IC katalógus letöltése vagy fórumok böngészése ne okozzon gondot. Nem terveztem nagy állományok letöltését, de még youtube videók megnézését sem, de szerelés közben mindig jól jön, ha rá tudok keresni a neten egy-egy részletre.
Probléma több is akadt. Az első, hogy kábel nem jöhetett szóba, mert elég messze van ahhoz, hogy ne tudjam elvezetni a kábelt. Maradt tehát a vezeték nélküli megoldás, de az egyik végpont egy beugróban van. A wifi 2.4 vagy 5 GHz-et használ, a mikrohullám pedig nem hajlandó bekanyarodni a sarkon. Legalábbis mindenhol azt írják, hogy direkt rálátás kell neki. A régi tankönyvem aktív vagy passzív átjátszót ajánl ilyen esetekre.
Próbálkozásaim során több lehetőséget is kipróbáltam:
Először mind a két lehetséges pontra telepítettem 1-1 wifi routert. Nagyon gyengén vették egymás jelét, de nem jött össze a kapcsolódás.
Másodjára próbáltam emelni az adó teljesítményt rövid időre. Ez nem legális, de pár percet megért. Nem jártam sikerrel, ugyan kapcsolatot sikerült felépítenem, de ez messze nem volt stabil. TCP szinten nézve a csomagok késleltetése nagyon ingadozott és hatalmas volt a csomagvesztés. Ha éppen nem szakadt meg, akkor már sikerült kicsivel meghaladni egy 56k-s modem sebességét.
Harmadik próbálkozáshoz repeatert használtam. Ezt mind a két végpont látta és már egész jónak tűnt. Nem kellett hozzá brutális teljesítmény, de az utcára nem rakhatom ki. A ház előtt parkolva az autóban hagyva pár órára elfogadható megoldás, de tudtam, hogy ez nem az igazi.
Negyedik nekifutásnál a régi rádióamatőr bölcsességet tartottam szem előtt. A legjobb erősítő az antenna. Házilag barkácsolt Yagi antennával meglepően jó eredményt értem el. Ez nem csak a látszólagos adóteljesítményre (ERP) volt jó hatással, de a vevő oldalon is kb. 12-16 dB nyereséggel számolhattam. Ennyivel csökkenthető volt az adó kimenő teljesítménye, azonos minőségű kapcsolathoz elégnek bizonyult pár 10mW a második próbálkozáshoz képest. Ekkora teljesítmény és nyereség kell ahhoz, hogy azt a szemben lévő házon megpattintott jel veszteségét kompenzáljam. Igen, a mikrohullám szépen visszaverődik a falról, persze jókora veszteséggel. Sajnos ez a verzió fizikailag bizonyult instabilnak, egy őszi vihar lebontotta a szerkezetet. Esőben amúgy sem lett volna szerencsés a beltéri router használata.
Ötödjére is nekifutottam a feladatnak. A hogyan már megvolt, de az eszközökön kicsit alakítottam.
A felhasznált eszközöknél figyeltem, hogy kibírják a kültéri használatot. A MikroTik olcsóbb szériáiból válogattam. Végül arra jutottam, hogy a forgalom szempontjából fogadó oldalra beltéren is el tudok helyezni egy nagyobb nyereségű antennát. Ezzel a lépéssel a másik oldalra egy egyszerűbb, kis méretű dobozt választhattam. Ez azért jó, mert sokkal stabilabban lehet felszerelni, jobban bírja a szelet. Nem csináltam túl jó képeket, de talán ez is elég az eszközök bemutatásához.
Az első darab egy wAP (RBwAP2nD) kültéri wireless AP lett. A megszokott kis MikroTik-es kartondobozban érkezett. Az ára 10.000 Forint körül alakult.
A hátoldalán látható, hogy ez egy PoE-es darab. Szóval bentről elég csak az ethernet kábelt kivinni.
A dobozban a router mellett minden szükséges megtalálható. Kis tápegység, PoE injektor, rögzítéshez szükséges idom és imbuszkulcs. Emellett van még egy kis papír sablon ami segít a rögzítéshez szükséges lukak kifúrásánál.
A router maga kb. tenyérnyi méretű és kb. annyira érdekes, mint egy szappanos doboz. 2.4GHz-en 802.11b/g/n wifit tud, de létezik hasonló, 5GHz-es ac kivitel is. Nekem elég ennek a tudása is és az 5GHz-et nem akartam erőltetni a sokkal nagyobb veszteség miatt. Igaz ezt talán kompenzálhattam volna azzal, hogy hasonló méretű antennának nagyobb a nyeresége.
Hasára fordítva jól látható, hogy az acélidomra hogyan lehet felszerelni. Az alján lévő fedél eltávolításához a készlethez tartozó imbusz kulcs szerű szerszámot kell használni. Ez alatt található az Ethernet port és a rögzítő csavar.
A másik oldalra egy LHG 2-es (RBLHG-2nD) klienst vettem. Ez csak router Level 3-as licenccel rendelkezik, tehát limitáltabb a tudása, de pont ezért olcsó (13-14.000 Ft.). A parabola átmérője nagyjából 40cm, a nyeresége 18dB. Ez azt jelenti, hogy kb. 1/60-ad teljesítmény elég a kapcsolathoz.
Az antennát egyszerűen felraktam az egyik polcra és megtámasztottam pár géppel. A jelszó és a másik oldali accesspoint beállítása után az LGH 2-őn a jelerősség finoman ingadozott 3-4 között. Nem megyek mélyebben bele a finomhangolásba, annyit azért érdemes megemlíteni, hogy alap beállításokkal kaptam a legjobb sebességet. Az MTU-t csökkentve a sebesség csökkent, az ingadozás nőtt. Az NV2-es MikroTik protokoll gyorsabb kicsit, de néha meg-meg akad pillanatokra. Ezért aztán maradtam az alap beállításoknál. A legtöbbet az számított amikor a legkevésbé használt frekvenciára állítottam az AP-t.
A végeredményt megadhatnám dBm-ben, de valószínűleg sokkal többet mond, hogy milyen letöltési sebességet sikerült elérni. Nagyobb állományoknál 100-130kB/sec között ingadozik ami nagyjából 1Mbit/sec-nek felel meg.
Egy gyors teszt a Digi oldalán ennél jobb eredményt hozott kicsivel. Ami érdekes az a magas jitter. Ezzel nem tudok sokat kezdeni, mert a nagy nyereségű antenna a szomszédok wifi-jét is jobban fogja, amik természetesen zavarják azt. Éjszaka jobb az eredmény, délután gyengébb, de valójában attól függ, hogy mennyire használják az adott frekvenciát.
Ha értékelnem kell, akkor azt mondhatom, hogy a kitűzött célt elértem. A 2000-es évek elején jól elvoltunk egy ilyen sebességű ADSL vonallal, sőt az első csak 384 kbit/sec-et tudott mégis csodának tűnt a modemes korszak után. Zenét hallgatni, fórumra ránézni elegendő, csak ne kapkodjon az ember. 1Mbit/sec-en egy 10MB-os PDF-et kevesebb, mint 2 perc alatt le lehet tölteni. Még egy Windows 98-as driverhez is megfelel, de egy nagyobb, pár 100MB-os letöltéshez mai szemmel már lassú.