A Commodore 64 az a gép, aminél enyhe túlzás azt állítani, hogy mindenki ismeri. De az biztos, hogy aki még a 80-as évek végén kezdte, annak tuti volt, vagy legalább használt valahol egy C64-et. Jobban belegondolva a gép inkább egy tisztességes iparos munka, mint forradalmi cucc. Az ár érték arányát nagyon eltalálták. Normális grafika, sprite kezelés mellett a hang kezelés is rendben volt és az ára sem volt elszállva. Mára igazi klasszikus.

Az egyik G verziós 64-em billentyűzete nem viselkedett rendesen. Pár billentyű nem reagált, csak erősebb lenyomásra. A házra is ráfért egy takarítás. Ezt nem hagyhattam annyiban főként, mert egy első szériás kenyeressel együtt a BRSZK résztvevői lesznek. A csere és a mezőny játékosnak is időben el kell kezdeni a felkészülést.

Csak pár fényképet csináltam, azokat is kutyafuttában, de rájuk bíznám a történet elmesélését. A gépet szétszedtem, ami senkinek sem okozhat gondot, mert teljesen logikusan van összerakva jó pár csavarral. Ha nem akar szétjönni, akkor van még valahol, amit nem sikerült megtalálni. Maga az alaplap egy késői szériás egybe PLA-s darab. Első ránézésre szép, csak kicsit poros.

Második ránézésre néhány IC lába elkezdett bezöldülni. A PCB-t sebbenzinnel és fülpucolóval suvickoltam amíg a műanyag ház úszkált a WU2-es fürdőben.

Nagy valószínűséggel magnóval használhatták a gépet a CN3-on hagyott nyomok alapján. Ez nem is csoda, a floppy ára felért a gépével.

A ház sárgulását nem kezeltem semmivel. Kis patina nem árt és nem is vészes a színe. Már csak azért is érdemes volt szétszedni, mert így a gyártási időt is be lehet lőni nagyjából. Teljesen pontosan azért nem, mert a Commodore mindent mindennel összeépített, ha a gyártás éppen úgy hozta, de nem hiszem, hogy sokat tartották volna raktáron az alkatrészeket.

A billentyűzetet sem kerülte el a végzete. Jó sok apró csavart szedtem ki az órás csavarhúzóval a hátuljából, majd leforrasztottam a CapsLockot. A billentyűzet NYÁK-ját is sebbenzinnel töröltem át. Egy-két helyen még fogkefével is megsikáltam finoman.

A koszos billentyűk és a hozzájuk tartozó érintkezőket is megpucoltam. A billentyűk szokás szerint a WU2-es áztatás-sikálás-öblítés-törölgetés procedúrán, a csatlakozók a fülpucoló-sebbenzin pároson estek át.

Mire végeztem rám esteledett, nem folytathattam a szabad levegőn az összeszerelést. A képek ezért gyengébbek ettől a ponttól. Az alábbi nagyítható, hogy láthassátok az eredményt. Itt már visszaszereltem a házba a PCB-t, csak a felső részleg hiányzik. Az árnyékoló papírost kihagytam, mert szerintem többet árt a meleg bent tartásával, mint amennyit használ az árnyékolással.

Összerakva a C64G egész pofás lett a fényképen és élőben 1 méterről nézve is. Közvetlen közelről látszik rajta a kor. Egy kis horzsolás a sarkán, hiányzó gumitappancs, karistolás az alján. Ami fontos, hogy a billentyűzetet már nem kell erőszakosan kezelni, hogy érzékelje a gombokat.

Nem lett tökéletes, az újkori állapotot nem érte el, de már használható. A kis sárgulással együtt egy szép állapotban megőrzött, de használt gép benyomását kelti. BRSZK-ra pont jó A tisztogatás után még nem ér véget a történet, kezdődhetett a szoftveres hergelés...